A László Imre Magyar nóta, Népdal, Operett és Cigány dalokat kedvelők klubja 1983 októberében alakult meg a Pentelei Klubházban. Hetvenhárom nótaszerető ember alapította a klubot. Boda Ernőné nótagyűjtő ajánlotta, hogy vegye fel a klub László Imre nevét, aki eredetileg színész volt, ám annyira megszerette a magyar nótát, hogy feladata azt a pályát, és nótaénekessé, nótaszerzővé vált. A tagság egyhangúan elfogadta az ajánlást, és elnöküknek Rónaszéki Józsefet választották. Őt akkoriban mindenki totós-lottós bácsiként ismerte, ugyanis az utcasarkon kis asztalánál árulta a sorsjegyeket, és jól játszott gombos harmonikáján. Öt év után egészségi állapota miatt átadta a stafétabotot Naszvadi Józsefnek, aki szintén nagyon szerette a nótákat, többet saját maga is szerzett. 1992-ben bekövetkezett halála után Szloboda Györgyöt választották meg.

- Nem tudom pontosan hogyan, milyen elképzelésből lettem jelölt. Azt mondták, bennem látják az erőt, az energiát, hogy továbbvigyem az elnökséget. Lehet, hogy jól látták, mert már huszonhat esztendeje vezetem a klubot mosolygott Szloboda György, aki már gyerekkorától kezdve a nóta bűvöletében élt.

Bár szívesen lett volna harmonikás, énekes, a sors más pályára terelte. Viszont a nóta iránti szeretete a mai napig lángol.

- 1935. április 25 én születtem Dunapentelén. Pentelei származásúnak érzem magam attól függetlenül, hogy 5-6 éves koromban Nagyvenyimre költözött a családunk. Ott az első utcában, a Csaba utcában laktunk. A nótázás egész életem során elkísért, a szüleimtől nagyon sokat tanulhattam. Édesapám csodálatosan játszott kétsoros harmonikán. Akkoriban a kis faluhelyeken nem volt szórakozási lehetőség a fiataloknak. Általában szombat délutánonként összegyűltek a mi házunk végében, jött a küldöttség édesapámhoz, hogy „Szloboda bácsi, hozza a harmonikáját, mert táncolni szeretne az ifjúság”. Apám pedig jött és játszott nekik. Ez havonta két-három alkalommal megismétlődött. A bátyám sajnos már nem él, de ő is harmonikázott, később a tangoharmonikára tért át. A családi ünnepeinken mindig előkerült a harmonika, és énekeltünk. Édesanyám bármit is csinált, takarított, mosott vagy főzött, közben mindig énekelt.

Nem meglepő, hogy ilyen dalos környezetben Szloboda György is szeretett volna harmonikázni, de mint azt mondta, nem volt elég türelme a hangszertanuláshoz, így nem lett belőle énekes sem. Székesfehérváron egy közgazdasági technikumi középiskolában kezdett tanulni. Ám a második osztályban súlyos has tifuszt kapott, 43 fokos lázban küzdött a betegséggel. Emiatt évet kellett ismételnie, de azt nem szerette volna, így otthagyta az iskolát, és a volánnál helyezkedett el.

- A Petőfi utcában volt akkor a volán telephelye. Itt helyezkedtem egyszerű munkásként, gumiszerelői segédmunkásként. Egyszer aztán felfedezett a személyzeti vezető, behívatott az irodába, és azt mondta, el akarnak küldeni gépjármű tisztviselői tanfolyamra a fővárosba. Elvállaltam, később pedig a tiszti tanfolyamot is elvégeztem. Ez a pálya elkísérte az életemet, 42 évet dolgoztam a volánnál, innen is mentem nyugdíjba.

Ahogy Szloboda György fogalmazta, ide nősült városunkba, itt él családjával. Mellette számos társadalmi közösségben vállalt szerepet. Például 32 évig választott tisztségviselő volt a tanácsban, vezetett garázsfenntartó szövetkezetet, képviselt társasházakat, és megalapította a Táborállási Polgárőrséget is.

- Táborálláson volt egy kis telkünk egy hétvégi házzal. Egy időben nagyon elszaporodtak a betörések, a lopások, ezért a kerttulajdonosok elhatározták, hogy polgárőrséget hoznak létre annak érdekében, hogy megvédjük értékeinket. 1991ben meg is alakítottuk a Táborállási Polgárőrséget. Úgy esett, hogy engem választottak meg elnökének. Ebben az időszakban több polgárőr szervezet alakult a megyében is, és megalakult a megyei polgárőr szövetség, amelynek tagja lettem. Bekerültem az országos választmányba, 8-10 éve pedig annak etikai bizottságába is. A dunaújvárosi járásban a polgárőr egyesületek koordinátori feladatait is ellátom.

Nem kérdés, hogy ennyi feladat mellett bizony sosem unatkozik az ember, mindig van valami tennivaló, így megtanulta, hogyan is kell jól beosztani az időt. Ám az elmúlt időszakban ő is egyre több területen adja tovább a stafétát.

- Körülbelül hathét éve mondtam le a garázsfenntartó szövetkezet vezetéséről, és két társasházi képviseletről, a közelmúltban pedig a Táborállási Polgárőrség vezetéséről. Próbálom szakaszosan leadni a feladatokat, hogy a megmaradó teendőim az egészséget is szolgálják, és most már úgy érzem, tényleg kell a nyugalom.

Szloboda György szívesen mesélt arról, mennyi mindent megéltek már a nótakedvelők klubjával. Kezdetben hetvenhárom fővel alakultak meg, de igény volt arra, hogy bővítsék a tagságot. Ehhez viszont kétszer is átalakították a Pentelei Klubházat, így mára közel kétszázan vesznek részt a nótaesteken. Sajnos új tagokat nem tudnak fogadni, csak ha valaki kilép. A tagságot 12 szervezővel valósítják meg hónapról hónapra, mindegyiküknek van egy-egy csapata, akikkel tartják a kapcsolatot. A klubban megfordult szinte az országban létező összes előadóművész, van, aki itt kezdte, és mára befutott énekes lett. Szívesen járnak ide az énekesek, a klubot nótalexikon is jegyzi. Bár sok elismerést nem kapott a nótaklub, Szloboda György többek között kiemelte az önkormányzat által adományozott Pro Cultura Intercisae díjat (2014), amelyre nagyon büszkék.

- A mi klubunk nem hasonlít az országban működő többi nótaklubhoz. Azok inkább az előadóművészekről szólnak, nálunk viszont a magyar nótát szerető klubtagok a legfontosabbak.