Hangosan, pörgősen és többnyire jó zenékkel ért véget a tizedik DUDIK fesztivál az Alsó Duna-parton. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor találkozunk. Addig viszont sok élmény vár még ránk, élen a Rockmaratonnal, amit most csak még jobban várunk.
Valamiért az első koncertre sose érkezik meg a nagyobb tömeg, pedig a Baggoy Brothers Company és a Supernem után szombaton a Cloud 9+ kezdett a nagyszínpadon, akikre igazán érdemes lett volna beérni és bulizni egy jót. A Clud 9+ nagyjából az egész második albumot eljátszotta, de ez egyáltalán nem probléma, mert azon a lemezen egymást érik a slágerek és a pörgős dalok, így aki ott volt, garantáltan feltöltődött az utolsó napi hajtásra. Ezt a lendületet kicsit letörte a Magna Cum Laude, talán jobb lett volna, ha ők kezdenek, de végül egész jó kis koncertet adtak az egyre inkább szállingózó látogatóknak.
Zárásként viszont tökéletes volt az Irie Maffia, sajnálhatjuk, hogy ritkán járnak felénk, még akkor is, ha kicsit eltávolodtak attól a stílustól, ami miatt a kezdetekkor megszerettük őket, de amíg ilyen dalokat írnak és adnak elő, addig semmi probléma. Bár nincs tengerpartunk, csak Dunánk, az ő zenéjüket pont vízpart mellé találták ki jó hangosan, egy nyári estén hallgatva és ugrálva rá, nem törődve semmivel. Persze utána hideg zuhanyként ért mindenkit, hogy ennek vége és már csak Andro és Navidal buliján lehet vigasztalódni, akik viszont ugyanazt nyújtották, mint előttük három napig mindenki a Party Arénában, de ott a tudat, hogy jövőre megint hazai pályán indíthatjuk el a fesztiválszezont. Addig viszont vár még ránk egy Rockmaraton, amit most csak még jobban várunk.
Hangosan, pörgősen és többnyire jó zenékkel ért véget a tizedik DUDIK fesztivál az Alsó Duna-parton. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor találkozunk. Addig viszont vár még ránk egy Rockmaraton, amit most csak még jobban várunk.
!["Poznan – Budapest 1956"](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/690.jpg?h=72f2151d ""Poznan – Budapest 1956"")
