’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései

2018. október 23. (kedd) 7:54 - Várkonyi Balázs

Újváros népe túlvolt már azon a megrázkódtatáson, amit az 1953 nyarán hozott országos beruházási megszorítás okozott. A város és a vasmű építésében törés keletkezett ugyan, de az élet végül is ment tovább. És bár az ’53-ban fejlesztésre fordított pénz két év alatt egyharmadára csökkent – de a nagyolvasztó felépült és 1954 februárjától termelni kezdett. Visszatért a remény.

A hétköznapok hangulata viszont nem javult. Az ellátás gondjai megmaradtak, az elégedetlenség pedig nőtt. És a veszélyes „új szellem” is megjelent a városban: a szókimondás szelleme. A fővárosban megalakult a Petőfi Kör, s annak nyomán Sztálinvárosban is politikai vitaestek zajlottak. Létrejött a Fáklya Klub nevű szellemi műhely. Igaz, ez nem hozta mozgásba a várost, Sándor András megfogalmazása szerint „a munkások idegenkedve néztek a klubra, így az újszülött épphogy életben maradt.” Ám sikeres rendezvények is zajlottak, ilyen volt a gondokról és a jövőről tartott vitaest. A városban dolgozó egykori népi kollégisták találkozója pedig valóságos földindulást okozott: a felszólalók vehemensen bírálták a párt bűneit, s többen egy új forradalom szükségét fogalmazták meg.

Fotó: Fortepan

Október 16-án a városi tanács ülése izzó vitát hozott: a Sztálin út Ifjúság útjára változtatásától egészen odáig jutottak a tanácstagok, hogy a Generalisszimuszt tán mindenhonnan, a vasmű és a város nevéből is száműzni kellene. Határozat azonban nem született.  Az Óvárosban ugyanakkor valóságos népmozgalom bontakozott ki a politikai okok miatt megbélyegzettek és kitelepítettek rehabilitálása érdekében. Valami megmozdult a városban. És a párt meg a helyhatóság elkövetett még egy nagy hibát. A tervezett szalmacellulóz gyár területigénye miatt ismét a kisajátítás mellett döntöttek. Az emberek előtt felrémlettek az évekkel korábbi visszaélések, súlyos törvénytelenségek. S az, hogy tizennyolc földműves ingatlanait térítés nélkül sajátították ki, vagyis ennyi gazdaságot döntöttek romba s ennyi családot tettek földönfutóvá, jóvátehetetlen kárt okozott.

A helyi hatalomnak sikerült mindent megtennie, hogy a város népét ellenállásra mozgósítsa. És eljött október 23-a…

A rovat további hírei: Napraszóló

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.

Hucek megjavult!

Hucek megjavult!

2019. március 24. (vasárnap)

Két vödör és egy lapát találkozása a 9061. sz. raktárkezelővel – nagy gondolatok ihletője lehet! És a rejtélyes „9061. sz.” azonosítót viselő férfi nem okoz csalódást. A Dunai Vasmű Építője újság 1951. február 13-ai számában olvasom: „Két vödröt és egy lapátot találtam. Ezekkel a szavakkal állított be egy elvtárs a minap hozzám”. Így indítja Uj István raktárkezelő hosszú fejtegetését, amit a vödör- és lapátlelet érlelt meg benne.

CB 40 19, a csodaautó

CB 40 19, a csodaautó

2019. március 16. (szombat)

Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.

Rangon aluli…

Rangon aluli…

2019. március 10. (vasárnap)

Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.

„Aranyláz” Újvárosban

„Aranyláz” Újvárosban

2019. március 03. (vasárnap)

1951. május elseje. Munkásünnep Pentelén, felvonulással, utcanévadóval, házavatóval. A hivatalosságok, a fővárosi protokollvendégek megcsodálják a semmiből kinőtt utcát – persze, hogy a Május 1. nevet kapja –, majd az ünnepség végeztével hazamennek. És a frissen átadott épületek egy részében másnap nem a beköltöző családok jelennek meg, hanem munkásbrigádok. Hogy befejezzék azt, amit az ünnepélyes avatóig nem sikerült.

1859: a pentelei világjáró hazatér

1859: a pentelei világjáró hazatér

2019. február 25. (hétfő)

Barkóczi Rosty Pál, az ifjú nemes önszántából tán sosem hagyta volna el Magyarországot. De az 1848-49-es szabadságharc katonájának, a Károlyi-huszárezred kapitányának nem volt más választása: a világosi fegyverletétel után börtön várt volna rá, így menekülnie kellett. Sógora, a tudós Trefort Ágoston, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével emigrált.

A „jégtörőnek” nem akadt dolga

A „jégtörőnek” nem akadt dolga

2019. február 24. (vasárnap)

Mátyással nincs szerencsénk, lehet, hogy komisz idő vár ránk, már hogyha beválik a népi regula. Mert a régi időjósok úgy tartották, ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál. Vagyis még hidegebb napok várhatóak.