Munkaélmény, életpélda

2019. január 27. (vasárnap) 8:54 - Várkonyi Balázs

Úgy hívták: „a kis sánta amerikai”. Olajmunkás körökben terjedő kósza legendák hőse volt. Ha volt egyáltalán. Mert olyan valószerűtlen, hogy valaki, akinek neve sem ismert, igaz történetek főszereplője legyen. De ez csupán az én fikcióm.

Az olaj- vagy gázkitörések a szénhidrogén-bányászattal egyidősek: ebben az iparágban sincs tökéletes biztonság. De „békeidőben” ki bámulna meg egy fúrómasinát, netán egy működő gázkutat? Az már csöndes, hallgatag, nincs ott látványosság. Ám ha bekövetkezik a katasztrófa, ha egy kutatófúrásnál robbanás történik, azonnal kiváltja az együttérzést, az aggodalmat.

A „kis sánta amerikairól” Zsanán hallottam, még 1979-ben. Sokat látott olajbányászok meséltek róla. Úgy mondták, ha valahol a tengerentúlon egy fúrásnál katasztrófa történik, azonnal megcsörren egy titokzatos ember telefonja. Őt, mindig csak őt hívják. Összeszedi a csapatát, indulnak. Érkezéskor az a rejtélyes mindentudó hosszasan szemlélődik, aztán jó időre elvonul a már fölállított sátrába. Ott számol, rajzokat készít, vázlatokat küld a kiépített telefaxvonalon egy távoli üzembe, aztán kávét tölt magának, és vár. Valamikor megérkeznek a rendelt eszközök. És akkor az az állítólagos sánta kisember mindenkit kiparancsol a színhelyről, beöltözött embereivel a tűzbe, vagy az olajsugárba, gázfelhőbe indul. És van, hogy órák, máskor napok, hetek múlva győznek. Összepakolnak, hazaindulnak.

Negyven éve volt: január 24-én hajnalban hatalmas robbanás riasztotta föl a Zsanán és környékén élőket. Perceken belül szirénázó mentő- és tűzoltóautók indultak a környező városokból, és a távirati iroda is hamarosan tudatta: az Észak-II-es jelű kútnál gázkitörés zajlik. De hogyan történhetett?

Az éjszakai műszakban a munkások a magfúrást készítették elő. A szerelvény kiépítése közben a kút elgázosodott, majd – ahogy az olajbányászok mondják – „beindult”. Ezernyolcszáz méteres mélységből tört föl a gáz, egymás után kilökve, messzire röptetve a vagy húszméteres fúrócső-darabokat. A fúrótorony összeroskadt. Nincs, ami megfogja ezt a roppant erőt, a kétszáz atmoszférás nyomást. Vagyis van – a legkeményebb anyagból készült kitörésgátló. De milyen különös a sors: Zsanán éppen ez az eszköz okozta a bajt…

Amikor a kút beindult, és amikor emberi számítás szerint nem sokat lehet tenni, abban a vészes pillanatban egy munkás tette, amit ösztöne diktált: a bőrét vitte a vásárra, és a még lehetséges utolsó másodpercben lezárta a kitörésgátlót. Csakhogy ott, akkor nem ez volt a jó megoldás: hagyni kellett volna, hogy áradjon a gáz – de ő nem tudhatta, hogy a kútfej egy fontos egysége oly módon sérült, amit már nem lehet így orvosolni. És elég volt egy szikra a negyvenméteres fáklyaként fellobbanó tűzhöz.

Zsanán nem volt amerikai kisember, de volt a hazai kitöréseknél edződött Európa-hírű mentőcsapat: munkások, mérnökök, tűzoltók. Az örökös életveszélyben zajlott huszonhárom napos, emberfeletti küzdelmüket közelről láttam. Munkáról, kitartásról szereztem élményt. És életpéldát.

A rovat további hírei: Napraszóló

Váratlan jelenés

Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap)

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.

Hucek megjavult!

Hucek megjavult!

2019. március 24. (vasárnap)

Két vödör és egy lapát találkozása a 9061. sz. raktárkezelővel – nagy gondolatok ihletője lehet! És a rejtélyes „9061. sz.” azonosítót viselő férfi nem okoz csalódást. A Dunai Vasmű Építője újság 1951. február 13-ai számában olvasom: „Két vödröt és egy lapátot találtam. Ezekkel a szavakkal állított be egy elvtárs a minap hozzám”. Így indítja Uj István raktárkezelő hosszú fejtegetését, amit a vödör- és lapátlelet érlelt meg benne.

CB 40 19, a csodaautó

CB 40 19, a csodaautó

2019. március 16. (szombat)

Állt a haverjával a vadonatúj Moszkvics mellett, ragyogott rajta a nap. Milyen színű lehet? Nem kérdezte meg, titkolta, hogy színtévesztő, különösképp azóta, hogy az újságban olvasott egy hirdetést: Középkorú asszony férjhez menne… „Kis testi hibával” jeligére a Kiadóba. Úgy hitte, a színtévesztés is „kis testi hiba”, így nem beszélt róla. Biztosan világoskék a kocsi, gondolta, és lezárta magában a színkérdést. Amúgy is sokkal jobban izgatta, hogy az autóba bele kéne ülni.

Rangon aluli…

Rangon aluli…

2019. március 10. (vasárnap)

Ötvenes férfi támaszkodik az autójára, telefonál. Feltűnően ideges, mindegyre az órájára pillant. Látom, a bal első gumi lapos. Van pótkerék? Hogyne lenne! – válaszol önérzetesen. Ajánlkozom, szívesen segítek, hiszen ismerősök vagyunk, ez a legkevesebb. Á, nem, köszöni, van ember, majd „az” megcsinálja. Megyek a dolgomra.

„Aranyláz” Újvárosban

„Aranyláz” Újvárosban

2019. március 03. (vasárnap)

1951. május elseje. Munkásünnep Pentelén, felvonulással, utcanévadóval, házavatóval. A hivatalosságok, a fővárosi protokollvendégek megcsodálják a semmiből kinőtt utcát – persze, hogy a Május 1. nevet kapja –, majd az ünnepség végeztével hazamennek. És a frissen átadott épületek egy részében másnap nem a beköltöző családok jelennek meg, hanem munkásbrigádok. Hogy befejezzék azt, amit az ünnepélyes avatóig nem sikerült.

1859: a pentelei világjáró hazatér

1859: a pentelei világjáró hazatér

2019. február 25. (hétfő)

Barkóczi Rosty Pál, az ifjú nemes önszántából tán sosem hagyta volna el Magyarországot. De az 1848-49-es szabadságharc katonájának, a Károlyi-huszárezred kapitányának nem volt más választása: a világosi fegyverletétel után börtön várt volna rá, így menekülnie kellett. Sógora, a tudós Trefort Ágoston, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter segítségével emigrált.