Pálfalvi János több, mint két éve, nyolcvankét évesen távozott közülünk, élete során a grafika számos ágazatát művelte, munkásságának legfontosabb területe a rézkarc volt, illetve tűzzománcok készítésével is foglalkozott. A hetvenes évek végétől a Munkásművelődési Központ és Könyvtár művészeti tanácsadója volt, a nyolcvanas és kilencvenes években pedig aktívan részt vett a Nemzetközi Acélszobrász Alkotótelep művészeti tevékenységében. 1981-ben Szocialista Kultúráért díjat vehetett át, majd 1999-ben a kimagasló és maradandó művészeti tevékenységét a Pro Cultura Intercisae díjjal ismerte el Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata. Rohonczi István a keddi kiállításmegnyitón elmondta, Pálvalvi János és felesége, P. Csasztka Ilona valószínűleg Weiner Tibornak köszönhetik, hogy Dunaújvárosba költöztek, hiszen a főépítész célja egyértelműen az volt, hogy ne csak egy lakótelepet, hanem egy várost építsen, annak pedig velejárója a kultúra és a művészet is. Így kerültek tehát ide ők is, és míg egyikük a vasműben, másikuk a papírgyárban kereste a betevőt, sosem mulasztottak el foglalkozni a város kulturális fejlődésével sem.

Ennek a két, hosszú életútnak az összesítése a Bartók színházban nyílt kiállítás, ami csak egy kis metszete a teljes munkájuknak, de két ilyen mértékű életpályát csak egy sokkal nagyobb helyszínen lehetne pontosabban bemutatni. Ennek ellenére rengeteg kép került a falakra és egytől egyig finom, egyszerű és fantasztikus grafikai munkák. A kiállítást Feltóti Sándor fotóművész mellett Gáspár Aladár festőművész nyitotta meg, aki elmondta, Pálvalvi János és felesége, P. Csasztka Ilona mindig is szerényen közeledett másokhoz, mélyen emberiek, barátságosak és nyitottak voltak, de mindezek mellett kiváló művészek is egyben. A megnyitók után az Írisz Versszínpad tagjai következtek. A kiállítás a következő egy hónap alatt tekinthető meg a Bartók színház aulájában.