István, a király – a „nemzeti minimum” kifejezője

Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája ihlette darabot, amely az első előadásokon százhúszezer fős közönséget vonzott. István alakját Pelsőczy László formálta meg, énekhangját Varga Miklós kölcsönözte. A főbb szerepekben a kor jeles színészei, Berek Kati, Hűvösvölgyi Ildikó, Sára Bernadett, Juhász Jácint, Balázs Péter, Balázsovits Lajos voltak láthatók, valamint a népzene és a rock műfaj ismert képviselői: Sebestyén Márta, ifjú Csoóri Sándor, Vikidál Gyula, Nagy Feró, Deák Bill Gyula, Victor Máté. A koreográfiát Novák Ferenc tervezte. A hatalmas tetszéssel fogadott bemutatónak a darab két szerzője is részese volt az öreg- és a fiatal regös alakjában.

A rockopera számos nagy előadást megélt: játszották több kőszínházban, így a Nemzetiben is, szabadéren bemutatták Sevillában, Felvidéken, Erdélyben, Esztergomban, Szegeden, a Népstadionban és a Papp László sportarénában. Az egyik legemlékezetesebb előadás Csíksomlyón zajlott 2003-ban. A húszéves jubileumi előadáson a Somlyó két hegye közti nyeregben, a Hármashalom oltárszínpadon hatalmas szereplőgárda lépett fel, köztük sepsiszentgyörgyi, csíkszeredai táncosok is. Ott gyűlt össze a legnépesebb nézőközönség: az Erdély minden részéből érkezettek száma becslések szerint megközelítette a félmilliót.

Az István a király sikere Szörényi Levente szavaival megteremtette a világlátástól, vallástól, identitástól független nemzeti minimumot: a múlttisztelet kifejezője lett.