Amikor elmaradt a hajnal

2017. november 4. (szombat) 12:04 - Várkonyi Balázs

Kezdetben volt az éjsötét. A falióra tizenkettőt mutatott, majd egy pillanat – és a naptár november harmadikáról negyedikére lépett. Eltelt egy óra, kettő, három, az ország aludt, békét álmodott, s nem tudta, hogy valahol már tankok dübörögnek, csak még a zaj nem hallik idáig. Négy óra lett.

A korán kelő tanyai ember még fordult egyet az ágyán, de már a virradatra s teendőire gondolt, a városbéli házfelügyelőnk is a gang seprése járt az eszében, de a többség pihent. Ám csak addig, míg a hernyótalpak egyre erősödő, fülsértő nyikorgása ki nem vetette az ágyból.

Még csak két napja volt, hogy emlékezők sokasága indult el a temetőkbe. Kis lángnyelvek éledtek a sírokon. Szeretetvirágok beszélték el a ragaszkodást a lent nyugvóhoz. De ahol friss volt a hant, ott a gyászkoszorúk a fájdalomról üvöltöttek, a még nem gyógyuló lelki sebekről. Sztálinváros-Pentelén a Kucsera, Nagy, Sziffert, Pusztai, Kósa, Miczkó, Török-Söményi, Szabó és Szekeres család gyászolta a forradalom első áldozatait.

 

Azon a november negyedikére forduló napon épp, hogy pitymallott volna, amikor különös jelenségre ébredt Magyarország: nem jött a várt fény. Elmaradt a hajnal. Éjsötét után ismét éjsötét lett. Reményt temető éjszaka. A Kossuth téren, a törvényhozás palotájában egy ember írógéphez ül… „Az országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedüli törvényes magyar kormány egyedüli képviselője. Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom: (…) A harcban osztály és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép; megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és különböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hadsereg és a honi hóhérkülönítmény ellen fordult…”

A Forradalmi Magyar Ifjúság aktivistái is fogalmazzák kiáltványukat: „Russzkije druzjá! Nye sztreljajtye! Orosz barátaink, ne lőjetek! Becsapnak benneteket. Nem ellenforradalmárok, hanem forradalmárok ellen harcoltok. Mi, harcoló magyarok független, demokratikus, szabad Magyarországot akarunk. A ti harcotoknak nincs értelme. Nem fasisztákra, hanem munkásokra, parasztokra és egyetemi hallgatókra lőtök. Szüntessétek be a harcot!” A gyilkológépezet azonban maximális üzemi hőfokra kapcsolt.    

Lépjünk vissza a mába. Halottak napján elhat szeretteinknek virágot vittünk, és most legtöbbünk a hatvanegy év előtti tragikus napra elékezik. Lehet a múltba révedve mindent szépnek látni. Hát persze, a ma már koros ember akkor fiatal volt, reményekkel teli élet várományosa, hogy emlékezne másként, mint nosztalgiával! Csak azt nem szabad feledni, hogy akkor, tizenkét nap fellélegzés után eljött az idő, amikor ismét pofa be! volt a parancs, amikor az áldozatok siratása helyett mosolyogni kellett, amikor börtönajtó csukódott ártatlanra is, amikor emberekkel teli szerelvények újra indultak Keletre, amikor pirkadatidőn akasztottak, s amikor elmaradt a hajnal, mert az éjszaka után újra éjszaka jött, nagy, fekete, vigasztalan országos éjszaka.

A rovat további hírei: Napraszóló

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

Hogy lehet ingyen inni a kocsmában?

2018. május 21. (hétfő)

Na, hogy? Kezdjük a legrosszabbal: sehogy. Ma már, legalábbis. Pedig a daliás időkben mennyire másképp volt! Az ingyen iváshoz csak el kellett nyerni a pünkösdikirály-címet. Ez persze nem volt könnyű.

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

Amikor Ferenc József nem lett „pünkösdi király”

2018. május 21. (hétfő)

1867. március 30-a: az országgyűlés elfogadja a Habsburg-uralkodóházzal kötött úgynevezett kiegyezési törvényt. Ez az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság közötti politikai, jogi és gazdasági kapcsolatokat volt hivatva rendezni. Szentesítéséhez azonban szükség volt I. Ferenc József császár jóváhagyására.

Zúgó szélnek zendülése…

Zúgó szélnek zendülése…

2018. május 21. (hétfő)

Ígéret hava. A régiek szavával ez – május. A hónap, amely leggyakrabban magába foglalja a „vándorünnepet”, pünkösdöt, a megújulás ígéretét. Azt, amikor – a népdal mondja – „Piros pünkösd napján mindenek újulnak”. És rá is fér ez a „mindenekre”. Ránk is. Meg az időjárásra.

… és hol vannak a birtokaitok?

… és hol vannak a birtokaitok?

2018. május 13. (vasárnap)

Két hatvanasforma asszony közeledik az utcán. A nyitott ablakon át hallom: „És képzeld, semmije sincs, de könyve, az van, bőségesen. – Ne mondd! – De. És tudnád, hogy mennyi!” Gyermekkorom jut eszembe. Jószerével semmink se volt, de könyv igen. Tán nem „bőségesen”, de szellemi útravalóként éppen elegendő.

Láng, gyöngy, anya…

Láng, gyöngy, anya…

2018. május 06. (vasárnap)

Szabadkán vagyunk. A Kertváros csendes utcájának utolsó házába idegen tér be. Később ezt írja: „Mindenfelé szőlők és gyümölcsösök látszanak, melyek közül csak itt-ott meredeznek elő többnyire vakolatlan falaikkal az új házak. A csend és a nyugalom féltve őrzött szigete ez. … A gyermekkori emlékek gyűjteménye a ház egyszerű falai között ma is frissen megtalálható.

Emlékek tárházából…

Emlékek tárházából…

2018. május 01. (kedd)

Az 1952-es május elseje Újvárosban szinte előrehozott gyermeknap volt: akkor nyílt meg a Vidám Park. Azonnal népszerű lett.

Kettős kötésben

Kettős kötésben

2018. május 01. (kedd)

Munkásünnep, egyben néphagyományőrző nap: e kettősség adja május elseje patináját. A néphagyomány gazdagabb – de hát örök igazság: életélményeink meghatározzák emlékezetünket. Márpedig a felvonulások jelentik a történelmi közelmúlt újvárosi valóságát.