Csak hogy ma se maradjunk foci nélkül...

2018. június 29. (péntek) 12:43 - Várkonyi Balázs

Egy nap szünet a futball vébén. Elviselhetetlen kín ez a fociőrülteknek. Épp ezért, kárpótlásként megmutatunk nekik egy kis „hazait”: egy szép védést a régmúltból.

A Fortepan-gyűjteményből való fotó egy igen rég, majd’ egy évszázada, pontosan 93 éve Pécsett játszott mérkőzés jelenetét örökíti meg: a kapus már a földön, a megkaparintott labdával. A háttérben a szerény létszámú, de annál lelkesebb szurkolósereg. Az alapvonal mészcsíkja meglehetősen girbegurba, de kicsire nem adunk… A képet feltöltő Schmal Andrea azt is tudatja: a Vásártéri pályán – ma a Volán Siklósi úti telephelye – a Pécsi Sport Club 1925. szeptember 21-én 8-1-re verte el a Kaposvári Turul SE csapatát.

Aztán itt egy másik fotó. A helyszín Nagykanizsa. Túl sokat nem tudni a mérkőzésről, csak amit éppen látunk: előre törő csatárok, bíró, labda, kapus, meg egy fekvő ember. Tán 11-es lesz? Ki emlékszik ma már… mert a meccs 1922-ben volt.

Ráadásként még két felvétel a fővárosból: MTK pálya, 1929, zsúfolt lelátó. Hogy ki játszik kivel – nem tudni. A másik fotó az FTC-pályán készült, 1949-ben. Itt is hatalmas tömeg. Kovács Márton Ernő fotóján épp Deák Ferenc – a „Bamba” – látható, ahogy gólt lő a Slavia Praha kapujába. Ami a becenevet illeti, maga Deák beszélt erről: „Még Lőrincen neveztek el így, mert jó szokásom szerint a középkör táján, a felezővonalnál helyezkedtem el, látszólag úgy, mintha semmi dolgom nem lenne ott. Bambultam, de amikor jött a labda, mindig gyorsan és váratlanul mozdultam meg. Hiába, támadni és gólt lőni, ez a legszebb a futballban! Még ilyen bambásan is...” A prágai vendégek egyébként „szerény”, 8:3-as vereséggel mehettek haza a találkozóról.

Képek: fortepan.hu

A rovat további hírei: Napraszóló

Bukjunk, Maris?

Bukjunk, Maris?

2018. július 15. (vasárnap)

Juliska néni lebukott. Nem egészen úgy, mint a címbéli Maris, róla majd kicsit később, előtte essék szó a fölemlegetett Juliska néniről. Ő egykor sok érdekes történettel ajándékozott meg. Valamennyit úgy mesélte, mintha maga élte volna át.

A szép Anna és a legendája

A szép Anna és a legendája

2018. július 08. (vasárnap)

Apa, látod? Mit kéne látnom, édes gyermekem? – kérdezek vissza a legkedvesebbnek vélt mosolyommal, amire csak képes vagyok, ha a munkában megakasztanak. Lányom a számítógép képernyőjére bök: Ott, ni! Látod, Anna-bál.

Énlaka, emlék és magatartás

Énlaka, emlék és magatartás

2018. június 30. (szombat)

"A vén torony kövei izzadtak a ködtől és sötét hajlataiban századok igézete nyugszik. Gyermekek meztelen lábanyoma látszik a hiányos lépcsők finom porában és szédülten meginog a rozoga torony, mikor a nehéz harang elcsattan benne.”

Magyar foci, nyerőben

Magyar foci, nyerőben

2018. június 24. (vasárnap)

Na nem, ezt azért mégsem! Mit hülyéskedek én itt, amikor amúgy is van elég bajunk a harminckét fokos gatyarohasztó hőségben, és még az oroszországi vébé meccseinek gyötrelmeit is ki kell állnunk. Mármint a felismerést: hol vagyunk mi ettől! Hol vagyunk – nemcsak a tudástól –, hanem attól a tűztől, az utolsó vérig küzdéstől, amit a kiscsapatok mutatnak, s ami olykor kétségbe ejti a világverő nagyokat.

Egy ember szíve a szelencében

Egy ember szíve a szelencében

2018. június 17. (vasárnap)

1735-ben járunk. Április hó utóján postakocsi igyekszik francia földön a kisváros, Grosbois felé. Megérkezik, a kamalduli szerzetesek kolostoránál megáll. Követek szállnak ki a kocsiból, egyikük kezében faládikó. A házfőnök elébük jön. Beinvitálja őket.

Cinkoffer-klón a misén

Cinkoffer-klón a misén

2018. június 10. (vasárnap)

Állok a templom végiben, ott, ahol mindig is, soha nem ülök le, érdekes, rendre vannak itt, a hátsó traktusban is társaim, akik szintúgy nem leüldögélősek, de most ha akarnának se sikerülne. Szó szerint tömve az istenháza. Ezer gyerek bent, meg a szülők, tanárok. 

Az özörényi ember bánata

Az özörényi ember bánata

2018. június 04. (hétfő)

Alvajárók: így hívták azt a lapályt, amely a hajdani Gömör vármegyében, a Rima-völgy határán terül el. Réges-rég, a XIII. században Tivald gömöri várkatona birtoka volt, s ott templom is állt. Az istenháza aztán földre térdepelt, elpusztult, már az emléke is porladóban.