Gyógyszertár, betegek kórusa

2018. szeptember 30. (vasárnap) 9:26 - Várkonyi Balázs

No lám, nem vagyok egyedül, de mennyire nem, a gyógyszertár tele van lázas tekintetű, szipákoló, köhécselő emberekkel. Ha a várakozók közül valaki még nem kapta el ezt a mostanában aratni kezdett kórt, soha jobb alkalom, ennyi beteg között ő is könnyen beleesik.

És akkor nem lóg majd ki a dögrováson lévők közül, akiket testvériségbe rendel a közös sors: nyerítésszerű köhögés vég nélkül, percekig tartó fulladozás, nem szűnő rohamok, és akkor még a legkellemetlenebb tüneteket nem is említettem. A patikusok ajánlják a gyógyteákat, van, aki vesz négy-öt fajtát is, én megelégszem egy szerényebb csomaggal, mert mi van, ha a láz az eszemet végképp minimumfokozatra állítja, aztán össze-vissza keverem a különféle hatóanyagokat, s a végén még betegebb leszek, mint voltam. Na de ennél is betegebb?

Könnyű volt őseinknek. Ha valami nyavalya érte őket, elmentek a vajákos asszonyhoz, az csak megnézte, netán megtapogatta a pácienst, és megnevezte a diagnózist: pokolkelet. Máskor meg: nyakfog. Hogy melyik, a betegnek mindegy volt, egyikről se tudta pontosan, mi is az. Megkapta a megfelelő tanácsot, a pokolkeletre például, a másik nevén ez pokolvar, az eredményes gyógyulásért ezt kellett tenni: a színcsorgásban leguggol, keresztet vet, bicskájával kivág egy kis földet, megkerekíti a sebet, s mondja: „Pokolkelet, pokolkelet, mérges pokolkelet! Pokolbú gyüttél, pokolba eredj, onnat többet vissza se gyere” – s a földet háta mögé veti. Ha ez nem használ, akkor jöhet a tápai vajákosok módszere: avas szalonna kell hozzá, valamint „kényóhártya”, vagyis levedlett kígyóbőr, ezek bizonyára elmulasztják a szörnyű kórt.

A mindszentiek a köszvény egy különös gyógymódját tartották hasznosnak: a szerencsétlen beteget derékig meleg tehéntrágyába dugták. A gancsó, vagyis a hónaljdudor gyógyítására a csöcsöskorsó aljáról kapart sarat ajánlották kenetként. Rüh ellen azt rendelték, hogy kenyérsütés után, amikor már kicsit enyhül a benti forróság, az érintett bújjék a kemencébe. A vaktetű, azaz a fagy utáni viszketésnél, amikor úgy érzi a beteg, hogy „szánti a vaktetű a kezemet”, a káposztalé csodahatását vélték jónak. És az ember meggyógyult. Vagy nem.

Egy 1522-es tizedjegyzékben böngészem a gyógyítók lajstromát: „Jókezű csontrakó, Pöszércés füvesember, Bába Kenő, Kis Borbély, jó foghúzó felcser”. Aztán idővel jöttek a tanult doktorok, ám közülük sokan a javasasszonyok régi praktikáihoz is fordultak. Olykor a mágiát is segítségül hívták: ha már maguk nem boldogultak, egy vénasszony tanácsát kérték, és akkor jött a sokféle ráolvasás közül valamelyik: „Ennek a lánynak úgy ne árthasson a baj a testin, amint Krisztus urunk nem maradhatott a kűágyon.” Aztán a beteg akár még meg is gyógyulhatott. Olykor a vajákos se tudta pontosan, mi a csudától.

Lassan odaérek a sorban, hogy megkapom a magam gyógyszereit, de közben még hallom, mennyi jó tanáccsal látják el egymást a betegtársaik. Megértően bólogatok. És maradok a már bevált dolgoknál. „Kényóhártyát” most nem kérek…

A rovat további hírei: Napraszóló

Pentele hideg decemberei

Pentele hideg decemberei

2018. december 16. (vasárnap)

A krónikák szerint dermesztő hónappal zárult az 1945-ös év. Vad szelek kergették a porhavat, csonttá fagyott minden, de volt valami, ami még inkább zorddá tette azt a decembert: a félelem.

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra. 

Hogyan kell embert lopni?

Hogyan kell embert lopni?

2018. november 25. (vasárnap)

Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”