Nyár, orkán, jóvátétel…

2018. augusztus 25. (szombat) 13:32 - Várkonyi Balázs

Alattomosan közelített a vihar. Csak az utolsó pillanatban észlelték, úgy csapott le, váratlanul, hogy megrémülni se volt idejük. Az erdő felől tört a tanyára. Vitt mindent, ami az útjában állt: földre fektette a már amúgy is megroggyant villanykarót, elsodorta a támoszlopot, fölborította a szénabálát, aztán módszeresen szét is szedte.

Évszázados fát tört ketté, lombkoronáját messzire repítette, istállófedelet bontott, a tető egyik sarkán vágott be a szél, a másikon kibújt, megrogyasztva az egész szerkezetet. Aztán folytatta tovább pusztító táncát, célba vette a lakóépületet is, addig nem csitult, míg annak tetőzetét is módszeresen le nem tarolta.

Áll a fiatalasszony a tanyaudvarban, zsebkendőjével a szemét törölgeti, néz férjurára tanácstalanul, kétségbeesetten: mi lesz eztán, egyikük se tudja. Életük munkája lett oda percek alatt. A jószág, mondja Margitka, az legalább megmaradt, Istennek hála. Férje még reggel kaszálni ment, ő meg, gondolva arra, hogy ha bármi jön, a megijedt birkákkal egyedül nem boldogul, hát a hodályban marasztalta az állatsereget. Ezer szerencse! Ha az is odavész, mehetnének világgá.

Fotó: Fortepan

A hőségnapok végéig, a teljes kapitulálásáig még újabb viharok várhatók – ezt hallották a rádióban, és ők félni kezdtek, hátha arra is szemet vet majd a pusztító szél, ami még megmaradt, pedig az állatok már így se bírják ki az őszt meg a telet a széttépett tetejű hodályban. Ahogy ők se maradhatnak a tetejét vesztett vályogházban, annak egy kiadós zápor a végzetet jelenti. Egy hivatali ember, akitől tanácsot kértek, azt mondta nekik: ha nincs pénzük, csak ott eszkábálják össze valahogy a tetőt, ahol alszanak, a többivel ne törődjenek. Bölcs tanács – gondolták, és főleg nagyon emberi…

A szemlélődő tekintete most távolabbra téved, meghökkentő a kép: egy birka egyes egyedül vág át a kisebb dombon. Nem tudni, honnét hová tart. Biztosan elcsatangolt, leszakadt a nyájtól, s most igyekszik haza keveredni. Sikerül-e neki? És sikerül-e Margiték családjának a talpra állás? Itt tart gondoltban, amikor újabb váratlan dologra figyel: a magányos birkával átellenben egy jármű sziluettje. Messziről autóduda töri meg a csendet, a hang mögött ott egy furgon, kapaszkodik fölfelé, a házhoz, megszűnik a délelőtti mozdulatlanság. Fiúk hangja a kocsiból: „Győztünk, győztünk!” – kiabálják, de hogy miben győztek, az már sosem derül ki, kiszállnak, az egyikük kamaszos nevetéssel taszigálja társát, röhögcsél az is. Majd elcsöndesülnek, ha dolgozunk – mondja egy ötvenes férfi, láthatóan ő a főnök. A nagy majorból a gazda küldte őket, hogy fölmérjék, mit lehet tenni. Máskor neki segítettek, ő most visszasegít. Mérnek, számolnak, írnak – ács az egyikük, kőműves a másik, a kamaszok meg a segítők, nyári munkások. Délután kettőre itt vagyunk, mondja a főnök, és mennek, az anyagért. Jó végkifejlet!

Amúgy – a sors képtelen grimasza – csak egyetlen épületben nem tett kárt a vihar: a hajdani „K” őrs házában. Az volt a tanyát járó rendőrök és ávósok pihenője…

A rovat további hírei: Napraszóló

Viharűzők napja

Viharűzők napja

2019. június 26. (szerda)

Ma végre nem a szél meg a zivatar keseríti az emberek életét, „csak” a hőség: a Közép-Dunántúl, a főváros körzete és az Alföld egy része lakói részesednek az extra melegből, de tulajdonképpen az egész országra érvényes a hőségriasztás.

A ferde tengely

A ferde tengely

2019. június 23. (vasárnap)

Szeles napok jártak mostanában mifelénk is; mint szinte mindenfelé az országban. De a heves zivatar elkerült bennünket, így persze a jég is, ami kevésbé szerencsés helyeken néhol akár dió nagyságú volt, s pusztított.

Váratlan jelenés

Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap)

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.

Hucek megjavult!

Hucek megjavult!

2019. március 24. (vasárnap)

Két vödör és egy lapát találkozása a 9061. sz. raktárkezelővel – nagy gondolatok ihletője lehet! És a rejtélyes „9061. sz.” azonosítót viselő férfi nem okoz csalódást. A Dunai Vasmű Építője újság 1951. február 13-ai számában olvasom: „Két vödröt és egy lapátot találtam. Ezekkel a szavakkal állított be egy elvtárs a minap hozzám”. Így indítja Uj István raktárkezelő hosszú fejtegetését, amit a vödör- és lapátlelet érlelt meg benne.

CB 40 19, a csodaautó

CB 40 19, a csodaautó

2019. március 16. (szombat)

Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.

Rangon aluli…

Rangon aluli…

2019. március 10. (vasárnap)

Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.