Olvasás, életre-halálra
Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.
Péchi Lukács neve a magyarok közt az egyik legelsőként került be a híres intézmény nagykönyvébe.
Jogot tanult. Végzett, de hivatása hosszú időre mégsem a jogászkodás lett. A fiatal férfi ugyanis az egyetemen megismerte a nyomdászat titkait, s a „fekete mesterség” magához láncolta. Hazatérte után a pozsonyi vármegyébe, Nagyszombatra települt, s ott nyomdászatot nyitott. Attól fogva a betűnek, az írásnak, az olvasásnak szentelte életét. 1579-ben kiadta a Nagyszombati Kalendárium néven ismert szépséges művet – ebben olvasható az idézett naptárvers-részlet is: Kelj fel, régen szántanak…
Péchi Lukács igazi tanítómester volt. Oktatott könyveivel, szavaival, rajzaival, tantörténeteivel, teológiai műveivel – egész lényével, mint afféle jó pap. És tulajdonképp az is volt, ha arra nincs is bizonyosság, hogy felszetnelt papként vagy csupán hasznos világiként tette a dolgát. Mindenesetre az esztergomi káptalan ügyvivőjeként és jogászaként is szolgált. Élete fő hivatása mégis a nyomtatás, a könyvkiadás volt. Író, fordító, illusztrátor, grafikus is volt, több mint száz fametszetet hagyott az utókorra, és az első növénytani emlékünket is neki köszönhetjük. Ez egy különös könyvhöz kötődik: Keresztény Szüzeknek tisztességes koszoruja vagy lelki füves kert címen írt műve a különböző erényeket növények képeivel személyesíti meg, bemutatva egyben sajátos hazai növényfajokat is. Az utókortól ez a munka a meghökkentő „erkölcsbotanikai” mű titulust kapta…
Szent Mihály hava sok jeles napot hordoz. Ezek egyike szeptember 8-a, az olvasás világnapja. Péchi Lukács Nagyszombati Kalendáriumát forgatni csak a kutatóknak adatik meg. De a Gutenberg-galaxis milliónyi darabja kínál elég lehetőséget. Persze nem mindegy, hogyan olvas az ember. Hívjuk segítségül Márai Sándort, az ő Füves könyvében pontosan megfogalmazza, miként kell ezt tennünk:
„Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”
A rovat további hírei: Napraszóló
Pentelére Terencskének, Totyinak
2018. november 18. (vasárnap)Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.
Ledőlési határidő
2018. november 11. (vasárnap)Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.
Pentele az utolsókig kitartott…
2018. november 04. (vasárnap)„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”
Kiért gyúl a gyertyaláng?
2018. november 02. (péntek)1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.
Három kivételes nap
2018. október 31. (szerda)Október-november fordulója: kegyeletünnepek sorakoznak egymás után. Vallási tartalmúak, de van köztük egy, ami független a világlátástól, és csöndes emlékezésre szólít.
Máris Dunapentele!
2018. október 28. (vasárnap)Tegyünk egy gondolatkísértetet. Tudjuk, hogy Pentele Szálinvárossá válásáig, az új név felvételéig az első felvetéstől hónapok teltek el. Most képzeljük el: az ősi név visszavételéhez természetes körülmények között mennyi idő kellett volna? A válaszig idézzük fel a „keresztelés” előtti időket.
’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései
2018. október 23. (kedd)Újváros népe túlvolt már azon a megrázkódtatáson, amit az 1953 nyarán hozott országos beruházási megszorítás okozott. A város és a vasmű építésében törés keletkezett ugyan, de az élet végül is ment tovább. És bár az ’53-ban fejlesztésre fordított pénz két év alatt egyharmadára csökkent – de a nagyolvasztó felépült és 1954 februárjától termelni kezdett. Visszatért a remény.