„Aranyláz” Újvárosban

2019. március 3. (vasárnap) 10:40 - Várkonyi Balázs

1951. május elseje. Munkásünnep Pentelén, felvonulással, utcanévadóval, házavatóval. A hivatalosságok, a fővárosi protokollvendégek megcsodálják a semmiből kinőtt utcát – persze, hogy a Május 1. nevet kapja –, majd az ünnepség végeztével hazamennek. És a frissen átadott épületek egy részében másnap nem a beköltöző családok jelennek meg, hanem munkásbrigádok. Hogy befejezzék azt, amit az ünnepélyes avatóig nem sikerült.

Novemberre aztán valóban elkészültek a tavasszal már „átadott” házak is. Nem volt már semmi, ami megzavarhatta volna a városnévadót. 1951. november hetedike volt. Ünnepség. Az író, Sándor András lelkes beszámolója: „Vörös és nemzetiszínű, tarka zászlódíszben pompázott a Május 1. utca, a víztoronyról lekerült az állványerdő, és tetejére illesztették a névadó Sztálin hatalmas képét.” És fekete márványtáblán ott díszelgett a település új neve: Sztálinváros.

Játék a határidőkkel, trükközés az átadási ceremónián, olykor patyomkinfalu-módjára zajló avatás – előfordult ez párszor azokban az időkben. Persze, hisz a város példa nélküli, az erejét messze meghaladó feladatot kapott. Az első kapavágástól, 1950 tavaszától másfél év alatt elkészült ezernél több lakás. A kenyérgyár, az iskola, óvoda és bölcsőde építése is korán megkezdődött. Megindult az erőmű, a kokszoló, az ércelőkészítő, a kohómű és az acélmű kivitelezése, a partfalépítés, a kikötő és a vízellátó rendszer megalapozása. És meg kellett építeni majdnem ötven kilométer közutat s harminc kilométer vasutat.

„Aranylázként” jellemezte annak az időszaknak a hangulatát Örkény István: „… monumentális vállalkozás volt. Magyarországon ilyen még nem történt: felépíteni egy városrészt, beköltöztetni a gyárépítőket, elkezdeni a gyárat építeni, ugyanakkor a várost is fejleszteni, miközben a gyár újra tovább terjeszkedik – ennek az egésznek volt egy óriási romantikája.” Ám az író nem hallgatta el a rohamtempójú betelepítés következményeit, azt, hogy a munkát és új életlehetőséget keresők mellett megjelentek a bűnözők, lumpok, kalandorok is. De a többség dolgozni jött. És élni kezdett a város.

Két esztendei építőmunka után elérkezett egy nevezetes ipartörténeti esemény napja: 1954. február 28-a, amikor üzembe állt az I-es számú nagyolvasztó. Már a próbaüzemről is himnikus emelkedettséggel írt a helyi újság: „… a kohó süvítő hangja adja hírül országnak-világnak: él és dolgozik a mi nagy alkotásunk, működik a Sztálin Vasmű I. számú nagyolvasztója!” Aztán azon a vasárnapon, 28-án fényes külsőségek között maga Rákosi Mátyás avatta fel. A jelentések „Sztálinváros első nagy győzelmi ünnepéről”, a jólét emeléséért folytatott harc „új erődítményéről” szóltak. A zsurnaliszta túlzások – a „felzúgott az élet jele” és hasonlók – mögött viszont ott a lényeg: a korszakos jelentőségű ipari termelőmű. L. Szász Antal olvasztár vezette az első csapolást.

Hatvanöt év telt el. A vasmű megélt jobb és kevésbé jobb időket. És mindvégig nehéziparunk pótolhatatlan intézménye volt. Tízezreknek „otthona”.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

 Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

2020. május 05. (kedd)

Visszaemlékezések, remek képek és fontos dokumentumok, hangképes összeállítással koronázva – pazar kollekcióval ünnepelte a városépítés kezdetének 70. évfordulóját az intézmény. A végén a film kötelező darab minden lokálpatriótának!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

2020. május 02. (szombat)

Foltos, alig kivehető kép az első dokumentált felvételek egyike a városépítés kezdeteiről – a Duna-parti sikló építését örökíti meg. Itt és így kezdődött az új város építése 1950. május 2-án – összeállításunk Garancz István korabeli naplójának részleteivel eleveníti fel a 70 éve történteket. Boldog születésnapot, Dunaújváros! 

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

2020. január 20. (hétfő)

A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

2020. január 17. (péntek)

Várostörténeti kalandozás htomi blogján - a poszt az Igaz Szó című lap 1965-ös írását eleveníti fel. Nagyra törő tervek és persze pártállami frázisok - ezzel együtt is kötelező! Dunaújváros mesél!