Marco könnyedén mesél. Igazából csak arról, ami szerinte neki a világ, a tánc és ezen belül a balett. Valami megfontolt könnyedséggel beszél mindarról, amivel ez pálya együtt jár. A lemondás, a fájdalom, a monotonitás szavak el sem hagyják a száját, pedig élete utóbbi négy esztendeje ezek a mindennapjai velejárói…
A 14 éves fiú úgy tekint mindezekre, hogy szükséges annak érdekében, közelebb kerüljön az álmaihoz. Getta-Giuriato Marco Giuseppe alsó tagozatban a Móricz iskolába járt, jelenleg Szentpétervárott tanul a Vaganova Balettakadémia hallgatójaként.
Amitől boldog
A hogyan kezdődöttre édesanyja, Dr.Balog Edina adja meg a választ:
- Még olvasni sem tudott, amikor látott egy balett előadást, s ez annyira megtetszett neki, hogy megkérte, mutassam meg, milyen betűket kell beütni a tablet keresőjébe, hogy ő balettet tudjon nézni. Aztán eldöntötte, hogy táncos akar lenni. Úgy gondoltam, hogy majd kinövi, de éppen ellenkezőleg, egyre tudatosabban készült erre a pályára.
Felvették a kapcsolatot Pongor Ildikó prímabalerinával, aki el is mesélte mindazt, amivel ez a hivatás járt. Marcót azonban ez sem tántorította el, sőt…
- Nekünk, anyáknak az a legfontosabb feladatunk, hogy segítsük, hogy a gyermekünk boldog lehessen, és meg tudja valósítani az álmait. Ez felülírja a féltésünket, a mi vágyainkat és elképzelésünket a jövőjéről – magyarázza Edina, hogy miért állt mindenben a fia döntései mellett, majd arról is beszélt, hogy mindkettőjükben elég erős a hitbeli bizonyosság ahhoz, hogy erőt és kapaszkodót kapjanak a nehézségek elviselésében.
- Egyértelmű volt, hogy balett-táncos akarok lenni. Ennek érdekében el kezdtem zongorázni tanulni, hogy jó legyen a ritmusérzékem, s neki álltam tornászni is, hogy az izmaim megfelelőek legyenek.
Mindent úgy tett, ahogy a mesternő javasolta, azonban számtalanszor jött haza sírva az iskolából.
- Nagyon sokat gúnyoltak az általános iskolás társaim. Mindenki úgy képzeli el a balettot, hogy kislányok tütüben illegetik magukat, és egyáltalán nem tartják sem férfiasnak, sem keménynek. Holott, ha tudnák, hogy naponta 9-12 óra edzés, próba, gyakorlás, vérző sebek, fájdalmasra zúzódott izmok és tűréshatárig terhelt ízületek a velejárói, egyáltalán nem jutna senkinek eszébe gúnyolódni rajtunk.
Ahol mindenki táncol
Az eltökélt felkészülés meghozta az eredményét, s 10 évesen már Budapesten lakott, mert felvételt nyert a Magyar Táncművészeti Egyetemre.
- Hamar megszoktam, hogy közösségben élek, menzán eszek, beosztom a pénzem, s kimosom a ruhám. Nagyon jó közösséget, s csodálatos mestereket kaptam cserébe, s a táncot, amely minden egyes próbával újabb és újabb örömöt adott.
Ahogy képezte magát, egyre több és jobb szerepeket is kapott. A diótörő egyik katonájaként kezdte, majd később főszerepet is táncolt.
- Sajnos nem nagyon jó a genetikám. Csak nem olyan rég kezdtem el megnyúlni, de még mindig úgy érzem, hogy nem vagyok elég vékony. Megtudtam, hogy a nagyon híres, sikeres művészek mind a szentpétervári Vaganova Balettiskolában szerezték meg a tudásukat, nagyon szerettem volna én is, ha ott tanulhatok.
És az orosz balett…
Marconak ez az álma is valóra vált. Szeptembertől az intézet lakója és hallgatója egyetlen magyar fiatalként. Édesanyja az első hetet még ott töltötte vele, azóta egyedül intézi a dolgait a 10 milliós nagyvárosban.
- Nem tudtam oroszul, angolul sem túl jól, amikor kikerültem, így nem volt könnyű dolgom eleinte, mára már jobban megértem a nyelvet és persze, jobban megismertem az oroszokat is.
Hétköznap reggel kilenckor kezdődnek a próbák, az edzések, s a legutolsó próbája este hét órakor kezdődik, kilenckor van vége. Reggeli és egy ebéd belefér, de vacsorázni már nem mindig marad ideje a szoros napirend miatt. Elmeséli, hogy a tanárok nagyon nagy fegyelmet tartanak, megkövetelik a teljes koncentrációt, ezért néha egy-egy ütés, vagy durvább fegyelmezési módszer is előfordul.
- Nem, egyáltalán nem háborodunk fel, tudjuk, hogy jót és jól akarnak. Ott százszámra állnak sorba a jelentkezők, hogy bekerüljenek az akadémiára, akik eljutnak idáig, azok mindent meg akarnak tanulni, s a mestereink a világ legjobb táncosai közül kerültek ki. Kihasználom az időt, amit itt tölthetek, addig itthon magántanuló vagyok a közismereti tárgyakból a Táncművészeti Egyetemen.
Megszerette az orosz konyhát, azt mondja, hogy a káposzta- vagy céklalevestől nem lehet elhízni, könnyűek és finomak is. Elviseli az otthon hiányát is, hiszen a naponta kapott új és több tudás mindezért kárpótolja.
A hogyan továbbról is határozott elképzelése van.
- Tizenkilenc éves korunkban fejeződik be a balettképzés, után még van 15 - 18 évem, hogy jó szerepeket táncolhassak, a többit pedig majd meglátom.
- Fekete Györgyi -
