Amikor elmaradt a hajnal

2017. november 4. (szombat) 12:04 - Várkonyi Balázs

Kezdetben volt az éjsötét. A falióra tizenkettőt mutatott, majd egy pillanat – és a naptár november harmadikáról negyedikére lépett. Eltelt egy óra, kettő, három, az ország aludt, békét álmodott, s nem tudta, hogy valahol már tankok dübörögnek, csak még a zaj nem hallik idáig. Négy óra lett.

A korán kelő tanyai ember még fordult egyet az ágyán, de már a virradatra s teendőire gondolt, a városbéli házfelügyelőnk is a gang seprése járt az eszében, de a többség pihent. Ám csak addig, míg a hernyótalpak egyre erősödő, fülsértő nyikorgása ki nem vetette az ágyból.

Még csak két napja volt, hogy emlékezők sokasága indult el a temetőkbe. Kis lángnyelvek éledtek a sírokon. Szeretetvirágok beszélték el a ragaszkodást a lent nyugvóhoz. De ahol friss volt a hant, ott a gyászkoszorúk a fájdalomról üvöltöttek, a még nem gyógyuló lelki sebekről. Sztálinváros-Pentelén a Kucsera, Nagy, Sziffert, Pusztai, Kósa, Miczkó, Török-Söményi, Szabó és Szekeres család gyászolta a forradalom első áldozatait.

 

Azon a november negyedikére forduló napon épp, hogy pitymallott volna, amikor különös jelenségre ébredt Magyarország: nem jött a várt fény. Elmaradt a hajnal. Éjsötét után ismét éjsötét lett. Reményt temető éjszaka. A Kossuth téren, a törvényhozás palotájában egy ember írógéphez ül… „Az országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedüli törvényes magyar kormány egyedüli képviselője. Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom: (…) A harcban osztály és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép; megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és különböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hadsereg és a honi hóhérkülönítmény ellen fordult…”

A Forradalmi Magyar Ifjúság aktivistái is fogalmazzák kiáltványukat: „Russzkije druzjá! Nye sztreljajtye! Orosz barátaink, ne lőjetek! Becsapnak benneteket. Nem ellenforradalmárok, hanem forradalmárok ellen harcoltok. Mi, harcoló magyarok független, demokratikus, szabad Magyarországot akarunk. A ti harcotoknak nincs értelme. Nem fasisztákra, hanem munkásokra, parasztokra és egyetemi hallgatókra lőtök. Szüntessétek be a harcot!” A gyilkológépezet azonban maximális üzemi hőfokra kapcsolt.    

Lépjünk vissza a mába. Halottak napján elhat szeretteinknek virágot vittünk, és most legtöbbünk a hatvanegy év előtti tragikus napra elékezik. Lehet a múltba révedve mindent szépnek látni. Hát persze, a ma már koros ember akkor fiatal volt, reményekkel teli élet várományosa, hogy emlékezne másként, mint nosztalgiával! Csak azt nem szabad feledni, hogy akkor, tizenkét nap fellélegzés után eljött az idő, amikor ismét pofa be! volt a parancs, amikor az áldozatok siratása helyett mosolyogni kellett, amikor börtönajtó csukódott ártatlanra is, amikor emberekkel teli szerelvények újra indultak Keletre, amikor pirkadatidőn akasztottak, s amikor elmaradt a hajnal, mert az éjszaka után újra éjszaka jött, nagy, fekete, vigasztalan országos éjszaka.

A rovat további hírei: Napraszóló

Ezüstpénzért soha!

Ezüstpénzért soha!

2018. február 18. (vasárnap)

A címbe foglalt két szó ilyentájt, húsvéthoz közeledve, Pentelei Molnár Jánosról szólva különös felhangot kap. Mert túlmutat a konkrét tartalmán. Mert egy alkotói filozófiára utal. Egy jeles festő tisztességére.

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

Hová tűnt a rejtélyes T. G.?

2018. február 11. (vasárnap)

Mielőtt egy különös esetet, T. G. kalandját próbálnám megfejteni, messziről indítok. Nyílt tanítási nap volt hajdan egy iskolában. Szülő ül a padsor szélén, hogy közelről lássa gyermeke küzdelmét a matekfeladattal. Kisfiú oszt-szoroz, végül az eredményt beírja. De egy „jaj!” kíséretében hirtelen kiradírozza, új számokat ír. Rosszat.

Akit éjszakánként elüt az autó

Akit éjszakánként elüt az autó

2018. február 04. (vasárnap)

A fiatalasszony keze remeg. A babakocsi rázkódik tőle, s benne a pici baba is. Nem tudok szabadulni az élménytől. Tegnap volt. Csöndes délután, az utca szinte néptelen, megyek a dolgaim után, leszegett fejjel. Ekkor éles kiáltást hallok, meglátom a zebra közepén a babakocsis asszonyt, odébb meg egy nagy gázzal elvágtató sportkocsit. Mi történt?

A rejtélyes EVTK

A rejtélyes EVTK

2018. január 31. (szerda)

Utazó személyzet feljelentkezései helye – olvasom a vidéki pályaudvar szolgálati helyiségének ajtaján. A MÁV fura szóhasználatán gyakori utazóként már megedződtem – lásd: a második vágányról szerelvény „jár” ki stb. –, de ez a „feljelentkezés” még engem is meglepett. A mondat kiagyalója a fölösleges igekötők nagy barátja lehet, az állomásfőnök dettó, vagy észre se vette, netán a szolgálati szabályzatban ez vagyon írva.

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

Ismét életet követelt a Végzet Hegye

2018. január 29. (hétfő)

Áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait – írtam a Dunaújváros portálon tegnap közölt cikkemben a világ egyik legfélelmetesebb hegyének 1970-es meghódítása kapcsán. Milyen az élet: szinte az írással egy időben két hegymászó ismét kritikus helyzetbe került a hegyen.

A Harmadik Ember

A Harmadik Ember

2018. január 28. (vasárnap)

Nanga Parbat – a Végzet Hegye. A Himalája nyugati vonulatának egyik legfélelmetesebb magaslata. Már áldozatok jelölték a korábbi kísérletek kudarcait, amikor 1970-ben a XX. század egyik legnagyobb alpinistája, a Dél-Tirolban született hegymászólegenda, Reinhold Messner is nekivágott.

Vince nap ígérete

Vince nap ígérete

2018. január 22. (hétfő)

Ez a világ mi vóna, ha egy kis bor nem vóna – tarja a népi szólás. A világ és a borkedvelők szerencséjére olyan még soha nem volt, hogy ne legyen legalább „egy kis bor” annak, aki arra szomjazik.