Olvasás, életre-halálra

2018. szeptember 8. (szombat) 14:17 - Várkonyi Balázs

Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.

Péchi Lukács neve a magyarok közt az egyik legelsőként került be a híres intézmény nagykönyvébe.

Jogot tanult. Végzett, de hivatása hosszú időre mégsem a jogászkodás lett. A fiatal férfi ugyanis az egyetemen megismerte a nyomdászat titkait, s a „fekete mesterség” magához láncolta. Hazatérte után a pozsonyi vármegyébe, Nagyszombatra települt, s ott nyomdászatot nyitott. Attól fogva a betűnek, az írásnak, az olvasásnak szentelte életét. 1579-ben kiadta a Nagyszombati Kalendárium néven ismert szépséges művet – ebben olvasható az idézett naptárvers-részlet is: Kelj fel, régen szántanak…

Péchi Lukács igazi tanítómester volt. Oktatott könyveivel, szavaival, rajzaival, tantörténeteivel, teológiai műveivel – egész lényével, mint afféle jó pap. És tulajdonképp az is volt, ha arra nincs is bizonyosság, hogy felszetnelt papként vagy csupán hasznos világiként tette a dolgát. Mindenesetre az esztergomi káptalan ügyvivőjeként és jogászaként is szolgált. Élete fő hivatása mégis a nyomtatás, a könyvkiadás volt. Író, fordító, illusztrátor, grafikus is volt, több mint száz fametszetet hagyott az utókorra, és az első növénytani emlékünket is neki köszönhetjük. Ez egy különös könyvhöz kötődik: Keresztény Szüzeknek tisztességes koszoruja vagy lelki füves kert címen írt műve a különböző erényeket növények képeivel személyesíti meg, bemutatva egyben sajátos hazai növényfajokat is. Az utókortól ez a munka a meghökkentő „erkölcsbotanikai” mű titulust kapta…

Szent Mihály hava sok jeles napot hordoz. Ezek egyike szeptember 8-a, az olvasás világnapja. Péchi Lukács Nagyszombati Kalendáriumát forgatni csak a kutatóknak adatik meg. De a Gutenberg-galaxis milliónyi darabja kínál elég lehetőséget. Persze nem mindegy, hogyan olvas az ember. Hívjuk segítségül Márai Sándort, az ő Füves könyvében pontosan megfogalmazza, miként kell ezt tennünk:

„Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”

A rovat további hírei: Napraszóló

Szántani, hegynek fölfele

Szántani, hegynek fölfele

2018. szeptember 23. (vasárnap)

Hófehér fal, nagy, tiszta felületek, kevés fölaggatott dísz. Feszület – hát persze, egy szerzetes szobájában vagyunk –, aztán két szakrális jelkép, egy festmény, Madonna a kisdeddel. És még valami: fekete-fehér fotó, dombhajlatot látni, a domb élén szántó parasztember. Hegynek fölfelé szánt. Jelkép ez, tán hivatásának jelképe is? – kérdezem a pátert.

Egy korszak mintaembere

Egy korszak mintaembere

2018. szeptember 16. (vasárnap)

Könyvet lapozok. Önvallomás. Életútkrónika. Egy emlék a gyermekkorból: „Apám szabósegéd volt a Neumann cégnél, édesanyám varrónő. Szoba-konyhás lakásban laktunk a Józsefváros szívében, a Mária Terézia téren. Első emlékképeimen anyámat látom. Hallom a varrógép finom zúgását, amelynek a hangjára reggel felébredtünk, este pedig álomba duruzsolt bennünket. A poros térre is emlékszem, ott még az akácfák is fulladoztak a porban. Magas templomtornyot is látok, aminek hegye az égig ért.”

Emberi erőforrás

Emberi erőforrás

2018. szeptember 01. (szombat)

Vándoriskola. Vajon mond-e még valakinek ez a szó bármi is? Tán azoknak, akik Földvárypusztán tanultak ilyenben. De ők, ha még meg is vannak, nyolcvan év fölött lehetnek. Mert hetvenkét éve, 1946-ban nyílott meg a vándoriskola. Kényszerből.

Nyár, orkán, jóvátétel…

Nyár, orkán, jóvátétel…

2018. augusztus 25. (szombat)

Alattomosan közelített a vihar. Csak az utolsó pillanatban észlelték, úgy csapott le, váratlanul, hogy megrémülni se volt idejük. Az erdő felől tört a tanyára. Vitt mindent, ami az útjában állt: földre fektette a már amúgy is megroggyant villanykarót, elsodorta a támoszlopot, fölborította a szénabálát, aztán módszeresen szét is szedte.

Bandika a sámlin

Bandika a sámlin

2018. augusztus 19. (vasárnap)

Északi szélesség 47 fok 30 perc 40 másodperc, keleti hosszúság 19 fok 5 perc 15 másodperc: semmi rébusz, ezek egy amúgy jelentéktelen pesti hely földrajzi koordinátái. Aki rákeres a térképen, a Városliget egy csupasz dombját leli. Földhalomként valóban jelentéktelen. És mégsem.

István, a király – a „nemzeti minimum” kifejezője

István, a király – a „nemzeti minimum” kifejezője

2018. augusztus 18. (szombat)

1983. augusztus 18-a: mérföldkő zene- és színháztörténetünkben. Harmincöt éve azon a napon a budapesti városligetben, a Királydombon lezajlott az első magyar történelmi tárgyú rockopera, az István a király ősbemutatója. Szörényi Levente és Bródy János műve fergeteges sikert aratott.

A féllábú óriás

A féllábú óriás

2018. augusztus 12. (vasárnap)

Azon a napon, amikor a skóciai Glasgowban az úszók kontinensviadala kezdődött, „csöndes” hazai évfordulóra emlékezhettünk: 1929. augusztus 3-án egy húszéves fiatalember négyszáz gyorson országos csúccsal nyerte a hazai bajnokságot. Mondhatnánk, a sikeres eb-k árnyékában ez nem volt nagy ügy. Nana!