Az özörényi ember bánata

2018. június 4. (hétfő) 10:15 - Várkonyi Balázs

Alvajárók: így hívták azt a lapályt, amely a hajdani Gömör vármegyében, a Rima-völgy határán terül el. Réges-rég, a XIII. században Tivald gömöri várkatona birtoka volt, s ott templom is állt. Az istenháza aztán földre térdepelt, elpusztult, már az emléke is porladóban.

Szomszédságában megéledt egy kis falu, Özörény. Ebből az ősi településből vált ki később Melléte és Horka. Zsigmond és Mátyás királyok adománybirtokán ott gyökerezett meg a nemes Barna család. Falufejlesztésbe fogtak. Juhászok, kecskés gazdák, szénégetők kenyeret adó helye lett a két község, de várjobbágyok, várkatonák is lakták. A gömöri vár védelméből kivették részüket.

Vagy húsz éve volt: dédanyám, mellétei és horkai Barna Róza ősei után kutatva jártam arra. Akkor kerültem az özörényi ember útjába. Különös találkozás volt egy „alvajáróval”: sok mese, sok szép történet – de egy lépéssel sem jutottam közelebb a felmenők nyomához. Persze, régi történet, s ennek a jóembernek fontosabb dolgok jártak a fejében. Például hogy milyen falunév az a Gemerska Horka, amikor sokkal ízesebb az Özörény, ráadásul magyar is, mint az ott élők többsége.

Az öreg már nagyon benne járt a korban, hát persze: még a Monarchiában, az I. világháború vége felé született, s akkor Gömörhorka neve Özörény volt. Majd jött 1918, Csehszlovákia megalakulása, és Gemerska Horka lett. Emberünknek az nagyon nem volt ínyére, annál boldogabb lett aztán, amikor ’38-ban a falu visszakeresztelkedett. De 1945-ben a szerencsétlen újra Csehszlovákiában találta magát, miközben egy napra sem mozdult el szülőhelyéről. Elege lett abból, hogy hol magyar, hol csehszlovák, hol gömöri, hol gemerskai, de hiába, elérkezett az immár örökösnek tűnő Gemerska-korszak. A magyarok persze lakóhelyüket csak Gömörhorkaként tisztelik, az özörényi ember pedig – hogyan másként – következetesen Özörénynek nevezi. Azaz már nem nevezi semminek, mert az ezredfordulón örökre elhagyta ezt a világot. Utolsó éveiben megfogadta: többé a szájára nem veszi a hivatalos falunevet. Másban is konzekvens volt. Örökké csak magyaros ételeket evett. Csak a gömöri szűrszabóval varratott, mert az olyat készített, ami az ősöknek volt. A legkülönösebb az, ahogyan egy „avítt” gyárnévhez is ragaszkodott. Egykor a Nagyszlabosi Géppapirosgyár megvette a Veczki-vízimalmot, s arra alapította cellulózgyárát. Emberünk a település gazdaságát felvirágoztató üzemet – mindenki mástól eltérően – haláláig csak faköszörületgyárnak nevezte. Mert az magyar szó.

Igaza volt, az magyar. Bár, valljuk meg, az ő személyes ellenállását áthatotta egyfajta naivitás, valami gyermeki egyszerűség. Mégis, tiszteletre méltó hagyományőrzés, a tradíciók megbecsülése fejeződött ki gesztusaiban. A Trianon után összeszűkült, megroggyant hazában ez különös érték volt. Az önkéntes „zászlóvivő”, az özörényi ember nem tett mást, csak tömegek érzületének adott hangot, bár ha olykor megmosolyogtatóan is. De határainkon túl milliók élnek özörényi lélekkel. És őket ezért csak tisztelni lehet.

A rovat további hírei: Napraszóló

A féllábú óriás

A féllábú óriás

2018. augusztus 12. (vasárnap)

Azon a napon, amikor a skóciai Glasgowban az úszók kontinensviadala kezdődött, „csöndes” hazai évfordulóra emlékezhettünk: 1929. augusztus 3-án egy húszéves fiatalember négyszáz gyorson országos csúccsal nyerte a hazai bajnokságot. Mondhatnánk, a sikeres eb-k árnyékában ez nem volt nagy ügy. Nana!

Az út végén

Az út végén

2018. augusztus 05. (vasárnap)

Északra tartunk. A végcél egy üzem, útitársam műszaki prezentációra készül. Cége extra minőségű szerkentyűit kínálja majd az eddig még ismeretlen vállalatvezetőnek. Mesél a szerkentyűről, értek, amit értek, az nem sok, a műszaki dolgokban nem vagyok járatos, de ő lelkesen magyaráz. Könnyű neki, gépészeti ismeretére támaszkodhat, amit az egyetemen szívott magába.

Rég volt…

Rég volt…

2018. augusztus 02. (csütörtök)

Jött, csöngetett, meg kiabált, hogy „itt a fagylaltos”. A gyereksereg pedig mindent félretéve futott.

Hol vannak már a jampecek…

Hol vannak már a jampecek…

2018. július 29. (vasárnap)

Réges-régi nyarak az ősidőkből: Újvárosban akkortájt, úgy hatvan-egynéhány évvel ezelőtt sehol egy össznépi buli, sehol egy Rockmaraton vagy valami hasonló. Hogy is lett volna, hiszen még rock se volt, nem? Na ugye!

Kistemető: a megmentők és megújítók

Kistemető: a megmentők és megújítók

2018. július 25. (szerda)

Több ezer négyszögölnyi falutörténet. Régmúltidéző kőoszlopok. Hitről mesélő keresztek. Fák őrizte csöndvilág. Ez a Kistemető.

A normalitás kockázatai

A normalitás kockázatai

2018. július 22. (vasárnap)

Apa, mit jelent az, hogy mezü? Az apa csodálkozva néz fiára. Kérdi, hol láttad ezt? Hát ott – bök egy cégtáblára a gyermek. A táblán felirat, egy üzem azonosítója. Üzem vagy mezű, kis tévedés, gondolja a szülő, sebaj, elsős a srác, majd belejön az olvasásba.

Bukjunk, Maris?

Bukjunk, Maris?

2018. július 15. (vasárnap)

Juliska néni lebukott. Nem egészen úgy, mint a címbéli Maris, róla majd kicsit később, előtte essék szó a fölemlegetett Juliska néniről. Ő egykor sok érdekes történettel ajándékozott meg. Valamennyit úgy mesélte, mintha maga élte volna át.