’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései
Újváros népe túlvolt már azon a megrázkódtatáson, amit az 1953 nyarán hozott országos beruházási megszorítás okozott. A város és a vasmű építésében törés keletkezett ugyan, de az élet végül is ment tovább. És bár az ’53-ban fejlesztésre fordított pénz két év alatt egyharmadára csökkent – de a nagyolvasztó felépült és 1954 februárjától termelni kezdett. Visszatért a remény.
A hétköznapok hangulata viszont nem javult. Az ellátás gondjai megmaradtak, az elégedetlenség pedig nőtt. És a veszélyes „új szellem” is megjelent a városban: a szókimondás szelleme. A fővárosban megalakult a Petőfi Kör, s annak nyomán Sztálinvárosban is politikai vitaestek zajlottak. Létrejött a Fáklya Klub nevű szellemi műhely. Igaz, ez nem hozta mozgásba a várost, Sándor András megfogalmazása szerint „a munkások idegenkedve néztek a klubra, így az újszülött épphogy életben maradt.” Ám sikeres rendezvények is zajlottak, ilyen volt a gondokról és a jövőről tartott vitaest. A városban dolgozó egykori népi kollégisták találkozója pedig valóságos földindulást okozott: a felszólalók vehemensen bírálták a párt bűneit, s többen egy új forradalom szükségét fogalmazták meg.
Fotó: Fortepan
Október 16-án a városi tanács ülése izzó vitát hozott: a Sztálin út Ifjúság útjára változtatásától egészen odáig jutottak a tanácstagok, hogy a Generalisszimuszt tán mindenhonnan, a vasmű és a város nevéből is száműzni kellene. Határozat azonban nem született. Az Óvárosban ugyanakkor valóságos népmozgalom bontakozott ki a politikai okok miatt megbélyegzettek és kitelepítettek rehabilitálása érdekében. Valami megmozdult a városban. És a párt meg a helyhatóság elkövetett még egy nagy hibát. A tervezett szalmacellulóz gyár területigénye miatt ismét a kisajátítás mellett döntöttek. Az emberek előtt felrémlettek az évekkel korábbi visszaélések, súlyos törvénytelenségek. S az, hogy tizennyolc földműves ingatlanait térítés nélkül sajátították ki, vagyis ennyi gazdaságot döntöttek romba s ennyi családot tettek földönfutóvá, jóvátehetetlen kárt okozott.
A helyi hatalomnak sikerült mindent megtennie, hogy a város népét ellenállásra mozgósítsa. És eljött október 23-a…
A rovat további hírei: Napraszóló
Pentelére Terencskének, Totyinak
2018. november 18. (vasárnap)Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.
Ledőlési határidő
2018. november 11. (vasárnap)Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.
Pentele az utolsókig kitartott…
2018. november 04. (vasárnap)„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”
Kiért gyúl a gyertyaláng?
2018. november 02. (péntek)1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.
Három kivételes nap
2018. október 31. (szerda)Október-november fordulója: kegyeletünnepek sorakoznak egymás után. Vallási tartalmúak, de van köztük egy, ami független a világlátástól, és csöndes emlékezésre szólít.
Máris Dunapentele!
2018. október 28. (vasárnap)Tegyünk egy gondolatkísértetet. Tudjuk, hogy Pentele Szálinvárossá válásáig, az új név felvételéig az első felvetéstől hónapok teltek el. Most képzeljük el: az ősi név visszavételéhez természetes körülmények között mennyi idő kellett volna? A válaszig idézzük fel a „keresztelés” előtti időket.
Szonáta hangjai szálltak a barakktábor fölött…
2018. október 22. (hétfő)Csak a képzelet szülte ezt a címbéli mondatot. Elvileg igaz lehetett volna, valójában nem: az épp hatvanöt éve, 1953 októberében megnyílt újvárosi zeneiskola ugyanis nem a szomorú képet mutató Radar vagy az Ezres közelében kapott helyet. De az épülő településen kétségkívül együtt volt jelen a kétféle valóság.