Három kivételes nap

2018. október 31. (szerda) 16:58 - Várkonyi Balázs

Október-november fordulója: kegyeletünnepek sorakoznak egymás után. Vallási tartalmúak, de van köztük egy, ami független a világlátástól, és csöndes emlékezésre szólít.

A reformáció emléknapja nyitja a sort: ma a protestánsok azt idézik fel, hogy fél évszázada, 1517-ben e napon függesztette ki téziseit a német szerzetes, Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára. A vitairatban a páter a katolikus egyház reformjának lépéseit szedte csokorba. Tettét pápai kiátkozás követte, de a prédikátor tanai terjedtek, és ennek nyomán megszületett az evangélikus egyház. Luther követője, de nála is radikálisabb újító volt a genfi Kálvin János, aki nézeteivel megvetette a református egyház alapjait.

A tradicionális ünnepen az istentiszteletekhez hozzátartozik az agapé, a szeretetvendégség – a felebaráti önzetlenség kinyilvánítása, a rászorulók segítésének kifejezése. És ugyanez megjelenik a katolikusok holnapi ünnepén: mindenszentekkor évszázadokon át ugyanígy gondoltak a nélkülözőkre, fonott kalácsot készítettek számukra – a mindenszentek kalácsát –, és lisztet, gabonát adtak a szegény sorsúaknak.

Mindenszentek persze nem csupán erről szól. A hitben élők példaadóiról, az apostolok, szentek, vértanúk soráról emlékeznek meg a katolikusok a szentmisén. A magyar néphagyományban számos szokás kapcsolódott e naphoz: a bíróválasztás, a tanácsújítás, és persze a közelgő tél hírnöke is volt. Ez az ünnep a nyugati egyház liturgiájában 1400 év óta ismert. Akkor vette birtokba IV. Bonifác pápa a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont, majd Krisztus édesanyja, Mária és az összes vértanúk tiszteletére szentelte fel. Később az eredetileg tavaszi emléknap átkerült november elsejére, összekapcsolódva így a halottak napjával, az elhunyt hozzátartozókra emlékezéssel.

November 2-a legegyetemesebb tartalommal bír: hittől, hovatartozástól függetlenül minden érző ember kegyeleti napja. Ezer esztendeje közünnep. A gyász ideje. Megkondulnak a temetőharangok, mécsesek gyúlnak a sírokon, virágok kerülnek a hantokra. Szeretteinkre, rokonainkra, barátainkra emlékezünk…

A rovat további hírei: Napraszóló

Mi már ettünk…

Mi már ettünk…

2019. július 14. (vasárnap)

Anyja szavait sosem felejti: a szegénységet nem kell szégyellni; csak viselni nehéz. Szegények voltak. És ő ezt nehezen viselte.

Mint a mókus…

Mint a mókus…

2019. július 07. (vasárnap)

Az úttörő vidám. Volt, valamikor. Épp annyira volt vidám, mint aki odafönt tanyázik, a fán: a mókus. Csak hát a nevelő szándékkal megírt szöveg – Mint a mókus fenn a fán, / Az úttörő oly vidám – csapdát is rejt, s a cinikus közbeszédben rögtön megjelent a gúnyszó, a buzgómócsing szinonimája: mintamókus…

A „Jézuskéve” emléke

A „Jézuskéve” emléke

2019. június 30. (vasárnap)

Széles búzatábla aranylik. Idős gazda szemléli. Közelebb lép, kezébe vesz egy kalászt, kiperget pár szemet. Körmével kettéroppant néhányat. Ha látja, hogy kellően lisztes, adja a parancsot: aratáskezdet ekkor.

Viharűzők napja

Viharűzők napja

2019. június 26. (szerda)

Ma végre nem a szél meg a zivatar keseríti az emberek életét, „csak” a hőség: a Közép-Dunántúl, a főváros körzete és az Alföld egy része lakói részesednek az extra melegből, de tulajdonképpen az egész országra érvényes a hőségriasztás.

A ferde tengely

A ferde tengely

2019. június 23. (vasárnap)

Szeles napok jártak mostanában mifelénk is; mint szinte mindenfelé az országban. De a heves zivatar elkerült bennünket, így persze a jég is, ami kevésbé szerencsés helyeken néhol akár dió nagyságú volt, s pusztított.

Váratlan jelenés

Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap)

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.