A semmiből lett színház

2018. december 31. (hétfő) 10:39 - Várkonyi Balázs

1953. december 31-e: az egykori krónikákban ez a dátum úgy szerepel, mint a város kultúrájának fordulónapja. Átadták ugyanis a Bartók Béla Kerületi Kultúrotthont. Azt, amely hamarosan igazi alkotóműhellyé, szellemi központtá lett. A később létrejött kisebb művelődési közösségek mind belőle sarjadtak ki.

Hat és fél évtizedes működése jól korszakolható. Kezdetben a zene és a néptánc uralta a programot – nem véletlenül, hisz’ a huszonhét ezres lélekszámú városban akkoriban öt énekkar és ugyanennyi zenekar tevékenykedett, és mintegy harminc tánccsoport. A báli mulatságoknak is a ház lett az otthona. A tudományos ismeretterjesztő előadások, szakkörök, egyesületi programok is ott kaptak helyet; és persze a korkövetelmény szerint a politikai nagygyűlések is…

Egy újabb korszak: 1963-tól egy évtizeden át a komolyzenei értékátadás volt a meghatározó. Ekkor már a város határain jóval túl is visszhangot és elismerést kapott az intézmény. Újvárost az idő tájt a zenekultúra fontos centrumaként tartották számon. Aztán eljött az 1973-as év. Ekkor – országosan is feltűnő kezdeményezésként – új profilt vett fel a Bartók. Ennek ötletét a város közművelődési felügyelője fogalmazta meg: noha nincs igazi színházépület, s nincs társulat sem, de akkor is lehet dunaújvárosi színházat csinálni! És megalakult a Dunaújvárosi Bemutatószínpad. Nem tellett el sok idő, s rangot vívott ki magának.

Időközben profiltisztítás is lezajlott: a már „bejáratott” képzőművészeti ismeretterjesztés minőségi váltásaként önálló intézménnyé lett az Uitz Terem, a balettoktatás pedig az „Aranyvölgyiben” talált új otthonra.  A színházi profil egyre tisztult, a produkciók egyre nagyobb visszhangot kaptak, szakmai elismerés és közönségsiker övezte azokat. Az intézményt aztán a ’90-es évektől lett valóságos színházzá, amikor már a neve is tükrözte hivatását.

Hatvanöt év telt el azóta, hogy a Bartók megnyitotta kapuit, s negyvenöt éve volt az első színházi bemutató: a színészóriás, Latinovics Zoltán rendezte a nyitó darabot, és a Bujtor István-Iglódi István kettős játszott, elementáris sikert aratva. A következő években sorra léptek fel a színpadon a legismertebb művészek, és őket a legkiválóbb rendezők instruálták. Fesztiváldíjak voltak az útjelző kövek. Ma a színház a merész újításokról, a korszerűségről, a kísérletező kedvről, a minőségről ismert; és országosan elismert.

A rovat további hírei: Napraszóló

Váratlan jelenés

Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap)

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.

Hucek megjavult!

Hucek megjavult!

2019. március 24. (vasárnap)

Két vödör és egy lapát találkozása a 9061. sz. raktárkezelővel – nagy gondolatok ihletője lehet! És a rejtélyes „9061. sz.” azonosítót viselő férfi nem okoz csalódást. A Dunai Vasmű Építője újság 1951. február 13-ai számában olvasom: „Két vödröt és egy lapátot találtam. Ezekkel a szavakkal állított be egy elvtárs a minap hozzám”. Így indítja Uj István raktárkezelő hosszú fejtegetését, amit a vödör- és lapátlelet érlelt meg benne.

CB 40 19, a csodaautó

CB 40 19, a csodaautó

2019. március 16. (szombat)

Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.

Rangon aluli…

Rangon aluli…

2019. március 10. (vasárnap)

Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.

„Aranyláz” Újvárosban

„Aranyláz” Újvárosban

2019. március 03. (vasárnap)

1951. május elseje. Munkásünnep Pentelén, felvonulással, utcanévadóval, házavatóval. A hivatalosságok, a fővárosi protokollvendégek megcsodálják a semmiből kinőtt utcát – persze, hogy a Május 1. nevet kapja –, majd az ünnepség végeztével hazamennek. És a frissen átadott épületek egy részében másnap nem a beköltöző családok jelennek meg, hanem munkásbrigádok. Hogy befejezzék azt, amit az ünnepélyes avatóig nem sikerült.

1859: a pentelei világjáró hazatér

1859: a pentelei világjáró hazatér

2019. február 25. (hétfő)

Barkóczi Rosty Pál, az ifjú nemes önszántából tán sosem hagyta volna el Magyarországot. De az 1848-49-es szabadságharc katonájának, a Károlyi-huszárezred kapitányának nem volt más választása: a világosi fegyverletétel után börtön várt volna rá, így menekülnie kellett. Sógora, a tudós Trefort Ágoston, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével emigrált.