Nyár, orkán, jóvátétel…

2018. augusztus 25. (szombat) 13:32 - Várkonyi Balázs

Alattomosan közelített a vihar. Csak az utolsó pillanatban észlelték, úgy csapott le, váratlanul, hogy megrémülni se volt idejük. Az erdő felől tört a tanyára. Vitt mindent, ami az útjában állt: földre fektette a már amúgy is megroggyant villanykarót, elsodorta a támoszlopot, fölborította a szénabálát, aztán módszeresen szét is szedte.

Évszázados fát tört ketté, lombkoronáját messzire repítette, istállófedelet bontott, a tető egyik sarkán vágott be a szél, a másikon kibújt, megrogyasztva az egész szerkezetet. Aztán folytatta tovább pusztító táncát, célba vette a lakóépületet is, addig nem csitult, míg annak tetőzetét is módszeresen le nem tarolta.

Áll a fiatalasszony a tanyaudvarban, zsebkendőjével a szemét törölgeti, néz férjurára tanácstalanul, kétségbeesetten: mi lesz eztán, egyikük se tudja. Életük munkája lett oda percek alatt. A jószág, mondja Margitka, az legalább megmaradt, Istennek hála. Férje még reggel kaszálni ment, ő meg, gondolva arra, hogy ha bármi jön, a megijedt birkákkal egyedül nem boldogul, hát a hodályban marasztalta az állatsereget. Ezer szerencse! Ha az is odavész, mehetnének világgá.

Fotó: Fortepan

A hőségnapok végéig, a teljes kapitulálásáig még újabb viharok várhatók – ezt hallották a rádióban, és ők félni kezdtek, hátha arra is szemet vet majd a pusztító szél, ami még megmaradt, pedig az állatok már így se bírják ki az őszt meg a telet a széttépett tetejű hodályban. Ahogy ők se maradhatnak a tetejét vesztett vályogházban, annak egy kiadós zápor a végzetet jelenti. Egy hivatali ember, akitől tanácsot kértek, azt mondta nekik: ha nincs pénzük, csak ott eszkábálják össze valahogy a tetőt, ahol alszanak, a többivel ne törődjenek. Bölcs tanács – gondolták, és főleg nagyon emberi…

A szemlélődő tekintete most távolabbra téved, meghökkentő a kép: egy birka egyes egyedül vág át a kisebb dombon. Nem tudni, honnét hová tart. Biztosan elcsatangolt, leszakadt a nyájtól, s most igyekszik haza keveredni. Sikerül-e neki? És sikerül-e Margiték családjának a talpra állás? Itt tart gondoltban, amikor újabb váratlan dologra figyel: a magányos birkával átellenben egy jármű sziluettje. Messziről autóduda töri meg a csendet, a hang mögött ott egy furgon, kapaszkodik fölfelé, a házhoz, megszűnik a délelőtti mozdulatlanság. Fiúk hangja a kocsiból: „Győztünk, győztünk!” – kiabálják, de hogy miben győztek, az már sosem derül ki, kiszállnak, az egyikük kamaszos nevetéssel taszigálja társát, röhögcsél az is. Majd elcsöndesülnek, ha dolgozunk – mondja egy ötvenes férfi, láthatóan ő a főnök. A nagy majorból a gazda küldte őket, hogy fölmérjék, mit lehet tenni. Máskor neki segítettek, ő most visszasegít. Mérnek, számolnak, írnak – ács az egyikük, kőműves a másik, a kamaszok meg a segítők, nyári munkások. Délután kettőre itt vagyunk, mondja a főnök, és mennek, az anyagért. Jó végkifejlet!

Amúgy – a sors képtelen grimasza – csak egyetlen épületben nem tett kárt a vihar: a hajdani „K” őrs házában. Az volt a tanyát járó rendőrök és ávósok pihenője…

A rovat további hírei: Napraszóló

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra. 

Hogyan kell embert lopni?

Hogyan kell embert lopni?

2018. november 25. (vasárnap)

Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.