Ismét egy új stílus, egy új látásmód, új festmények és egy újabb fiatal festőművész érkezett a Bartók színházba, hogy Dunaújvárosban is bemutatkozhasson a nagyközönség előtt.
Császár Mónika Ilona mindössze harminckét éves, Békés megyében, Gyomaendrődön született és már egészen kiskorában eldöntötte, hogy az élete a festés, az alkotás körül fog forogni. Művészeti iskolái elvégzése után 2011-ben költözött Nagyvenyimre, nem sokkal később pedig már a Mezőfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola vizuális kultúra tanára lett.
A Bartók színház aulájában kedd délután óta látható tárlatán a vallásos ihletésű képeken kívül hangsúlyos szerepet kapnak a tájképek is, ám nem a hagyományos virágos rétek és patakok, hegyek állnak a középpontban, hanem a kék ég. Mint mondta, mindennek az alapja az égboltra való rácsodálkozás, hogy mennyire kicsik vagyunk, milyen hatalmas és végtelen az univerzum, és az, hogy ez miként hat rá elsősorban. A tájképek elkészítésénél is azt tartja fontosnak, hogy arányaiban az ég legyen a hangsúlyosabb. Az ég dominanciája a képeken a végtelenséget, a határtalanságot, a hallhatatlanságot fejezi ki, ugyanakkor a változékonyságot és a múlékonyságot is. Nem feledkezett meg azonban az állandóságot jelképező földről sem, ami a megfoghatót jelenti alkotásain. Később az absztrakt elemeket is hangsúlyosan vászonra festette, így kifejezetten álomszerű égképek, tájképek készülhettek el.

