Pentele az utolsókig kitartott…
„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”
A forradalmat kisgyerekként megélt Varga László mesélte el ezt a történetet öt évvel ezelőtt, az evangélikus templomban tartott ’56-os megemlékezésen. Öreg nénikék akkoriban alighanem csodaszámba menő tényként vették, hogy a szentkép állította meg a tankot. Az embereknek fontos volt hinni a jelképek erejében. Jobban, mint bármikor.
Jelképes értékű az a bátorság és kitartás is, ahogy a város védői a november 4-ének hajnalán érkezett tragikus hírek ellenére a helyükön maradtak. A pentelei Szabadság Rádió segélykiáltást küldött a nyugat felé: „Ma reggel 2 óra 30 perckor az orosz csapatok általános támadást indítottak a magyar nép ellen. Kérjük az Egyesült Nemzeteket: Segítsetek! Ejtőernyősöket kérünk! A világ lelkiismeretes és tisztességes népeihez fellebbezünk. Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!”
Nem volt segítség.
A város már eltemette az első halottait, de mindenki tudta, temetni fognak még. Így lett. November 4-én újabb két halott. Aztán a következő napokban még tizenhárom: tüdőlövés, fejlövés, gránátroncsolás, haslövés, robbanás, égés. Két ember maradványait soha nem tudták azonosítani. Névtelenül lettek Pentele hősei.
A pentelei forradalmi rádió november 7-én, délután 1 óra 53 perckor ezt a kétségbeesett üzenetet sugározta: „A szovjet tankok és légierők támadják Dunapentelét... A harc változatlan hevességgel továbbra is folyik... Adásunkat bizonytalan időre megszakítjuk... Rákóczi adó, Magyarország.” Aznap a város elesett. Másnap még megszólalt a rádió, utoljára. Az adást morzejelekkel zavarták, így csak néhány mondatfoszlány volt kivehető. Annyi viszont világosan érhető volt: Ne tegyétek le a fegyvert! Ezt üzenték valakiknek, valahová. De tudjuk, ez már csak kétségbeesett kiáltás volt.
Pentele példát adott. Az utolsókig kitartott. És példaadó volt abban is, hogy a megtorlás során a fenyegetések és kínzások ellenére is mindössze egyetlen egy helybéli felkelőt tudott a Kádár-rezsim a maga céljaira felhasználni. Mindenki más vállalta sorsát: börtönt, meghurcoltatást, párialétet. A határozott nem, amit akkor volt erejük kimondani, legalább annyira jelképi értékű, mint a pincesori házban megtorpant tank, a szentképre meredő csövével.
A rovat további hírei: Napraszóló
Pentelére Terencskének, Totyinak
2018. november 18. (vasárnap)Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.
Ledőlési határidő
2018. november 11. (vasárnap)Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.
Kiért gyúl a gyertyaláng?
2018. november 02. (péntek)1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.
Három kivételes nap
2018. október 31. (szerda)Október-november fordulója: kegyeletünnepek sorakoznak egymás után. Vallási tartalmúak, de van köztük egy, ami független a világlátástól, és csöndes emlékezésre szólít.
Máris Dunapentele!
2018. október 28. (vasárnap)Tegyünk egy gondolatkísértetet. Tudjuk, hogy Pentele Szálinvárossá válásáig, az új név felvételéig az első felvetéstől hónapok teltek el. Most képzeljük el: az ősi név visszavételéhez természetes körülmények között mennyi idő kellett volna? A válaszig idézzük fel a „keresztelés” előtti időket.
’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései
2018. október 23. (kedd)Újváros népe túlvolt már azon a megrázkódtatáson, amit az 1953 nyarán hozott országos beruházási megszorítás okozott. A város és a vasmű építésében törés keletkezett ugyan, de az élet végül is ment tovább. És bár az ’53-ban fejlesztésre fordított pénz két év alatt egyharmadára csökkent – de a nagyolvasztó felépült és 1954 februárjától termelni kezdett. Visszatért a remény.
Szonáta hangjai szálltak a barakktábor fölött…
2018. október 22. (hétfő)Csak a képzelet szülte ezt a címbéli mondatot. Elvileg igaz lehetett volna, valójában nem: az épp hatvanöt éve, 1953 októberében megnyílt újvárosi zeneiskola ugyanis nem a szomorú képet mutató Radar vagy az Ezres közelében kapott helyet. De az épülő településen kétségkívül együtt volt jelen a kétféle valóság.