1956 november 4.
Pentele példát ad…
Akkor még csak két napja volt, hogy emlékezők sokasága indult a temetőbe, az egykor volt szeretteihez. A halottak napja az egyik évben épp olyan, mint az előzőben, vagy akár a következőben, de 1956-ban minden másképp látszott.
Pentele az utolsókig kitartott…
„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”
Amikor elmaradt a hajnal
Kezdetben volt az éjsötét. A falióra tizenkettőt mutatott, majd egy pillanat – és a naptár november harmadikáról negyedikére lépett. Eltelt egy óra, kettő, három, az ország aludt, békét álmodott, s nem tudta, hogy valahol már tankok dübörögnek, csak még a zaj nem hallik idáig. Négy óra lett.
A ruszki csizma
November negyedikének reggelén nem volt ott a teli tejeskanna a megszokott helyen, a bejáratnál – olvasom egy visszaemlékezésben. – Az addig nap mint nap pontosan érkező szállítmány elmaradt. Baljós jel, vélte a házigazda.