A turisztika felé vette az irányt tanulmányai során Tóth Levente, azonban gyerekkori szenvedélye más pályára csábította, és immár sikeres edzőként tanítja a gyerekeket a labdarúgás rejtelmeire Amerikában.
Persze, nem ment minden egyszerűen, nagy kockázatot vállalt, amikor átrepült a tengerentúlra szerencsét próbálni. Végigjárta a szamárlétrát, végül bejöttek a számításai. Mint mondta, mindig is az élete része volt a labdarúgás, és az is marad.
- Hatévesen kezdtem el focizni Andriska Vili bácsi kezei alatt, majd sok évig Sárai Gyuri bácsival edzettem. Rengeteget tanultam tőlük a sportágról, amelyeket igyekszem is használni a mai napig. Tizenkét évig játszottam a Dunaferr utánpótlás csapataiban, az U6tól kezdve az U19-ig.
Foci reggeltől estig, az iskolai szünetekben, a hétvégeken, még a kirándulások alkalmával is. Hatalmas élmény volt számára az is, amikor egy angliai tanulmányút során megnézhette testközelből az Álmok Színházát, vagyis a Manchester United stadionját. Azt szokták mondani, nem minden a sport, és attól függetlenül, ha valaki jó játékos, nem árt, ha van valami szakma vagy diploma is a kezében. Levi sem volt kivétel ez alól, a szülei is ebbe az irányba terelték őt. Talán a vendéglátós családi háttér révén, Levi a turizmust választotta, a Veszprémi Egyetemre ment továbbtanulni. Ez egy új szakaszt jelentett életében, de a focitól ekkor sem szakadt el, 2009-től az ottani csapatban játszott. Itt kapott lehetőség először arra, hogy edzőként is kipróbálhassa magát.
- Azt hiszem, ekkor döbbentem rá igazán, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Már fiatalabb koromban is folyamatosan elemeztem az edzéseinket, sokat kérdezgettem az edzőimet, hogy mit-miért csinálunk. Aztán mélyebben belevetettem magam a dologba, képzésekre jártam, edzői licenszeket szereztem, tanultam és fejlesztettem magam. Sok edzéselméletet olvastam híres trénerektől. Ezek, illetve egykori edzőim jó gyakorlatait összevetve kialakítottam a saját filozófiám.
Innentől következhetett a karrierépítés rögös útja, a kitartás, a szorgalom, a türelem és persze egy kis adag szerencse is. 2015 tavaszán az FC Budapestnél edzette az ifjúsági csapatot. Egyik franciaországi nemzetközi utánpótlás tornáról hazafele jövet kapott egy amerikai állásinterjú lehetőséget. Többszöri egyeztetés után sikerrel zárult a megbeszélés, és mindössze egy bőrönddel nekivágott az útnak. Akkor egy félévre szóló megbízatásról volt szó, így egy izgalmas kalandnak ígérkezett a kaliforniai utazás.
- Fél éven keresztül minden héten más városban tartottam utánpótlás focitábort, és kerestem a megfelelő játékosokat, akiket a helyi akadémiára ajánlottunk. Megdöbbentő volt számomra az a nyitottság, érdeklődés, segíteni akarás, amit az ott élőktől kaptam. Az utolsó állomáshelyem Los Angelesben volt. Az egyik családnak, akinek a gyermekét edzettem, nagyon megtetszett, amit csinálok, és beajánlott egy klubnak. Ez a kinti tartózkodásom utolsó napjaiban, decemberben volt. Többszöri egyeztetés után a klub januárra visszahívott próbaedzésre. Ekkor mindössze 50 dollárral, egy repülőjeggyel és egy három hónapos vízummal visszarepültem mindent vagy semmit alapon. Elhatároztam, hogy mindent elkövetek azért, hogy sikerüljön. Néhány hét edzésvezetés után állásajánlatot kaptam a Bayern München egyik amerikai leányvállalatánál. Rengeteget tanultam a német filozófiáról, hogy milyen egy profi sztárcsapat utánpótlás felépítése. Fantasztikus volt tanulni heteken át a német utánpótlás akadémia edzőitől, Thomas Doellnertől és a többszörös világbajnok Klaus Aughentalertől, amikor Amerikába látogattak. A lehetőségeimhez mérten próbáltam átadni ezeket az új információkat a játékosaimnak is.
|
Így lett aztán a féléves kalandból négy év. De nem volt minden egyszerű. Mint azt Levi elmondta, bizony voltak nagyon nehéz időszakok. Például amikor egy család garázsában kellett laknia, vagy amikor a kezdeti edzősködés mellett más munkákat is vállalnia kellett a megélhetésért. Füvet nyírt, kerítést javított sportpályákon, amolyan karbantartói feladatokat végzett. Gyerekfuvarozást is vállalt, az iskolába hozta-vitte az apróságokat kocsival. Mára viszont megtalálta számításait, elismerik és értékelik edzői munkáját. Edzői hivatásából él, elérte, hogy maga bérel lakás a Laguna Hillsen.
- Mindennap 8-9 órát töltök a pályán, ezen kívül naponta legalább 4 órát töltök egyénre szabott tréningek összeállításával, elemzéssel, felkészüléssel. De őszintén mondom, minden percét imádom! Itt Amerikában nagyon más futball kultúrához szoktak, mint Európában, más a szülő-edző viszony, mások a módszerek. Büszke vagyok arra, hogy az eredményeimet látva egyre jobban elfogadják az edzésfilozófiámat. Fantasztikus érzés, hogy négy év kemény munkája után már több ajánlatot is kaptam különböző neves amerikai utánpótlás kluboktól, és rengeteg, jelenleg 48 fiatal játékos jár hozzám különedzésre.
Most is épp egyeztet egy munkáról: a Slammers nevű klub női utánpótláscsapatánál lenne edző. Mint mondta, ez egy új kihívást, új lehetőséget jelentene számára szakmai szempontból.
- Szeretnék hosszabb távon itt letelepedni, az európai filozófiát jobban elterjeszteni a fiataloknál, később pedig egyetemi, majd amerikai felnőtt profi csapatnál edzői állást betölteni.
Nevetve hozzátette (előbújva belőle a rajongói énje), reméli, egyszer talán lehetősége lesz Európában első osztályú felnőtt csapatot irányítania, például a Real Madridot. Mint minden évben, úgy most idén is, családi körben tölti a karácsonyt Levi. A fenyőfa beszerzése, a halászlé elkészítése ugyanis szigorúan az ő feladata.
