"Előbb Nemecsek szerepét akarták nekem adni, de mivel túl magas voltam, így helyette Geréb lettem. Nem, még sem bántam meg. Talán ennek köszönhettem, hogy felfigyeltek rám, s hogy itt lehetek, itt maradhattam a színházban."
Dubai Péter, a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza 24 éves művészeti titkára meséli nekem, hogyan találkozott gyerekszínészként a színházzal. Az az első darab meghatározta eddigi életét. Gerébnek köszönheti, hogy színházi ember lett és boldog családapa. A Pál utcai fiúk bemutatója ugyanis annyira meghatározó volt, hogy akkor úgy döntött, mindenképpen színész lesz. Aztán… Persze akkor még nem akkor és nem úgy gondolta, mint ahogy a dolgok alakultak, de most semmiért sem változtatná meg a történéseket.
Ülünk a színház presszójának teraszán, ásványvizet kortyol. Közben sietnie is kell, mert a legkisebb fia a nagyszülőknél van, s neki kell haza vinnie. De szerencsére Boldizsár még alszik, így nyerünk a beszélgetésre még egy kis időt.
- Aztán még sem színész lettél…
- Igen, a sors közbe szólt. Nem vettek fel a színművészeti egyetemre, csak az egyik akadémiára. A Bartók akkori művészeti vezetője úgy látta, hogy azzal a tudással nem sokra megyek, így azt javasolta, hogy szerezzek előbb gyakorlatot. Felajánlotta, hogy legyek a színház súgója, s közben egy-egy kisebb szerepre is majd beosztanak…
Itt tartunk a történetben. Tehát a frissen érettségizett fiatalember, belépett az első munkahelyére. Elmeséli, hogy megszerette a súgómunkát..
- Mitől jó egy súgó?
- Talán attól, hogy előbb észreveszi, hogy egy színész el fog akadni, mint a közönség vagy maga a színész. Még mielőtt a csend bekövetkezne, már mondja a hiányzó mondatokat. Van, amikor egy szó, egy mozdulat is elegendő a színpadon álló megsegítésére. Szerencsére, itt a Bartókban elsősorban a próbafolyamatokon van szükség súgóra, a kamaradaraboknál szinte lehetetlen a súgást észrevétlenül megoldani, hiszen a közönség a színésztől karnyújtásnyira van. A nagyszínpadi előadásoknál pedig jó szövegtudással rendelkeznek a színészek. De azért akad feladat, például esetenként egy-egy kint hagyott kelléket kell láthatatlanul bejuttatni. Éppen ezért a súgó mindig ott van a színfalak mögött, ahol éppen szükség lehetne rá.
- Érdekes. Sem színész nem vagy, sem súgó…
- A színészetet elengedtem. Egyrészt azt vettem észre, hogy nem lennék olyan jó színész, mint, amilyen szeretnék lenni. Egy jó színész nagyon gyorsan reagál, rettenetesen jól tud az adott karakternek megfelelően rögtönözni, minden helyzetben feltalálja magát. Nekem ez nem megy. Másik oka, hogy családom van. Az első fiam születése után egyértelmű volt, hogy nappali képzésre én már nem járhatok.
Ó, és itt érkezünk el Dubai Péter életében a szerelemhez. Siegrist Cecília volt annak a gyerekdarabnak a rendezőasszisztense, amelyikben ő Gerébet alakította. A kamasz fiú már akkor beleszeretett a lányba, s ahogy együtt dolgoztak, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, hogy együtt akarják leélni az életüket. Amikor négy évvel ezelőtt megszületett első fiúk ,ez a szövetség még erősebb lett, öt hónapja pedig Péter 24 évesen már két kisfiú édesapja lett.
- Húszévesen alapítottál családot…
- A feleségem azt szokta mondani, hogy öreg lélek lakik bennem. Mindig is érettebb voltam a koromnál. Szüleim is tudták, hogy ebben a szerepben is meg fogom állni a helyem. Egyébként ez a legnehezebb.
És a fiú, a fiúk születése újabb döntés elé állította. A súgó munka egésznapos munkabeosztással jár, ami nem kedvez a családnak. Megbeszélték párjával, hogy egyiküknek tervezhető munkaidő-beosztást kell vállalnia. 2016-ban megüresedett a művészeti titkári beosztás a színházban, s megpályázta…
- Tudtad, hogy mit kell csinálnia egy művészeti titkárnak?
- Igazából fogalmam sem volt. Azt tudtam, hogy ő küldözget emaileket arról, hogy kinek mikor mit kell csinálni, de ezen kívül fogalmam sem volt.
Most már ő egyezteti, hogy a vendégművészek mikor szabadok egy-egy előadásra, tárgyalja a beosztásokat, s az a dolga, hogy az előadásokra minden és mindenki rendelkezésre álljon. Felel azért, hogy egy fesztiválra vagy egy tájelőadásra, hogyan utaznak, hol szállnak meg, s mindemellett az igazgató személyi titkári feladatait is ellátja.
Tágra nyílt szemmel hallgatom, ahogy magyarázza, hogy mennyiféle szempontnak, szabálynak meg kell felelni az egyeztetések során. Figyelem, csodálom, s közben arra gondolok, hogyan lehet ezeket hiba nélkül megoldani.
- Persze, hogy hibázok, de szerencsére ezek a hibák nem olyan mértékűek, amik veszélyt jelentenének a színházra. Nagyon sok mindenre kell figyelnem, időnként összefutnak a dolgok, ilyenkor ki is írom az ajtómra, hogy egyeztetek, s ne zavarjanak.
Közben elmeséli, hogy elkezdte az egyetemet, mellette színjátszókkal foglalkozik a Pannonban…Most már évek óta szervezi az Ádámok és Évák bemutatóit. És nem utolsó sorban az idei évad végén megkapta kollégái elismerését a Kulissza Díjat…
Dubai Péter álmai megvalósultak. Nem pont úgy, nem pont az, de igazolása annak, hogy az élet időnként annál is jobbat ad, mint amiben reménykedtünk. Csak néha nem könnyű észre vennünk, hogy éppen melyik ajtó nyílik ki a bezárt helyett… Pedig kinyílik. Csak lehet, hogy le kell ülnünk, el kell gondolkoznunk, s ki kell tennünk, a „most ne zavarjanak táblát”… És a darabunk folytatódik a saját kedvünk szerint.
- Fekete Györgyi -
