Pötör Zoltán tízszeres ironman távot, összesen 2260 kilométer teljesített a Svájcban megrendezett Swiss Ultra 2018. Deca Ironman versenyen!
Tavaly november rendkívüli célt állított maga elé Pötör Zoltán triatlonista, a tízszeres ironman táv teljesítését. Ez 38 km úszásból, 1800 km kerékpározásból, és pluszként a végén 422 km futásból áll. Mindezt saját felkészülési programmal, felesége és barátai önzetlen segítsége, támogatása mellett. Így vágott neki a Swiss Ultra 2018. Deca Ironman versenynek, melyen a fő célja a táv teljesítése volt. A versenyszellemet nem tudta kiverni a gondolataiból, és a végül a kiváló, negyedik helyen ért célba a 230 óra 52 perc 9 másodperces idejével.
- Rendkívüli napokon vagyok túl – emlékezik vissza a svájci versenyre Zoltán -, melyen való indulást többek között Szőnyi Ferenc és Pánczél Andrea sportemberek inspirálásának köszönhetem, akiknek a versenyeit, teljesítményeit, beszámolóit évek óta követem. Triatlonistaként három évvel ezelőtt álltam vissza a nagyobb távok teljesítésére, majd jól sikerült ironman versenyeket követően határoztam el, hogy kipróbálom magam a még hosszabb távon. Azt elképzelhetetlennek tartottam, hogy ez a tízszeres táv legyen, de a felkészülés folyamán megerősített a gondolat, hogy ezen induljak. Mivel a felkészülést munka mellett kellett elvégeznem, ezért csak azokon a napokon tudtam a saját nekem megfelelő ritmusú, magam által felépített edzésprogramot végrehajtani, amikor azt a munkahelyi elfoglaltságom, valamint a szabadságom megengedte. Ebben mellettem állt feleségem és több barátom, akik szintén szabadidejüket, gyakran szabadságukat áldozták fel azért, hogy támogassanak. De azért voltak olyan őrült edzések, amikor egyedül voltam. Tavaly novemberben úszással és futással kezdtem el az alapozást, majd amikor az időjárás megengedte vettem elő a kerékpárt. Mivel ezt nem először csináltam, ezért a szervezetem minderre jól reagált. Tapasztalataim alapján azt gondoltam, hogy ha hetente futok száz kilométert, akkor az megfelelő alapot ad nekem.
Mint azt Zoltán elmondta, mivel már régen elmúlt harminc éves, hiszen már nagypapa, ezért komolyan féltette őt családja, de ő úgy próbálta meg feladatát elvégezni, hogy közben ne érje sérülés, mely szerencsére elkerülte őt mind a felkészülés, mind a verseny idején.
- Jól kellett megválasztanom a sporteszközöket, cipőket, amelyek megvásárlása nem volt olcsó. Azért, hogy a hosszú futások alkalmával ne unatkozzak az utóbbi időszakban hangos könyveket hallgattam. De, ha volt rá módjuk barátaimnak, akkor elkísértek, amely óriási erőt adott nekem. Biciklis szezonban nem volt kérdés, hogy szinte minden nap együtt tekertünk.
Ahhoz, hogy Pötör Zoltán elindulhasson a Swiss Ultra 2018. Deca Ironman versenyen, előzetesen teljesítenie kellett a kétszeres távot.
- A Svájcban lévő életforma számunkra megfizethetetlen, ezért kénytelenek voltunk a lehető legegyszerűbben megoldani a szállásunkat. Én a pálya melletti erdőben vadkempingezőként sátorban aludtam, ahol a talaj sem volt egyenletes. Segítőtársaim közül Makai Gábor a teherautója ülésén, míg Kovács Flórián a szurkolói sátor alatt aludt, amely minden oldalról nyitott volt, aki emiatt többször teljesen elázott.
A közös rajt után mindenki a saját maga által felépített versenytempóban versenyzett, de az úszás, kerékpározás, futás sorrendjén nem lehetett változtatni.
A verseny főszervezője is gratulált! (Képek forrása: Pötör Zoltán)
- Harangszóra, svájci precizitással indították el a rajtot, majd onnantól kezdve a tizenöt napos szintidőn belül kellet célba érkezni. Mindenkinek saját magának kellett beosztania a verseny és a pihenő idejét. Voltak nehéz pillanataim, sokszor megfáradtam, de az általam felépített elképzelést tartani tudtam. Nem versenyzésre készültem, hanem a táv teljesítésére. Ütemtervem az volt, hogy egy nap alatt teljesítsem az úszást, öt nap alatt a kerékpározást, és öt nap alatt a futást, melyet sikerült teljesítenem! Ehhez hozzájárult, hogy közel háromszor annyit aludtam, mint az utánam beérkezők. Erre már itthon, feleségemnek ígéretet kellett tennem, hiszen vannak gyermekeim, unokáim, akikkel sokáig szeretnék foglalkozni, vagyis nem akartam belehalni a teljesítésbe! Az általam kitűzött teljesítési idő, melyet feleségemnek ígértem az 264 óra volt, de volt egy 240 órás „B” terv is. A legvégén belecsúsztunk a versengésbe, ezért 230 óra 52 perc 9 másodperc alatt értem a célba. Ez a negyedik helyet jelentette számomra, amely óriási teljesítmény. Ehhez hozzájárult, hogy sem sérülések, sem technikai hibák nem hátráltattak. Fájdalmak voltak, de tiszta fejjel, a valóság pontos érzékelésével, stabil családi háttérrel, a segítők, barátok és csapattársak között ezt el lehetett viselni. Most úgy érzem, biztosan nem fogok még egyszer a tízszeres távon rajthoz állni. Ennek oka, hogy a szabadidőmet a jövőben nem a felkészülésemre, hanem a családomra fogom áldozni. Nem beszélve az összes költségről, bár Dunaújvárostól kaptunk támogatást, de ezzel együtt a verseny költségén akár egy világkörüli útra is elmehettem volna. Ezt pedig azokra fogom fordítani, akik mellettem álltak. Egy rövidebb távon azonban gondolkodom, hiszen a most megszerzett erőmet nem szeretném eltékozolni.
