A normalitás kockázatai

2018. július 22. (vasárnap) 12:49 - Várkonyi Balázs

Apa, mit jelent az, hogy mezü? Az apa csodálkozva néz fiára. Kérdi, hol láttad ezt? Hát ott – bök egy cégtáblára a gyermek. A táblán felirat, egy üzem azonosítója. Üzem vagy mezű, kis tévedés, gondolja a szülő, sebaj, elsős a srác, majd belejön az olvasásba.

Az igazi sokk akkor érte az apát, amikor este belenézett fia füzetébe. Sorjáztak a mondatok, szabályosan követték egymást a betűk, balról jobbra, mint illik, de – Jesszusom!  Minden szó betűi fordított sorrendben követték egymást. Még a neve is csak visszafelé olvasva volt értelmezhető.

MI történt? Semmi különös – legalábbis abban az időben: egy régi vágású pedagógus a renitens dolgot nem tűrte, a ceruzát a gyermek bal kezéből a másikba tetette át. És a kisfiúval megfordult a világ. Akadt amúgy is elég baja az iskolával. Ő volt ugyanis az osztályban a legmagasabb. Tőle a társainál mindig többet vártak. Csakhogy nem törvényszerű, hogy a legnagyobb egyszersmind a legokosabb is. Ráadásul ő, a leginkább megtermett volt a legfiatalabb. Évvesztes osztálytársai szellemi fejlődésben jóval előtte jártak, nem csoda, hisz’ némelyiknek akár tizenegy hónap előnye is volt.

Nem lett éltanuló. De küzdött. Gimnáziumba került. Eredményei egyre javultak, végül külföldön diplomázott. Sikertörténet – gondolhatnánk. De nem. Egy szakmai téveszme okozta kudarc jóra fordulása mögött látnunk kell a valóságot: azt, hogy ez a fiatalember egész életében megszenvedi az átprogramozást. Ha balkezes marad, könnyebben jut el a céljáig. Így viszont az örök fékkel küzdhet, mert lélekben sosem lesz jobbkezes. Vajon hány százaléknyi lehet a sikerdeficit?

A jövendő kor gyerekeit fenyegető veszély viszont ennél sokkal nagyobb. Legalábbis, ha „begyűrűzik”, mint valamikor az olajár. Nem oly rég még feltűnést keltett, ma már tán azt sem keltene, hogy némely külföldi szaktekintély a gyermekkorban is természetes módon jelentkező férfi-nő szereposztásban látja azt, ami az egyenlőségeszmét veszélyezteti. Vagyis – ha a fiúk fiú, a lányok lány módjára viselkednek. Hát tényleg, nem borzasztó?!

Egy amerikai szociológus, a michigani egyetemi oktató Miss Gansen szerint a heteronormalitás – vagyis hogy mindkét nem képviselői természetesen viselkednek – „beszennyezi az óvodai nevelést”, negatívan befolyásolja a gyerekek nemi fejlődését. Eme logika szerint nem normális, ha a fiúk autóval, a lányok pedig babával játszanak. És a legnagyobb veszélyt a papás-mamás szerepjáték jelenti, abban végképp sérül a gyermekjog. Miss Gansen ugyanis alapos kutatómunkával arra az igazán megdöbbentő felfedezésre jutott, hogy a papás-mamásban a fiúk mindig a papát, a lányok mindig a mamát akarják játszani. Hát nem szörnyű szereptévesztés ez? A kutató sokszor próbálta rábírni a fiúkat, hogy legyen lányok, és viszont, de felsült. Ebből nem azt a tanulságot vonta le, hogy az elmélete egy nagy marhaság, hanem hogy mindenki hülye, csak ő az okos, mint Weöres Sándor versfigurája.

Ha igaza lenne, a mesének is vége lenne. És előbb-utóbb az emberiségnek is.

A rovat további hírei: Napraszóló

Délidő, éjsötét

Délidő, éjsötét

2019. augusztus 11. (vasárnap)

Akkor is nyár volt, augusztus. Ifjúkora élményeinek színhelyén csatangoltak a barátokkal. A Lápastói-dűlőben leültek az évszázados csőszharang tövébe. Hallgattak. Fullasztó meleg volt.

Ez már a nyárutó?

Ez már a nyárutó?

2019. augusztus 04. (vasárnap)

Bizony, ez már az – hangzott a kérdésre az atyai válasz. A gyermek amúgy tudta, hisz a térdére fektetett színes lapban éppen a hónapok régies neveiről olvasott: Augusztus – egyenlő Kisasszony hava, Új kenyér hava, Nyárutó.

Halló, Vasedény?

Halló, Vasedény?

2019. július 28. (vasárnap)

Egy legendaképző mondat a kabarévilágból: „Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem.” Így indul a legismertebb telefonparódia. A színpadon Kern András, a nélkülözhetetlen kellék egy telefon, azon át jönnek a hangok: akárhány, az mind Kerné, ez az ő mesterségtitka. Az elején még nyugodt, mintha nem tudná, mi vár rá. És kezdetét veszi az ötperces őrület.

Réka örömkönnyei

Réka örömkönnyei

2019. július 21. (vasárnap)

Önfeledten szökdécselt az utcán, valamit énekelt, de nem lehetett kivenni, mit, dalát szétszabdalta a szökdécselés, a hajában két masni egyfolytában lebegett, olyan volt a jelenet, akár egy látomás, mintha gyerekfilm elevenedne meg.

Mi már ettünk…

Mi már ettünk…

2019. július 14. (vasárnap)

Anyja szavait sosem felejti: a szegénységet nem kell szégyellni; csak viselni nehéz. Szegények voltak. És ő ezt nehezen viselte.

Mint a mókus…

Mint a mókus…

2019. július 07. (vasárnap)

Az úttörő vidám. Volt, valamikor. Épp annyira volt vidám, mint aki odafönt tanyázik, a fán: a mókus. Csak hát a nevelő szándékkal megírt szöveg – Mint a mókus fenn a fán, / Az úttörő oly vidám – csapdát is rejt, s a cinikus közbeszédben rögtön megjelent a gúnyszó, a buzgómócsing szinonimája: mintamókus…

A „Jézuskéve” emléke

A „Jézuskéve” emléke

2019. június 30. (vasárnap)

Széles búzatábla aranylik. Idős gazda szemléli. Közelebb lép, kezébe vesz egy kalászt, kiperget pár szemet. Körmével kettéroppant néhányat. Ha látja, hogy kellően lisztes, adja a parancsot: aratáskezdet ekkor.