Umcacca és társai

2019. január 31. (csütörtök) 18:46 - Várkonyi Balázs

Egy hirdetésben bukkanok rá: Kucorgó tér. Hangulatos, kedves név, a terecske is biztosan rászolgált erre; de mitől lett kucorgó?

Ismertem már eddig is jó néhány különös utcanevet, furcsa topográfiai azonosítót – mint a váci Limbus, pedig ezt még nem is olyan nehéz értelmezni: a teológiai elmélkedésekben a limbus a pokol tornácát azonosítja. És az e névvel illetett városrész erősen veszélyeztetett, számos hátrányt visel. Nomen est omen…

És honnét vajon egy félkörbástya efféle neve Budán: Savanyúleves-rondella? Középkori elnevezés, török szavak egyszerű fordítása még a hódítás korából, ám hogy miből alakult ki, nem egészen világos. Aztán emlékszem, vagy tizenöt éve még láttam Kecskeméten, a Széchenyi-város mögötti területen ezt a hihetetlennek tűnő nevet: Umcacca utca. Képzeljük el, ahogy ezt egy külföldinek próbáljuk elmagyarázni; vagy csak egy hétköznapi igazoltatás során a rendőrnek… Tán nem véletlen, hogy ma már nincs az utcajegyzékben. Benne van viszont Zalaegerszegen a Szélhordta út, Csömörön a Kacérgiliszta utca, Rákoscsabán a Sisakos sáska utca.

Ezzel szemben az újvárosi utca- vagy dűlőnevek közt nincs semmi bizarr. Pedig egykor volt néhány: 1937-ben még ismert volt a Pilka köz, a Lebuk utca, a Héthercegség, a Bikalaposi meg a Dögtéri dűlő, a Vörös part, a Bánom sor vagy a Czigány utca. 1938-ban aztán már írók, politikusok vették át a „terepet”. Két olyan név is eltűnt, amelyek pályázhatnának az országban a legfurcsább névre. Az egyik ’37-ben még ismert Nix-kród utca; a nix még érthető, a sötétség istennője, na de mi az a kród? A másik még különlegesebb, a Venyimi út közelében lévő valami, ami ezt a nevet viselte: Nyalóka. Nagyon bizarr. És talán megfejthetetlen is…

A rovat további hírei: Napraszóló

Ünnepidőben

Ünnepidőben

2019. augusztus 19. (hétfő)

Jól van, fiam, nem haragszunk, nem haragszunk. – Mi sem, felség, mi sem, felség. Egy fordulat a király és a furfangos juhász párbeszédéből. Az eltüsszentett birodalom című mesejátékban figyelt föl rá a keresztfiam. Nem hagyta nyugodni a dolog: ilyen pimaszul lehetett beszélni egy királlyal?

Délidő, éjsötét

Délidő, éjsötét

2019. augusztus 11. (vasárnap)

Akkor is nyár volt, augusztus. Ifjúkora élményeinek színhelyén csatangoltak a barátokkal. A Lápastói-dűlőben leültek az évszázados csőszharang tövébe. Hallgattak. Fullasztó meleg volt.

Ez már a nyárutó?

Ez már a nyárutó?

2019. augusztus 04. (vasárnap)

Bizony, ez már az – hangzott a kérdésre az atyai válasz. A gyermek amúgy tudta, hisz a térdére fektetett színes lapban éppen a hónapok régies neveiről olvasott: Augusztus – egyenlő Kisasszony hava, Új kenyér hava, Nyárutó.

Halló, Vasedény?

Halló, Vasedény?

2019. július 28. (vasárnap)

Egy legendaképző mondat a kabarévilágból: „Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem.” Így indul a legismertebb telefonparódia. A színpadon Kern András, a nélkülözhetetlen kellék egy telefon, azon át jönnek a hangok: akárhány, az mind Kerné, ez az ő mesterségtitka. Az elején még nyugodt, mintha nem tudná, mi vár rá. És kezdetét veszi az ötperces őrület.

Réka örömkönnyei

Réka örömkönnyei

2019. július 21. (vasárnap)

Önfeledten szökdécselt az utcán, valamit énekelt, de nem lehetett kivenni, mit, dalát szétszabdalta a szökdécselés, a hajában két masni egyfolytában lebegett, olyan volt a jelenet, akár egy látomás, mintha gyerekfilm elevenedne meg.

Mi már ettünk…

Mi már ettünk…

2019. július 14. (vasárnap)

Anyja szavait sosem felejti: a szegénységet nem kell szégyellni; csak viselni nehéz. Szegények voltak. És ő ezt nehezen viselte.

Mint a mókus…

Mint a mókus…

2019. július 07. (vasárnap)

Az úttörő vidám. Volt, valamikor. Épp annyira volt vidám, mint aki odafönt tanyázik, a fán: a mókus. Csak hát a nevelő szándékkal megírt szöveg – Mint a mókus fenn a fán, / Az úttörő oly vidám – csapdát is rejt, s a cinikus közbeszédben rögtön megjelent a gúnyszó, a buzgómócsing szinonimája: mintamókus…