Csadi Zoltán, a Bartók Kamaraszínház igazgató helyettese az Amerikai Magyarság hetilapnak adott hosszabb interjút az állami kitüntetése apropóján.
Csadi Zoltán, a Bartók Kamaraszínház igazgató helyettese az Amerikai Magyarság hetilapnak adott hosszabb interjút az állami kitüntetése apropóján.
Ha valaki át akarja élni a nyári napfordulat pillanatát, holnap reggel föltétlenül keljen fél hét előtt: a hazai idő szerint ez ugyanis 6 óra 24 perckor – a világidő szerint 4:24-kor – következik be. Aki idejében kel… nos, az nem észlel semmit.
Hétfő van. Utálatos egy nap. Hiába biztatom magam, hogy nem oly rossz ez, hisz esélyt az előzőnél jobb időszakra. Valami újnak a kezdete mindig tartogat meglepetést, jó esetben örömöt. De nem, nekem a hétkezdő nap inkább csak küzdelmet hoz.
Kellemes zene és kellemes idő várta az utolsó napon a fesztiválozókat, akik bár nem voltak túl sokan, legalább jó kis koncertekkel búcsúzhattak az idei fesztiváltól. Jövőre találkozunk a tizedik DUDIK-on!
Melyiket a kilenc közül? A dilemmával Jókai Mór elbeszélésének hőse, János mester szembesült azon a hajdanvolt karácsonyesten. Szép-szomorú történet ez, de a vége – csak derű.
A DUDIK legerősebb napján is túlvagyunk, nézőszámban és a fellépők minőségét tekintve is a szombat győzött, de ez nem is csoda, a hiperkarma, a 30Y és a Vad Fruttik is odatették magukat.
Ránézésre nem a pénteki volt a legerősebb nap a DUDIK-on, összességében mégis köröket vert az elsőre mind a látogatók számában, mind pedig a produkciókat tekintve. Papíron el is érkeztünk a legerősebb naphoz, ma ugyanis egymás után lép a nagyszínpadra a hiperkarma, a 30Y, a Vad Fruttik és a Hollywood Rose.
A látványt nem felejtem. Áll a gyermek a kopott, sárga épület előtt. Legörbül a szája, nagy barna szemeiben csalódottság, mozdulatában tétovaság, ne bőgj, dörren rá az apja, pedig a kislány, Veronika, már nem is bőg, csak nagyon keserű az, amit egyre nyel befelé.