Olvasás, életre-halálra

2018. szeptember 8. (szombat) 14:17 - Várkonyi Balázs

Kelj fel, régen szántanak; Csépeltél-e vetésre? Aki e kétsoros intelmet Szent Mihály havi ajánlásként a szántóvetőknek megfogalmazta, a XVI. század különös figurája volt. Újfaluból, a mai Esztergom pereméről indult a nagyvilágba. Krakkóba tartott, a földkerekség egyik legrégibb egyetemére, amely már két évszázada működött. Beiratkozott.

Péchi Lukács neve a magyarok közt az egyik legelsőként került be a híres intézmény nagykönyvébe.

Jogot tanult. Végzett, de hivatása hosszú időre mégsem a jogászkodás lett. A fiatal férfi ugyanis az egyetemen megismerte a nyomdászat titkait, s a „fekete mesterség” magához láncolta. Hazatérte után a pozsonyi vármegyébe, Nagyszombatra települt, s ott nyomdászatot nyitott. Attól fogva a betűnek, az írásnak, az olvasásnak szentelte életét. 1579-ben kiadta a Nagyszombati Kalendárium néven ismert szépséges művet – ebben olvasható az idézett naptárvers-részlet is: Kelj fel, régen szántanak…

Péchi Lukács igazi tanítómester volt. Oktatott könyveivel, szavaival, rajzaival, tantörténeteivel, teológiai műveivel – egész lényével, mint afféle jó pap. És tulajdonképp az is volt, ha arra nincs is bizonyosság, hogy felszetnelt papként vagy csupán hasznos világiként tette a dolgát. Mindenesetre az esztergomi káptalan ügyvivőjeként és jogászaként is szolgált. Élete fő hivatása mégis a nyomtatás, a könyvkiadás volt. Író, fordító, illusztrátor, grafikus is volt, több mint száz fametszetet hagyott az utókorra, és az első növénytani emlékünket is neki köszönhetjük. Ez egy különös könyvhöz kötődik: Keresztény Szüzeknek tisztességes koszoruja vagy lelki füves kert címen írt műve a különböző erényeket növények képeivel személyesíti meg, bemutatva egyben sajátos hazai növényfajokat is. Az utókortól ez a munka a meghökkentő „erkölcsbotanikai” mű titulust kapta…

Szent Mihály hava sok jeles napot hordoz. Ezek egyike szeptember 8-a, az olvasás világnapja. Péchi Lukács Nagyszombati Kalendáriumát forgatni csak a kutatóknak adatik meg. De a Gutenberg-galaxis milliónyi darabja kínál elég lehetőséget. Persze nem mindegy, hogyan olvas az ember. Hívjuk segítségül Márai Sándort, az ő Füves könyvében pontosan megfogalmazza, miként kell ezt tennünk:

„Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”

A rovat további hírei: Napraszóló

Hogy hívnak, kis boxos?

Hogy hívnak, kis boxos?

2019. február 16. (szombat)

Borsós. Borzas. Ebes. Elep. Kócs. Kormópuszta – mintha leckét mondana fel, úgy sorolja a hortobágyi gazdaságok nevét, tizenkettőt, ahová az ötvenes években kitelepített családok kerültek, kényszermunkára. És most telefonon invitál: készül az egykori száműzetése színhelyére, tartsak vele, hisz már kétszer együtt mentünk. Majd meglátjuk, mondom neki, hogy időt nyerjek.

Újvárosi hódítók

Újvárosi hódítók

2019. február 10. (vasárnap)

Ismét egy évforduló. Nem „kerek”, nem is évszázadot megidéző – egyszerű, szerény, amolyan semmi különös nap a kalendáriumban. De valakiknek nagyon sokat jelent: a fiatalságukra emlékeztet. És voltaképpen az egész életükre.

A farkas nem ordít be…

A farkas nem ordít be…

2019. február 03. (vasárnap)

Éjszakai csönd volt. A kisfiú az ablak előtt állt, kifelé nézett, közben meztelen talpát néha fölemelte és a másik lábához dörgölte. Fázott zokni nélkül. Anyja csodálkozva figyelt, majd, hogy nem történt semmi, megszólalt: Mit csinálsz te itt? A fiúcska majdnem összeesett az ijedségtől. Azt motyogta, hogy nem tudott aludni. Anyja gyorsan ágyba dugta.

Umcacca és társai

Umcacca és társai

2019. január 31. (csütörtök)

Egy hirdetésben bukkanok rá: Kucorgó tér. Hangulatos, kedves név, a terecske is biztosan rászolgált erre; de mitől lett kucorgó?

A faegér papája

A faegér papája

2019. január 30. (szerda)

Az elegancia, barátom, az elegancia az ok! Nagy hirtelen ezt adtam magyarázatként, amikor szomszédom megkérdezte, mi a csudának nekem laptophoz egér.

Munkaélmény, életpélda

Munkaélmény, életpélda

2019. január 27. (vasárnap)

Úgy hívták: „a kis sánta amerikai”. Olajmunkás körökben terjedő kósza legendák hőse volt. Ha volt egyáltalán. Mert olyan valószerűtlen, hogy valaki, akinek neve sem ismert, igaz történetek főszereplője legyen. De ez csupán az én fikcióm.

A bunyós masiniszta

A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat)

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.