Máris Dunapentele!

2018. október 28. (vasárnap) 9:11 - Várkonyi Balázs

Tegyünk egy gondolatkísértetet. Tudjuk, hogy Pentele Szálinvárossá válásáig, az új név felvételéig az első felvetéstől hónapok teltek el. Most képzeljük el: az ősi név visszavételéhez természetes körülmények között mennyi idő kellett volna? A válaszig idézzük fel a „keresztelés” előtti időket.

1951 nyarának végén, a szabadságolások után a pesti pártközpontba visszatér az élet. A kipihent csinovnyikhad kezét-lábát töri, hogy az úgyszintén kipihent nagyfőnököknek tetsző mozgalmi ötletekkel, még el nem durrantott patronokkal rukkoljanak elő. Valaki föveti: az mégiscsak tarthatatlan, hogy a környező szocialista országokban gyárépületek ormán meg városnévtáblákon virít a Generalisszimusz neve, míg nálunk egy ilyen sincs. Igaz, sok településnevet „korszerűsítettek”, Kajászószentpétert már szentpétertelenítették, Hercegfalva neve sem emlékeztetett többé a hercegekre, Szolgaegyháza is Szabadegyháza lett, mert ugye a szocializmusban nincs már szolga, csak szabad ember… Szóval történtek változások e téren is, de arra mindaddig nem gondoltak, hogy Sztálint is meg kellene tisztelni. Az ő neve pedig, mi sem természetesebb, csak a legméltóbb helyre kerülhet. Például a nehézipar épülő zászlóshajójára, a vasműre. És ebből már szinte következik a város átkeresztelése is.

Gerő Ernő felkarolta az ötletet. Legott megírta levelét Rákosi Mátyásnak, sajátjaként vetve fel a gondolatot: „Javaslom, hogy november 7-ére, vagy december 21-ére nevezzük el Dunapentelét Sztálinvárosnak, a Dunai Vasművet pedig Dunai Sztálin-műnek. … Várni az új elnevezéssel nincsen értelme, mert jelenleg már igen nagy arányokban bontakozik ki az építkezés. Az új elnevezéssel kapcsolatban komoly fellendülést lehetne szervezni az építkezésen a munkaversenyben. Úgy kellene megcsinálni a dolgot, hogy az építkezésen valóban a dolgozók ezreinek mozgalmává váljék Sztálin elvtárs nevének a felvétele, azaz úgy, hogy ténylegesen a dolgozók túlnyomó többsége a magáévá tegye ezt a dolgot, és kérje a kormánytól, hogy tegyen eleget kérelmüknek.”

Horváth László sztahanovista megálmodhatta Gerő ötletét, mert október 12-én munkásgyűlésen javaslatot tett, majd a Rákosi Mátyásnak írt levelében megfogalmazta „a vasmű és a város minden egyes dolgozója” vágyát. „Legforróbb óhajunk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulóján az épülő nagy művünket és városunkat, ötéves tervünk büszkeségét a világ minden dolgozójának vezéréről, a szocializmus megvalósítójáról, a magyar nép legőszintébb barátjáról, a nagy Sztálinról nevezhessük el.” És egy hónappal az „alulról jövő kezdeményezés” után, 1951. november 7-én megtörtént az ünnepélyes névadás.

És most az elején fölvetett kérdés: mennyi idő kellett a név visszavételéhez? Hát nem hetek, hónapok! Amikor 1956. október 26-án a pentelei küldöttség az országos pártközpontban megjelölte az egyik követelést, az ősi név visszavételét, az illetékes gondolkodás nélkül rávágta: „Jó, máris Dunapentele!”

Lám, elég volt öt másodperc! Meg persze egy forradalom…

A rovat további hírei: Napraszóló

Mi már ettünk…

Mi már ettünk…

2019. július 14. (vasárnap)

Anyja szavait sosem felejti: a szegénységet nem kell szégyellni; csak viselni nehéz. Szegények voltak. És ő ezt nehezen viselte.

Mint a mókus…

Mint a mókus…

2019. július 07. (vasárnap)

Az úttörő vidám. Volt, valamikor. Épp annyira volt vidám, mint aki odafönt tanyázik, a fán: a mókus. Csak hát a nevelő szándékkal megírt szöveg – Mint a mókus fenn a fán, / Az úttörő oly vidám – csapdát is rejt, s a cinikus közbeszédben rögtön megjelent a gúnyszó, a buzgómócsing szinonimája: mintamókus…

A „Jézuskéve” emléke

A „Jézuskéve” emléke

2019. június 30. (vasárnap)

Széles búzatábla aranylik. Idős gazda szemléli. Közelebb lép, kezébe vesz egy kalászt, kiperget pár szemet. Körmével kettéroppant néhányat. Ha látja, hogy kellően lisztes, adja a parancsot: aratáskezdet ekkor.

Viharűzők napja

Viharűzők napja

2019. június 26. (szerda)

Ma végre nem a szél meg a zivatar keseríti az emberek életét, „csak” a hőség: a Közép-Dunántúl, a főváros körzete és az Alföld egy része lakói részesednek az extra melegből, de tulajdonképpen az egész országra érvényes a hőségriasztás.

A ferde tengely

A ferde tengely

2019. június 23. (vasárnap)

Szeles napok jártak mostanában mifelénk is; mint szinte mindenfelé az országban. De a heves zivatar elkerült bennünket, így persze a jég is, ami kevésbé szerencsés helyeken néhol akár dió nagyságú volt, s pusztított.

Váratlan jelenés

Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap)

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.