Amikor elmaradt a hajnal

2017. november 4. (szombat) 12:04 - Várkonyi Balázs

Kezdetben volt az éjsötét. A falióra tizenkettőt mutatott, majd egy pillanat – és a naptár november harmadikáról negyedikére lépett. Eltelt egy óra, kettő, három, az ország aludt, békét álmodott, s nem tudta, hogy valahol már tankok dübörögnek, csak még a zaj nem hallik idáig. Négy óra lett.

A korán kelő tanyai ember még fordult egyet az ágyán, de már a virradatra s teendőire gondolt, a városbéli házfelügyelőnk is a gang seprése járt az eszében, de a többség pihent. Ám csak addig, míg a hernyótalpak egyre erősödő, fülsértő nyikorgása ki nem vetette az ágyból.

Még csak két napja volt, hogy emlékezők sokasága indult el a temetőkbe. Kis lángnyelvek éledtek a sírokon. Szeretetvirágok beszélték el a ragaszkodást a lent nyugvóhoz. De ahol friss volt a hant, ott a gyászkoszorúk a fájdalomról üvöltöttek, a még nem gyógyuló lelki sebekről. Sztálinváros-Pentelén a Kucsera, Nagy, Sziffert, Pusztai, Kósa, Miczkó, Török-Söményi, Szabó és Szekeres család gyászolta a forradalom első áldozatait.

 

Azon a november negyedikére forduló napon épp, hogy pitymallott volna, amikor különös jelenségre ébredt Magyarország: nem jött a várt fény. Elmaradt a hajnal. Éjsötét után ismét éjsötét lett. Reményt temető éjszaka. A Kossuth téren, a törvényhozás palotájában egy ember írógéphez ül… „Az országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedüli törvényes magyar kormány egyedüli képviselője. Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom: (…) A harcban osztály és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép; megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és különböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hadsereg és a honi hóhérkülönítmény ellen fordult…”

A Forradalmi Magyar Ifjúság aktivistái is fogalmazzák kiáltványukat: „Russzkije druzjá! Nye sztreljajtye! Orosz barátaink, ne lőjetek! Becsapnak benneteket. Nem ellenforradalmárok, hanem forradalmárok ellen harcoltok. Mi, harcoló magyarok független, demokratikus, szabad Magyarországot akarunk. A ti harcotoknak nincs értelme. Nem fasisztákra, hanem munkásokra, parasztokra és egyetemi hallgatókra lőtök. Szüntessétek be a harcot!” A gyilkológépezet azonban maximális üzemi hőfokra kapcsolt.    

Lépjünk vissza a mába. Halottak napján elhat szeretteinknek virágot vittünk, és most legtöbbünk a hatvanegy év előtti tragikus napra elékezik. Lehet a múltba révedve mindent szépnek látni. Hát persze, a ma már koros ember akkor fiatal volt, reményekkel teli élet várományosa, hogy emlékezne másként, mint nosztalgiával! Csak azt nem szabad feledni, hogy akkor, tizenkét nap fellélegzés után eljött az idő, amikor ismét pofa be! volt a parancs, amikor az áldozatok siratása helyett mosolyogni kellett, amikor börtönajtó csukódott ártatlanra is, amikor emberekkel teli szerelvények újra indultak Keletre, amikor pirkadatidőn akasztottak, s amikor elmaradt a hajnal, mert az éjszaka után újra éjszaka jött, nagy, fekete, vigasztalan országos éjszaka.

A rovat további hírei: Napraszóló

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.

Három kivételes nap

Három kivételes nap

2018. október 31. (szerda)

Október-november fordulója: kegyeletünnepek sorakoznak egymás után. Vallási tartalmúak, de van köztük egy, ami független a világlátástól, és csöndes emlékezésre szólít.

Máris Dunapentele!

Máris Dunapentele!

2018. október 28. (vasárnap)

Tegyünk egy gondolatkísértetet. Tudjuk, hogy Pentele Szálinvárossá válásáig, az új név felvételéig az első felvetéstől hónapok teltek el. Most képzeljük el: az ősi név visszavételéhez természetes körülmények között mennyi idő kellett volna? A válaszig idézzük fel a „keresztelés” előtti időket.

’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései

’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései

2018. október 23. (kedd)

Újváros népe túlvolt már azon a megrázkódtatáson, amit az 1953 nyarán hozott országos beruházási megszorítás okozott. A város és a vasmű építésében törés keletkezett ugyan, de az élet végül is ment tovább. És bár az ’53-ban fejlesztésre fordított pénz két év alatt egyharmadára csökkent – de a nagyolvasztó felépült és 1954 februárjától termelni kezdett. Visszatért a remény.