Csak hogy ma se maradjunk foci nélkül...

2018. június 29. (péntek) 12:43 - Várkonyi Balázs

Egy nap szünet a futball vébén. Elviselhetetlen kín ez a fociőrülteknek. Épp ezért, kárpótlásként megmutatunk nekik egy kis „hazait”: egy szép védést a régmúltból.

A Fortepan-gyűjteményből való fotó egy igen rég, majd’ egy évszázada, pontosan 93 éve Pécsett játszott mérkőzés jelenetét örökíti meg: a kapus már a földön, a megkaparintott labdával. A háttérben a szerény létszámú, de annál lelkesebb szurkolósereg. Az alapvonal mészcsíkja meglehetősen girbegurba, de kicsire nem adunk… A képet feltöltő Schmal Andrea azt is tudatja: a Vásártéri pályán – ma a Volán Siklósi úti telephelye – a Pécsi Sport Club 1925. szeptember 21-én 8-1-re verte el a Kaposvári Turul SE csapatát.

Aztán itt egy másik fotó. A helyszín Nagykanizsa. Túl sokat nem tudni a mérkőzésről, csak amit éppen látunk: előre törő csatárok, bíró, labda, kapus, meg egy fekvő ember. Tán 11-es lesz? Ki emlékszik ma már… mert a meccs 1922-ben volt.

Ráadásként még két felvétel a fővárosból: MTK pálya, 1929, zsúfolt lelátó. Hogy ki játszik kivel – nem tudni. A másik fotó az FTC-pályán készült, 1949-ben. Itt is hatalmas tömeg. Kovács Márton Ernő fotóján épp Deák Ferenc – a „Bamba” – látható, ahogy gólt lő a Slavia Praha kapujába. Ami a becenevet illeti, maga Deák beszélt erről: „Még Lőrincen neveztek el így, mert jó szokásom szerint a középkör táján, a felezővonalnál helyezkedtem el, látszólag úgy, mintha semmi dolgom nem lenne ott. Bambultam, de amikor jött a labda, mindig gyorsan és váratlanul mozdultam meg. Hiába, támadni és gólt lőni, ez a legszebb a futballban! Még ilyen bambásan is...” A prágai vendégek egyébként „szerény”, 8:3-as vereséggel mehettek haza a találkozóról.

Képek: fortepan.hu

A rovat további hírei: Napraszóló

Hogy hívnak, kis boxos?

Hogy hívnak, kis boxos?

2019. február 16. (szombat)

Borsós. Borzas. Ebes. Elep. Kócs. Kormópuszta – mintha leckét mondana fel, úgy sorolja a hortobágyi gazdaságok nevét, tizenkettőt, ahová az ötvenes években kitelepített családok kerültek, kényszermunkára. És most telefonon invitál: készül az egykori száműzetése színhelyére, tartsak vele, hisz már kétszer együtt mentünk. Majd meglátjuk, mondom neki, hogy időt nyerjek.

Újvárosi hódítók

Újvárosi hódítók

2019. február 10. (vasárnap)

Ismét egy évforduló. Nem „kerek”, nem is évszázadot megidéző – egyszerű, szerény, amolyan semmi különös nap a kalendáriumban. De valakiknek nagyon sokat jelent: a fiatalságukra emlékeztet. És voltaképpen az egész életükre.

A farkas nem ordít be…

A farkas nem ordít be…

2019. február 03. (vasárnap)

Éjszakai csönd volt. A kisfiú az ablak előtt állt, kifelé nézett, közben meztelen talpát néha fölemelte és a másik lábához dörgölte. Fázott zokni nélkül. Anyja csodálkozva figyelt, majd, hogy nem történt semmi, megszólalt: Mit csinálsz te itt? A fiúcska majdnem összeesett az ijedségtől. Azt motyogta, hogy nem tudott aludni. Anyja gyorsan ágyba dugta.

Umcacca és társai

Umcacca és társai

2019. január 31. (csütörtök)

Egy hirdetésben bukkanok rá: Kucorgó tér. Hangulatos, kedves név, a terecske is biztosan rászolgált erre; de mitől lett kucorgó?

A faegér papája

A faegér papája

2019. január 30. (szerda)

Az elegancia, barátom, az elegancia az ok! Nagy hirtelen ezt adtam magyarázatként, amikor szomszédom megkérdezte, mi a csudának nekem laptophoz egér.

Munkaélmény, életpélda

Munkaélmény, életpélda

2019. január 27. (vasárnap)

Úgy hívták: „a kis sánta amerikai”. Olajmunkás körökben terjedő kósza legendák hőse volt. Ha volt egyáltalán. Mert olyan valószerűtlen, hogy valaki, akinek neve sem ismert, igaz történetek főszereplője legyen. De ez csupán az én fikcióm.

A bunyós masiniszta

A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat)

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.