Több ezer négyszögölnyi falutörténet. Régmúltidéző kőoszlopok. Hitről mesélő keresztek. Fák őrizte csöndvilág. Ez a Kistemető.
Valamikor nem sok kellett, hogy a sírhalmokat munkagépek tegyék a földdel egyenlővé. Az ezredforduló táján ugyanis terv született egy kegyeleti park létrehozására, s ez azzal járt volna, hogy az ősi temetkezési hely a régi, érintetlen formájában egyszerűen eltűnik. A Pentele Baráti Kör aktivistái nem nyugodtak bele, hogy elődeik végső nyugalmát megzavarják, sírjaikat megbolygassák, elpusztítsák. Tiltakozó akciójuk megmentette a Kistemetőt.
Nem először fogtak össze az 1960 óta magára hagyott temetőért. Az évtizedek során a gazdátlanná lett sírok állapota leromlott, a növényzet teljesen elvadult. A Baráti Kör 1987-ben kezdeményezte, hogy a Városszépítő és Városvédő Egyesülettel közösen fogjanak hozzá a rendbetételhez. Más önkéntesek is csatlakoztak, és nagy munkával szinte megújították az öreg temetkezési helyet. Közben a város segítségével a méltóságos küllemű, de az idők során leromlott Szitányi-kápolnát is rendbe hozták, és éppen ma van az évfordulója, hogy a renoválás után felszentelték. 1992. július 25-én zajlott az emlékező szertartás, amelyen megköszönték az önkéntesek áldozatos munkáját, és felidézték a kápolna és a kegyhely történetét.
A XIX. század elején a pentelei birtokos nemesek a kúriáik közelében egy dombot jelöltek ki, ahol elhunyt hozzátartozóikat elhantolhatják. Később a község polgárai, majd földművesek is itt kerestek családjuk számára temetkezési helyet, és lassan egy egész temető alakult ki. Itt van a hajdani hírneves pentelei tudós, nemes Rosti Pál sírja is.
Az 1920-as években az érdemeiért a bécsi udvartól nemesi címet és Szitányi előnevet kapott Ullmann család Dunapentelén telepedett meg. 1859-ben püspöki ösztönzésre, keresztelkedési ajándékként Ullmann Vilmos építtette a romantikus stílusú kápolnát, a temető ékességét.
