Szántani, hegynek fölfele

2018. szeptember 23. (vasárnap) 9:13 - Várkonyi Balázs

Hófehér fal, nagy, tiszta felületek, kevés fölaggatott dísz. Feszület – hát persze, egy szerzetes szobájában vagyunk –, aztán két szakrális jelkép, egy festmény, Madonna a kisdeddel. És még valami: fekete-fehér fotó, dombhajlatot látni, a domb élén szántó parasztember. Hegynek fölfelé szánt. Jelkép ez, tán hivatásának jelképe is? – kérdezem a pátert.

Több, mint húsz éve van előttem ez a kép – mondja. – Erőt ad, bátorít. Annak ellenére, hogy amint közeledik a szántó ló és ember a domb tetejéhez, annál nagyobb a képen a sötét mező. De annál nagyobb is a remény: amikor fölérnek, kitárul a szemhatár.

Beszél aztán arról, hogy miért fontos minden munkajelkép: építőerő. Gyakran járja a vidéket, bekopogtat falusi házakba, tanyákra, vadidegenekhez is, sosem kérdi, ki milyen vallású, lehet akár hitetlen is, őt az ember érdekli. A mindennapjai. A munkája. És a beszéde – teszi hozzá. Ennél elidőz. Példákat hoz a hétköznapi emberek szófordulatairól, sajátos metaforákat sorol úti gyűjteményéből, nyelvészeket idéz, akik a parasztember nyelvi gazdagságáról írtak, még Gombocz Zoltán is, a múlt századelő nagy kutatója, aki a fonetika, a nyelvtörténet, az altajisztika mellett még a falusi ember szóhasználatára is figyelt. Neki a vándorbot a jelképe, ami életközelség-szimbólum, nem véletlen, hogy a sírja fölötti szobor is vándorbottal ábrázolja…

Hazaútban még a szerzetes szavai járnak a fejemben. És visszagondolok egy másik beszélgetésre. Magam is tanyajáró voltam, sok bölcs parasztemberrel hozott össze a jó sorsom. Egy alkalommal ülünk a gádorban, beszélgetünk. A nagyfiú a jószágot eteti, a feleség a konyhában süti a sós rudat, és rosszkedvű – mondja vendéglátóm –, mert a Géza tehén véletlenül rálépett a kedvenc kiskutyájára, és most odavan. Szomorú. A gazda mondja szegény kiskutya nevét, jegyzetfüzetembe írom: Gurulj. Nézi, azt mondja, nyelvtanilag így helyes, de ők nem így írják, hanem így: Gurujj. Hát nem ízesebb ez a forma? És tényleg.

Náluk minden állatnak van neve, hallgatnak is rá, különösen, ha rosszat tesznek! Kopasz, Tasla, Pántos – néhány a disznók közül, a tehenek, Címer, Pötyke, Fátyol, Pompás, a két ló meg Cifra és Kondor. Meséli, fejéskor a tehénnek csak annyit kell mondani: a lábad! És a tehén hátrateszi a jobb hátsó lábát. Sosem a balt. Sosem téveszt. Sosem felejt…

A tanya körül nyárfák. Maga ültette egykor. Hallotta valakitől a nevét: Robusztus, olasz nemes fa. Na, gondolta, az biztosan hatalmasra nő, mert a neve csak a latin robustus, robusta, robustum főnévből eredhet. Már meg sem lepődöm: elmondja, gimnáziumban érettségizett, ott latint is tanult, meg a főiskolás lányával is gyakorolt olykor, valamennyi még megmaradt a nyelvtudásból…

Észreveszi, hogy Füstös, a koca kiszabadul a tanyáról. Szól az egyik kutyának: Bogár, megcsípheted egyszer. Bogár megy. Megcsípi. Nem kétszer, nem háromszor. Egyszer. Füstös megadja magát, visszatér. Szóból ért a kutya is. Arrafelé mindig.

A végén koccintunk. Jóindulatú bor – mondja. Egyetértünk.

A rovat további hírei: Napraszóló

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.

Hucek megjavult!

Hucek megjavult!

2019. március 24. (vasárnap)

Két vödör és egy lapát találkozása a 9061. sz. raktárkezelővel – nagy gondolatok ihletője lehet! És a rejtélyes „9061. sz.” azonosítót viselő férfi nem okoz csalódást. A Dunai Vasmű Építője újság 1951. február 13-ai számában olvasom: „Két vödröt és egy lapátot találtam. Ezekkel a szavakkal állított be egy elvtárs a minap hozzám”. Így indítja Uj István raktárkezelő hosszú fejtegetését, amit a vödör- és lapátlelet érlelt meg benne.

CB 40 19, a csodaautó

CB 40 19, a csodaautó

2019. március 16. (szombat)

Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.

Rangon aluli…

Rangon aluli…

2019. március 10. (vasárnap)

Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.

„Aranyláz” Újvárosban

„Aranyláz” Újvárosban

2019. március 03. (vasárnap)

1951. május elseje. Munkásünnep Pentelén, felvonulással, utcanévadóval, házavatóval. A hivatalosságok, a fővárosi protokollvendégek megcsodálják a semmiből kinőtt utcát – persze, hogy a Május 1. nevet kapja –, majd az ünnepség végeztével hazamennek. És a frissen átadott épületek egy részében másnap nem a beköltöző családok jelennek meg, hanem munkásbrigádok. Hogy befejezzék azt, amit az ünnepélyes avatóig nem sikerült.

1859: a pentelei világjáró hazatér

1859: a pentelei világjáró hazatér

2019. február 25. (hétfő)

Barkóczi Rosty Pál, az ifjú nemes önszántából tán sosem hagyta volna el Magyarországot. De az 1848-49-es szabadságharc katonájának, a Károlyi-huszárezred kapitányának nem volt más választása: a világosi fegyverletétel után börtön várt volna rá, így menekülnie kellett. Sógora, a tudós Trefort Ágoston, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével emigrált.

A „jégtörőnek” nem akadt dolga

A „jégtörőnek” nem akadt dolga

2019. február 24. (vasárnap)

Mátyással nincs szerencsénk, lehet, hogy komisz idő vár ránk, már hogyha beválik a népi regula. Mert a régi időjósok úgy tartották, ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál. Vagyis még hidegebb napok várhatóak.