Lóháton, vaksötétben

2018. október 14. (vasárnap) 9:58 - Várkonyi Balázs

Úgy hívták, Meglepetés Jani. Na jó, persze, hogy nem ez volt a rendes neve, a kiskölykök titulálták így, miután megvitatták, hogy szerintük a Jack a John becézett alakja. És az eredeti név így hangzott: Surprise Jack.

Hiába mondta a gazda, hogy Jacket a becsületes nevén illik szólítani, a srácok aztán is Janizták a derék jószágot. Aki egy hátasló volt a legjavából, fiatal csődör, játékos, szertelen, csibészkedésre mindig kész. A lovas tábor főnöke a rutinosabbakat ültette rá, a kicsiknek maradt a többi, például a kedves, nyugodt Juci. Persze, hogy azt a nevet is a gyerekek aggatták rá…

A táborban mindig történt valami érdekes. Egy nap a patkolót várták. Meg is jött az ismerős vándorkovács, és amíg egyik-másikkal foglalatoskodott, a többi a karámoszlopoknál állt, kikötve, hogy ne legyenek láb alatt. A lovas csemeték ott sertepertéltek, nézték a műveletet, értően, hisz nem először láttak ilyet.

Közben két új ember érkezik. Egyik idősebb, belé karolva egy fiatal fiú, sötét szemüvegben, lovaglócsizmában, kezében kobak. A karámhoz mennek. Itt áll előttem, érzem – mondja a fiú. Igen. Ki van kötve – válaszol az idősebb. A fiatalabb kissé oldalt lép, jártas a lótudományban, tisztában van a szabállyal, hogy kikötött lovat, pláne, ha még nem ismerős, csak lassan, karéjozva szabad megközelíteni, a fejét nem simogatni, legfeljebb a nyakát könnyedén megpaskolni, azt lehet. Így is tenne, de ahogy a ló felé nyúl, bal könyöke a villanypásztor drótját érint, és a gyenge figyelmeztető áramot átadja a mit sem sejtő Jacknek. Az hatalmasat horkant, döbbenten néz a villámot szóró kézre, keservesen panaszkodva tiltakozik a durva inzultus miatt. A fiú szégyelli, hogy ilyen ügyetlen volt, szabadkozik, de az öreg lovász mondja, semmi baj, még vele is megtörténik ilyen.

Fotó: Fortepan

Meglepetés Janit – nomen est omen – igazi, megrázó meglepetés érte ezen a délutánon. A kisebb gyerekek nevettek a különös jeleneten, de leintette őket a táborparancsnok. Majd holnap nem röhögtök – mondta. A srácok aztán próbálták megfejteni, mi lesz az a holnapi dolog, ami rájuk vár. Nem találták ki. Mire másnap fölkeltek, a nagyobbak már javában edzettek. Az előző napi jövevények is. Ott galoppoztak a nyárfasor előtt, a lapályon, csak ketten, arrafelé más épp nem járt. Néha vezényszó hallatszott az idősebb felől, ő kissé előbbre tartott, a fiatalabb nem sokkal mögötte. A fiún, nem túl gyakori látvány ez, akkor is rajta volta fekete szemüveg. A kicsik nézték. Lovas életüknek ugyan még az elején jártak, de a beavatottak magabiztosságával máris megállapították: amit látnak, nem az az igazi vágta, csak afféle sétagalopp.

Szünetet tartott a két lovas. A kicsik felé vették az irányt, s amikor az ugratóhoz közelítettek, az öregebb a fiúba karolt. Mint mindig, amikor valami akadály jött. Mert az ifjú lovas szemüvege mögött ott volt a vaksötét. Szeme világa nyolcévesen odalett. Így tanult meg lovagolni. És neki igazi vágta az, ami másnak sétagalopp…

Október második csütörtökjén van a látás világnapja.

A rovat további hírei: Napraszóló

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.

Három kivételes nap

Három kivételes nap

2018. október 31. (szerda)

Október-november fordulója: kegyeletünnepek sorakoznak egymás után. Vallási tartalmúak, de van köztük egy, ami független a világlátástól, és csöndes emlékezésre szólít.

Máris Dunapentele!

Máris Dunapentele!

2018. október 28. (vasárnap)

Tegyünk egy gondolatkísértetet. Tudjuk, hogy Pentele Szálinvárossá válásáig, az új név felvételéig az első felvetéstől hónapok teltek el. Most képzeljük el: az ősi név visszavételéhez természetes körülmények között mennyi idő kellett volna? A válaszig idézzük fel a „keresztelés” előtti időket.

’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései

’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései

2018. október 23. (kedd)

Újváros népe túlvolt már azon a megrázkódtatáson, amit az 1953 nyarán hozott országos beruházási megszorítás okozott. A város és a vasmű építésében törés keletkezett ugyan, de az élet végül is ment tovább. És bár az ’53-ban fejlesztésre fordított pénz két év alatt egyharmadára csökkent – de a nagyolvasztó felépült és 1954 februárjától termelni kezdett. Visszatért a remény.