Máris Dunapentele!

2018. október 28. (vasárnap) 9:11 - Várkonyi Balázs

Tegyünk egy gondolatkísértetet. Tudjuk, hogy Pentele Szálinvárossá válásáig, az új név felvételéig az első felvetéstől hónapok teltek el. Most képzeljük el: az ősi név visszavételéhez természetes körülmények között mennyi idő kellett volna? A válaszig idézzük fel a „keresztelés” előtti időket.

1951 nyarának végén, a szabadságolások után a pesti pártközpontba visszatér az élet. A kipihent csinovnyikhad kezét-lábát töri, hogy az úgyszintén kipihent nagyfőnököknek tetsző mozgalmi ötletekkel, még el nem durrantott patronokkal rukkoljanak elő. Valaki föveti: az mégiscsak tarthatatlan, hogy a környező szocialista országokban gyárépületek ormán meg városnévtáblákon virít a Generalisszimusz neve, míg nálunk egy ilyen sincs. Igaz, sok településnevet „korszerűsítettek”, Kajászószentpétert már szentpétertelenítették, Hercegfalva neve sem emlékeztetett többé a hercegekre, Szolgaegyháza is Szabadegyháza lett, mert ugye a szocializmusban nincs már szolga, csak szabad ember… Szóval történtek változások e téren is, de arra mindaddig nem gondoltak, hogy Sztálint is meg kellene tisztelni. Az ő neve pedig, mi sem természetesebb, csak a legméltóbb helyre kerülhet. Például a nehézipar épülő zászlóshajójára, a vasműre. És ebből már szinte következik a város átkeresztelése is.

Gerő Ernő felkarolta az ötletet. Legott megírta levelét Rákosi Mátyásnak, sajátjaként vetve fel a gondolatot: „Javaslom, hogy november 7-ére, vagy december 21-ére nevezzük el Dunapentelét Sztálinvárosnak, a Dunai Vasművet pedig Dunai Sztálin-műnek. … Várni az új elnevezéssel nincsen értelme, mert jelenleg már igen nagy arányokban bontakozik ki az építkezés. Az új elnevezéssel kapcsolatban komoly fellendülést lehetne szervezni az építkezésen a munkaversenyben. Úgy kellene megcsinálni a dolgot, hogy az építkezésen valóban a dolgozók ezreinek mozgalmává váljék Sztálin elvtárs nevének a felvétele, azaz úgy, hogy ténylegesen a dolgozók túlnyomó többsége a magáévá tegye ezt a dolgot, és kérje a kormánytól, hogy tegyen eleget kérelmüknek.”

Horváth László sztahanovista megálmodhatta Gerő ötletét, mert október 12-én munkásgyűlésen javaslatot tett, majd a Rákosi Mátyásnak írt levelében megfogalmazta „a vasmű és a város minden egyes dolgozója” vágyát. „Legforróbb óhajunk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 34. évfordulóján az épülő nagy művünket és városunkat, ötéves tervünk büszkeségét a világ minden dolgozójának vezéréről, a szocializmus megvalósítójáról, a magyar nép legőszintébb barátjáról, a nagy Sztálinról nevezhessük el.” És egy hónappal az „alulról jövő kezdeményezés” után, 1951. november 7-én megtörtént az ünnepélyes névadás.

És most az elején fölvetett kérdés: mennyi idő kellett a név visszavételéhez? Hát nem hetek, hónapok! Amikor 1956. október 26-án a pentelei küldöttség az országos pártközpontban megjelölte az egyik követelést, az ősi név visszavételét, az illetékes gondolkodás nélkül rávágta: „Jó, máris Dunapentele!”

Lám, elég volt öt másodperc! Meg persze egy forradalom…

A rovat további hírei: Napraszóló

A bunyós masiniszta

A bunyós masiniszta

2019. január 19. (szombat)

Szörnyű hibát vétett azon a régi januári estén Tóth Gyula fékező: vacsora után a szálláshelyen a saját lábára húzta Klenner mozdonyvezető becses lábbelijét, a szőrcsizmáját. A masiniszta, hogy megnevelje a vétkest, a szőrcsizmával agyba-főbe verte.

Csak a feketerigó…

Csak a feketerigó…

2019. január 12. (szombat)

Apa, mozdulj! Menj ki, süt a nap, ha nem mozdulsz, nem érnek új impulzusok. Kell a fenének új impulzus ebben a hidegben, mondom, és mutatom neki, hogy innét, a meleg szobából is szép a hó, és jó látni a napsütésben köröző feketerigót… Na, nem épp csak erre gondoltam – zárja le fiam a rövidre szabott párbeszédet.

A semmiből lett színház

A semmiből lett színház

2018. december 31. (hétfő)

1953. december 31-e: az egykori krónikákban ez a dátum úgy szerepel, mint a város kultúrájának fordulónapja. Átadták ugyanis a Bartók Béla Kerületi Kultúrotthont. Azt, amely hamarosan igazi alkotóműhellyé, szellemi központtá lett. A később létrejött kisebb művelődési közösségek mind belőle sarjadtak ki.

Téli táj emberrel, szamárral

Téli táj emberrel, szamárral

2018. december 23. (vasárnap)

Vonulnak, egy sorban. Egykedvűen ballag a hátán keresztet viselő hét jószág. Nekiindultak a pusztának, nem tudni, hová, csak mennek, makacs kitartással.

Pentele hideg decemberei

Pentele hideg decemberei

2018. december 16. (vasárnap)

A krónikák szerint dermesztő hónappal zárult az 1945-ös év. Vad szelek kergették a porhavat, csonttá fagyott minden, de volt valami, ami még inkább zorddá tette azt a decembert: a félelem.

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra.