Bandika a sámlin

2018. augusztus 19. (vasárnap) 12:57 - Várkonyi Balázs

Északi szélesség 47 fok 30 perc 40 másodperc, keleti hosszúság 19 fok 5 perc 15 másodperc: semmi rébusz, ezek egy amúgy jelentéktelen pesti hely földrajzi koordinátái. Aki rákeres a térképen, a Városliget egy csupasz dombját leli. Földhalomként valóban jelentéktelen. És mégsem.

A régmúltban ott sík lapály volt, s úgy szól a legenda, hogy 1896-ban a millenniumi ünnepségek előtt a vármegyék által küldött földből ott koronázódombot építettek. Ám ebből egy szó sem igaz. 1867-ben a koronázásra valóban emeltek egy dombot, de nem a ligetben, hanem a Lánchídnál, a későbbi Ferenc József téren. Akkoriban azon a városligeti ponton állt az ismert kávéház, a Kolegerszky kioszk, és a virágkiállítás-pavilon. Később a nemzetközi vásár épületeit húzták fel ott. Nem voltak azok se szépek, se egy ligetbe illők, s amikor a ’70-es évek elején fölöslegessé váltak, jöttek a nagy gépek. Bontottak. Helyükön aztán ’74-ben már egy domb állt. Nem éppen tiszta földből készült. A rideg valóság: a bontási törmeléket nem akarták messzire elhordani, emeltek hát a tégla- és betontörmelékből egy dombot, azt fedték némi földdel. Szánkódomb épült – ez volt az akció fedőneve. Telente a gyerekek tényleg örültek neki.

De hol van a címben ígért Bandika meg az ő sámlija? Mikor jön már végre? Hát most.

Fotó:Fortepan

Egy augusztusi este, 1983-ban. Átvágunk a Városliget fái között, mindenfelé emberek, ott, ahol máskor estidőben csak egymásra lelt fiatal párok andalognak, most nagy tömeg jön a Hermina út felől, a Dürer kert irányából is meg a Hősök teréről, és mindenki a szánkódombra tart. Igyekszünk, nehogy lekéssük a nagy eseményt. Ismerősökbe botlunk, együtt csörtetünk tovább, kisfiuk, Bandi hóna alatt sámli, az lesz az ülőalkalmatossága. Végre odaérünk. Épp időben, már hallani a kürtjelet, a távolból ütemes dobszó hangzik, a reflektorfények mögötti homályban először csak fejek tűnnek fel, aztán a jelmezes alakok fölérnek a domb gerincére, menetüket zászlósok nyitják, mögöttük sokaság, egy perc alatt benépesül a természet adta színtér. Bámulatos látvány. Bandika szájtátva néz. A kisfiú a hosszú előadáson feszülten figyel, végig éber, pedig jócskán benne vagyunk a sötét estében. Kaland ez számára. Majd egyszer, később mindent érteni fog, most még tán csak a hely szelleme az, ami megérinti, de István királyról nem sok tudása lehet. 

Jó néhány év után Bandika – jaj, nem, akkor már jó régen András volt, felnőtt, egyetemista –, szóval szembe jött az utcán, leültünk egy kávé mellé beszélgetni. Elmondta, jogtörténésznek készül, lelkesen mesélt addig általam nem nagyon ismert titkokról, hogy Szent István törvényei mennyiben voltak humánusabbak László király keménységéhez képest, hogy István miként tette lehetővé, hogy a szolga megválthassa magát a büntetés alól és így tovább. Kérdeztem az ifjút, emlékszik-e még arra az estére a városligeti szánkózó dombon, ami akkor lett Királydomb, azt válaszolta: hát hogyne, alighanem minden ott dől el, 1983. augusztus 18-án, két nappal Szent István ünnepe előtt.

A rovat további hírei: Napraszóló

Viharűzők napja

Viharűzők napja

2019. június 26. (szerda)

Ma végre nem a szél meg a zivatar keseríti az emberek életét, „csak” a hőség: a Közép-Dunántúl, a főváros körzete és az Alföld egy része lakói részesednek az extra melegből, de tulajdonképpen az egész országra érvényes a hőségriasztás.

A ferde tengely

A ferde tengely

2019. június 23. (vasárnap)

Szeles napok jártak mostanában mifelénk is; mint szinte mindenfelé az országban. De a heves zivatar elkerült bennünket, így persze a jég is, ami kevésbé szerencsés helyeken néhol akár dió nagyságú volt, s pusztított.

Váratlan jelenés

Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap)

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.

Hucek megjavult!

Hucek megjavult!

2019. március 24. (vasárnap)

Két vödör és egy lapát találkozása a 9061. sz. raktárkezelővel – nagy gondolatok ihletője lehet! És a rejtélyes „9061. sz.” azonosítót viselő férfi nem okoz csalódást. A Dunai Vasmű Építője újság 1951. február 13-ai számában olvasom: „Két vödröt és egy lapátot találtam. Ezekkel a szavakkal állított be egy elvtárs a minap hozzám”. Így indítja Uj István raktárkezelő hosszú fejtegetését, amit a vödör- és lapátlelet érlelt meg benne.

CB 40 19, a csodaautó

CB 40 19, a csodaautó

2019. március 16. (szombat)

Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.

Rangon aluli…

Rangon aluli…

2019. március 10. (vasárnap)

Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.