’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései
Újváros népe túlvolt már azon a megrázkódtatáson, amit az 1953 nyarán hozott országos beruházási megszorítás okozott. A város és a vasmű építésében törés keletkezett ugyan, de az élet végül is ment tovább. És bár az ’53-ban fejlesztésre fordított pénz két év alatt egyharmadára csökkent – de a nagyolvasztó felépült és 1954 februárjától termelni kezdett. Visszatért a remény.
A hétköznapok hangulata viszont nem javult. Az ellátás gondjai megmaradtak, az elégedetlenség pedig nőtt. És a veszélyes „új szellem” is megjelent a városban: a szókimondás szelleme. A fővárosban megalakult a Petőfi Kör, s annak nyomán Sztálinvárosban is politikai vitaestek zajlottak. Létrejött a Fáklya Klub nevű szellemi műhely. Igaz, ez nem hozta mozgásba a várost, Sándor András megfogalmazása szerint „a munkások idegenkedve néztek a klubra, így az újszülött épphogy életben maradt.” Ám sikeres rendezvények is zajlottak, ilyen volt a gondokról és a jövőről tartott vitaest. A városban dolgozó egykori népi kollégisták találkozója pedig valóságos földindulást okozott: a felszólalók vehemensen bírálták a párt bűneit, s többen egy új forradalom szükségét fogalmazták meg.
Fotó: Fortepan
Október 16-án a városi tanács ülése izzó vitát hozott: a Sztálin út Ifjúság útjára változtatásától egészen odáig jutottak a tanácstagok, hogy a Generalisszimuszt tán mindenhonnan, a vasmű és a város nevéből is száműzni kellene. Határozat azonban nem született. Az Óvárosban ugyanakkor valóságos népmozgalom bontakozott ki a politikai okok miatt megbélyegzettek és kitelepítettek rehabilitálása érdekében. Valami megmozdult a városban. És a párt meg a helyhatóság elkövetett még egy nagy hibát. A tervezett szalmacellulóz gyár területigénye miatt ismét a kisajátítás mellett döntöttek. Az emberek előtt felrémlettek az évekkel korábbi visszaélések, súlyos törvénytelenségek. S az, hogy tizennyolc földműves ingatlanait térítés nélkül sajátították ki, vagyis ennyi gazdaságot döntöttek romba s ennyi családot tettek földönfutóvá, jóvátehetetlen kárt okozott.
A helyi hatalomnak sikerült mindent megtennie, hogy a város népét ellenállásra mozgósítsa. És eljött október 23-a…
A rovat további hírei: Napraszóló
A bunyós masiniszta
2019. január 19. (szombat)Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.
Csak a feketerigó…
2019. január 12. (szombat)Apa, mozdulj! Menj ki, süt a nap, ha nem mozdulsz, nem érnek új impulzusok. Kell a fenének új impulzus ebben a hidegben, mondom, és mutatom neki, hogy innét, a meleg szobából is szép a hó, és jó látni a napsütésben köröző feketerigót… Na, nem épp csak erre gondoltam – zárja le fiam a rövidre szabott párbeszédet.
A semmiből lett színház
2018. december 31. (hétfő)1953. december 31-e: az egykori krónikákban ez a dátum úgy szerepel, mint a város kultúrájának fordulónapja. Átadták ugyanis a Bartók Béla Kerületi Kultúrotthont. Azt, amely hamarosan igazi alkotóműhellyé, szellemi központtá lett. A később létrejött kisebb művelődési közösségek mind belőle sarjadtak ki.
Téli táj emberrel, szamárral
2018. december 23. (vasárnap)Vonulnak, egy sorban. Egykedvűen ballag a hátán keresztet viselő hét jószág. Nekiindultak a pusztának, nem tudni, hová, csak mennek, makacs kitartással.
Pentele hideg decemberei
2018. december 16. (vasárnap)A krónikák szerint dermesztő hónappal zárult az 1945-ös év. Vad szelek kergették a porhavat, csonttá fagyott minden, de volt valami, ami még inkább zorddá tette azt a decembert: a félelem.
A „pentelei persely”
2018. december 09. (vasárnap)Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást.
A legszebb karácsonyi ajándék
2018. december 02. (vasárnap)A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra.