’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései
Újváros népe túlvolt már azon a megrázkódtatáson, amit az 1953 nyarán hozott országos beruházási megszorítás okozott. A város és a vasmű építésében törés keletkezett ugyan, de az élet végül is ment tovább. És bár az ’53-ban fejlesztésre fordított pénz két év alatt egyharmadára csökkent – de a nagyolvasztó felépült és 1954 februárjától termelni kezdett. Visszatért a remény.
A hétköznapok hangulata viszont nem javult. Az ellátás gondjai megmaradtak, az elégedetlenség pedig nőtt. És a veszélyes „új szellem” is megjelent a városban: a szókimondás szelleme. A fővárosban megalakult a Petőfi Kör, s annak nyomán Sztálinvárosban is politikai vitaestek zajlottak. Létrejött a Fáklya Klub nevű szellemi műhely. Igaz, ez nem hozta mozgásba a várost, Sándor András megfogalmazása szerint „a munkások idegenkedve néztek a klubra, így az újszülött épphogy életben maradt.” Ám sikeres rendezvények is zajlottak, ilyen volt a gondokról és a jövőről tartott vitaest. A városban dolgozó egykori népi kollégisták találkozója pedig valóságos földindulást okozott: a felszólalók vehemensen bírálták a párt bűneit, s többen egy új forradalom szükségét fogalmazták meg.
Fotó: Fortepan
Október 16-án a városi tanács ülése izzó vitát hozott: a Sztálin út Ifjúság útjára változtatásától egészen odáig jutottak a tanácstagok, hogy a Generalisszimuszt tán mindenhonnan, a vasmű és a város nevéből is száműzni kellene. Határozat azonban nem született. Az Óvárosban ugyanakkor valóságos népmozgalom bontakozott ki a politikai okok miatt megbélyegzettek és kitelepítettek rehabilitálása érdekében. Valami megmozdult a városban. És a párt meg a helyhatóság elkövetett még egy nagy hibát. A tervezett szalmacellulóz gyár területigénye miatt ismét a kisajátítás mellett döntöttek. Az emberek előtt felrémlettek az évekkel korábbi visszaélések, súlyos törvénytelenségek. S az, hogy tizennyolc földműves ingatlanait térítés nélkül sajátították ki, vagyis ennyi gazdaságot döntöttek romba s ennyi családot tettek földönfutóvá, jóvátehetetlen kárt okozott.
A helyi hatalomnak sikerült mindent megtennie, hogy a város népét ellenállásra mozgósítsa. És eljött október 23-a…
A rovat további hírei: Napraszóló
Az ipar arisztokratái
2019. március 31. (vasárnap)Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.
Hucek megjavult!
2019. március 24. (vasárnap)Két vödör és egy lapát találkozása a 9061. sz. raktárkezelővel – nagy gondolatok ihletője lehet! És a rejtélyes „9061. sz.” azonosítót viselő férfi nem okoz csalódást. A Dunai Vasmű Építője újság 1951. február 13-ai számában olvasom: „Két vödröt és egy lapátot találtam. Ezekkel a szavakkal állított be egy elvtárs a minap hozzám”. Így indítja Uj István raktárkezelő hosszú fejtegetését, amit a vödör- és lapátlelet érlelt meg benne.
CB 40 19, a csodaautó
2019. március 16. (szombat)Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.
Rangon aluli…
2019. március 10. (vasárnap)Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.
„Aranyláz” Újvárosban
2019. március 03. (vasárnap)1951. május elseje. Munkásünnep Pentelén, felvonulással, utcanévadóval, házavatóval. A hivatalosságok, a fővárosi protokollvendégek megcsodálják a semmiből kinőtt utcát – persze, hogy a Május 1. nevet kapja –, majd az ünnepség végeztével hazamennek. És a frissen átadott épületek egy részében másnap nem a beköltöző családok jelennek meg, hanem munkásbrigádok. Hogy befejezzék azt, amit az ünnepélyes avatóig nem sikerült.
1859: a pentelei világjáró hazatér
2019. február 25. (hétfő)Barkóczi Rosty Pál, az ifjú nemes önszántából tán sosem hagyta volna el Magyarországot. De az 1848-49-es szabadságharc katonájának, a Károlyi-huszárezred kapitányának nem volt más választása: a világosi fegyverletétel után börtön várt volna rá, így menekülnie kellett. Sógora, a tudós Trefort Ágoston, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével emigrált.
A „jégtörőnek” nem akadt dolga
2019. február 24. (vasárnap)Mátyással nincs szerencsénk, lehet, hogy komisz idő vár ránk, már hogyha beválik a népi regula. Mert a régi időjósok úgy tartották, ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál. Vagyis még hidegebb napok várhatóak.