’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései

A hétköznapok hangulata viszont nem javult. Az ellátás gondjai megmaradtak, az elégedetlenség pedig nőtt. És a veszélyes „új szellem” is megjelent a városban: a szókimondás szelleme. A fővárosban megalakult a Petőfi Kör, s annak nyomán Sztálinvárosban is politikai vitaestek zajlottak. Létrejött a Fáklya Klub nevű szellemi műhely. Igaz, ez nem hozta mozgásba a várost, Sándor András megfogalmazása szerint „a munkások idegenkedve néztek a klubra, így az újszülött épphogy életben maradt.” Ám sikeres rendezvények is zajlottak, ilyen volt a gondokról és a jövőről tartott vitaest. A városban dolgozó egykori népi kollégisták találkozója pedig valóságos földindulást okozott: a felszólalók vehemensen bírálták a párt bűneit, s többen egy új forradalom szükségét fogalmazták meg.

Fotó: Fortepan

Október 16-án a városi tanács ülése izzó vitát hozott: a Sztálin út Ifjúság útjára változtatásától egészen odáig jutottak a tanácstagok, hogy a Generalisszimuszt tán mindenhonnan, a vasmű és a város nevéből is száműzni kellene. Határozat azonban nem született.  Az Óvárosban ugyanakkor valóságos népmozgalom bontakozott ki a politikai okok miatt megbélyegzettek és kitelepítettek rehabilitálása érdekében. Valami megmozdult a városban. És a párt meg a helyhatóság elkövetett még egy nagy hibát. A tervezett szalmacellulóz gyár területigénye miatt ismét a kisajátítás mellett döntöttek. Az emberek előtt felrémlettek az évekkel korábbi visszaélések, súlyos törvénytelenségek. S az, hogy tizennyolc földműves ingatlanait térítés nélkül sajátították ki, vagyis ennyi gazdaságot döntöttek romba s ennyi családot tettek földönfutóvá, jóvátehetetlen kárt okozott.

A helyi hatalomnak sikerült mindent megtennie, hogy a város népét ellenállásra mozgósítsa. És eljött október 23-a…