Pentele az utolsókig kitartott…
„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”
A forradalmat kisgyerekként megélt Varga László mesélte el ezt a történetet öt évvel ezelőtt, az evangélikus templomban tartott ’56-os megemlékezésen. Öreg nénikék akkoriban alighanem csodaszámba menő tényként vették, hogy a szentkép állította meg a tankot. Az embereknek fontos volt hinni a jelképek erejében. Jobban, mint bármikor.
Jelképes értékű az a bátorság és kitartás is, ahogy a város védői a november 4-ének hajnalán érkezett tragikus hírek ellenére a helyükön maradtak. A pentelei Szabadság Rádió segélykiáltást küldött a nyugat felé: „Ma reggel 2 óra 30 perckor az orosz csapatok általános támadást indítottak a magyar nép ellen. Kérjük az Egyesült Nemzeteket: Segítsetek! Ejtőernyősöket kérünk! A világ lelkiismeretes és tisztességes népeihez fellebbezünk. Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!”
Nem volt segítség.
A város már eltemette az első halottait, de mindenki tudta, temetni fognak még. Így lett. November 4-én újabb két halott. Aztán a következő napokban még tizenhárom: tüdőlövés, fejlövés, gránátroncsolás, haslövés, robbanás, égés. Két ember maradványait soha nem tudták azonosítani. Névtelenül lettek Pentele hősei.
A pentelei forradalmi rádió november 7-én, délután 1 óra 53 perckor ezt a kétségbeesett üzenetet sugározta: „A szovjet tankok és légierők támadják Dunapentelét... A harc változatlan hevességgel továbbra is folyik... Adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk... Rákóczi adó, Magyarország.” Aznap a város elesett. Másnap még megszólalt a rádió, utoljára. Az adást morzejelekkel zavarták, így csak néhány mondatfoszlány volt kivehető. Annyi viszont világosan érhető volt: Ne tegyétek le a fegyvert! Ezt üzenték valakiknek, valahová. De tudjuk, ez már csak kétségbeesett kiáltás volt.
Pentele példát adott. Az utolsókig kitartott. És példaadó volt abban is, hogy a megtorlás során a fenyegetések és kínzások ellenére is mindössze egyetlen egy helybéli felkelőt tudott a Kádár-rezsim a maga céljaira felhasználni. Mindenki más vállalta sorsát: börtönt, meghurcoltatást, párialétet. A határozott nem, amit akkor volt erejük kimondani, legalább annyira jelképi értékű, mint a pincesori házban megtorpant tank, a szentképre meredő csövével.
A rovat további hírei: Napraszóló
CB 40 19, a csodaautó
2019. március 16. (szombat)Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.
Rangon aluli…
2019. március 10. (vasárnap)Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.
„Aranyláz” Újvárosban
2019. március 03. (vasárnap)1951. május elseje. Munkásünnep Pentelén, felvonulással, utcanévadóval, házavatóval. A hivatalosságok, a fővárosi protokollvendégek megcsodálják a semmiből kinőtt utcát – persze, hogy a Május 1. nevet kapja –, majd az ünnepség végeztével hazamennek. És a frissen átadott épületek egy részében másnap nem a beköltöző családok jelennek meg, hanem munkásbrigádok. Hogy befejezzék azt, amit az ünnepélyes avatóig nem sikerült.
1859: a pentelei világjáró hazatér
2019. február 25. (hétfő)Barkóczi Rosty Pál, az ifjú nemes önszántából tán sosem hagyta volna el Magyarországot. De az 1848-49-es szabadságharc katonájának, a Károlyi-huszárezred kapitányának nem volt más választása: a világosi fegyverletétel után börtön várt volna rá, így menekülnie kellett. Sógora, a tudós Trefort Ágoston, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével emigrált.
A „jégtörőnek” nem akadt dolga
2019. február 24. (vasárnap)Mátyással nincs szerencsénk, lehet, hogy komisz idő vár ránk, már hogyha beválik a népi regula. Mert a régi időjósok úgy tartották, ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál. Vagyis még hidegebb napok várhatóak.
Mozi, filmszakadásig
2019. február 24. (vasárnap)Még hogy rossz emlék! Hogy is lenne az egy mozi, ami sokaknak ifjúságélmény, a meghitt együttlétet emléke a kedvessel, szigorúan a hátsó sorban, kerüljön a jegy, amibe kerül, de ott, a félhomályban összebújva, jaj, Istenem! Szép volt.
Hogy hívnak, kis boxos?
2019. február 16. (szombat)Borsós. Borzas. Ebes. Elep. Kócs. Kormópuszta – mintha leckét mondana fel, úgy sorolja a hortobágyi gazdaságok nevét, tizenkettőt, ahová az ötvenes években kitelepített családok kerültek, kényszermunkára. És most telefonon invitál: készül az egykori száműzetése színhelyére, tartsak vele, hisz már kétszer együtt mentünk. Majd meglátjuk, mondom neki, hogy időt nyerjek.