Bandika a sámlin

2018. augusztus 19. (vasárnap) 12:57 - Várkonyi Balázs

Északi szélesség 47 fok 30 perc 40 másodperc, keleti hosszúság 19 fok 5 perc 15 másodperc: semmi rébusz, ezek egy amúgy jelentéktelen pesti hely földrajzi koordinátái. Aki rákeres a térképen, a Városliget egy csupasz dombját leli. Földhalomként valóban jelentéktelen. És mégsem.

A régmúltban ott sík lapály volt, s úgy szól a legenda, hogy 1896-ban a millenniumi ünnepségek előtt a vármegyék által küldött földből ott koronázódombot építettek. Ám ebből egy szó sem igaz. 1867-ben a koronázásra valóban emeltek egy dombot, de nem a ligetben, hanem a Lánchídnál, a későbbi Ferenc József téren. Akkoriban azon a városligeti ponton állt az ismert kávéház, a Kolegerszky kioszk, és a virágkiállítás-pavilon. Később a nemzetközi vásár épületeit húzták fel ott. Nem voltak azok se szépek, se egy ligetbe illők, s amikor a ’70-es évek elején fölöslegessé váltak, jöttek a nagy gépek. Bontottak. Helyükön aztán ’74-ben már egy domb állt. Nem éppen tiszta földből készült. A rideg valóság: a bontási törmeléket nem akarták messzire elhordani, emeltek hát a tégla- és betontörmelékből egy dombot, azt fedték némi földdel. Szánkódomb épült – ez volt az akció fedőneve. Telente a gyerekek tényleg örültek neki.

De hol van a címben ígért Bandika meg az ő sámlija? Mikor jön már végre? Hát most.

Fotó:Fortepan

Egy augusztusi este, 1983-ban. Átvágunk a Városliget fái között, mindenfelé emberek, ott, ahol máskor estidőben csak egymásra lelt fiatal párok andalognak, most nagy tömeg jön a Hermina út felől, a Dürer kert irányából is meg a Hősök teréről, és mindenki a szánkódombra tart. Igyekszünk, nehogy lekéssük a nagy eseményt. Ismerősökbe botlunk, együtt csörtetünk tovább, kisfiuk, Bandi hóna alatt sámli, az lesz az ülőalkalmatossága. Végre odaérünk. Épp időben, már hallani a kürtjelet, a távolból ütemes dobszó hangzik, a reflektorfények mögötti homályban először csak fejek tűnnek fel, aztán a jelmezes alakok fölérnek a domb gerincére, menetüket zászlósok nyitják, mögöttük sokaság, egy perc alatt benépesül a természet adta színtér. Bámulatos látvány. Bandika szájtátva néz. A kisfiú a hosszú előadáson feszülten figyel, végig éber, pedig jócskán benne vagyunk a sötét estében. Kaland ez számára. Majd egyszer, később mindent érteni fog, most még tán csak a hely szelleme az, ami megérinti, de István királyról nem sok tudása lehet. 

Jó néhány év után Bandika – jaj, nem, akkor már jó régen András volt, felnőtt, egyetemista –, szóval szembe jött az utcán, leültünk egy kávé mellé beszélgetni. Elmondta, jogtörténésznek készül, lelkesen mesélt addig általam nem nagyon ismert titkokról, hogy Szent István törvényei mennyiben voltak humánusabbak László király keménységéhez képest, hogy István miként tette lehetővé, hogy a szolga megválthassa magát a büntetés alól és így tovább. Kérdeztem az ifjút, emlékszik-e még arra az estére a városligeti szánkózó dombon, ami akkor lett Királydomb, azt válaszolta: hát hogyne, alighanem minden ott dől el, 1983. augusztus 18-án, két nappal Szent István ünnepe előtt.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

Dunaújváros mesél: Skanzen a "kapuban"

Dunaújváros mesél: Skanzen a "kapuban"

2020. július 12. (vasárnap)

Újabb szép találattal, az ISD Dunaferr Zrt. főkapuja melletti kiserdőben megbújó ipartörténeti gyűjteményről szóló írással kényeztette követőit a DunaújvárosMesélPontHu. Most néhány jellemző szemelvény következik – de az egész összeállítást jó szívvel ajánlom!

A "Dunaújváros" Dunaújvárosban

A "Dunaújváros" Dunaújvárosban

2020. július 05. (vasárnap)

Ezúttal tematikus összeállítással kedveskedett követőinek a DunaújvárosMesélPontHu: a várostörténeti blog kollekciójának fókuszába a Dunaújváros nevű hajó került. Szemelvények itt – de az egész összeállítás remek, jó szívvel ajánlom!

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

2020. június 24. (szerda)

Szépséges találattal folytatódott a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog sorozata: a Népszabadság 1970-es lapszámában Domanovszky Endre festőművész elevenítette fel a Dunai Vasmű főbejáratát ékítő freskó születésének körülményeit. Szemelvények kedvcsinálókét – de ajánljuk a teljes összegzést!

Dunaújváros mesél: Új kikötő

Dunaújváros mesél: Új kikötő

2020. június 17. (szerda)

Remek korabeli riportot "talált" a DunaújvárosMesélPontHu – a Béke és Szabadság című képes hetilap hasábjain 1954-ben napvilágot összegzés az új kikötő életébe nyújt bepillantást – szokás szerint néhány kedvcsináló részlet következik, de jó szívvel ajánljuk az egész elolvasását is!

 Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

2020. május 05. (kedd)

Visszaemlékezések, remek képek és fontos dokumentumok, hangképes összeállítással koronázva – pazar kollekcióval ünnepelte a városépítés kezdetének 70. évfordulóját az intézmény. A végén a film kötelező darab minden lokálpatriótának!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

2020. május 02. (szombat)

Foltos, alig kivehető kép az első dokumentált felvételek egyike a városépítés kezdeteiről – a Duna-parti sikló építését örökíti meg. Itt és így kezdődött az új város építése 1950. május 2-án – összeállításunk Garancz István korabeli naplójának részleteivel eleveníti fel a 70 éve történteket. Boldog születésnapot, Dunaújváros! 

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!