Teljes kudarc a migránsok iskolai integrációja Európában

Párizsban fényes nappal nem engedtek felszállni egy 29 éves lányt a buszra, mert rövid volt a szoknyája. Erről a nőket érintő durva diszkriminációról Magyarországon elsőként az Origo számolt be. A muszlim buszsofőr nyíltan iszlamistának vallotta magát. A fiatal lány apja, Kamel Bencheikh, közismert algériai polgári jogi harcos, népszerű költő, akinek Préludes à l'Espoir („Bevezetés a reménybe”) című kötete óriási sikert aratott Franciaországban.

A költő Facebook-bejegyzésben tiltakozott a diszkrimináció ellen. Ezt a bejegyzését aztán letörölték a közösségi oldal cenzorai, csak azért, mert iszlamistának nevezett egy iszlamistát. „Ez az alak, aki a buszt vezette, az én adómból kapja a fizetését, és megakadályozta, hogy a lányom buszra szálljon. Pedig érvényes bérlettel rendelkezik, és soha, semmilyen kihágást nem követett el. Annyi történt mindösszesen, hogy rövid szoknyában akart buszra szállni” – emelte fel a szavát Bencheikh.

Itt az újabb balliberális kettős mérce

A balliberális sajtó ismét mélyen elhallgatta a botrányos ügyet, a Soros-féle kifizető ügynökségek és a jogvédő szervezetek most sem emelték fel a szavukat.Macron nemek közötti egyenlőségért felelős államtitkára, Schiappa, aki egyébként szenvedélyesen kiáll a kisebbség egyenjogúsága mellett, vagy bármikor képes megtámadni a keresztényeket, a hagyományos családmodell tisztelőit és követőit, most is csöndben maradt.

A balliberális világ és az azt kiszolgáló sajtó kettős mércéjével állunk szemben ismét, miközben a felelőtlen bevándorlási politika, amit a nyugati balliberális politikai elit és az Európai Bizottság bevándorláspárti vezetői, a Soros által támogatott szocialista csúcsjelölt, Timmermans és buborékban élő technokratái kényszerítenek Európára, súlyos társadalmi katasztrófa felé kormányozza Nyugat-Európát. Timmermans elképesztő irracionalitásáról, szélsőséges világnézetéről itt írtunk.

A migránsok integrációja kudarcot vallott

Egyre több szakember ismeri el Nyugat-Európa-szerte, hogy a migránsok integrálása kudarcot vallott. Egyrészt azért, mert (hosszú évtizedek tapasztalatai megmutatták) egyetlen modell sem működik, másrészt pedig azért, mert maguk a migránsok sem akarnak integrálódni. Helyette, az uralkodó baloldali kormányzatok hathatós segítségével párhuzamos társadalmakat hoztak létre, sőt, ahogy azt a párizsi buszsofőr esete is mutatja, saját társadalmi szokásaikat akarják a ma még többségi társadalomra rákényszeríteni, tehát fordított integráció zajlik.

Ha valaki nem az iszlám szabályai szerint jár el, öltözködik, akkor kivetik maguk közül, kirekesztik, diszkriminálják. Az elmúlt évek kegyetlen terrorcselekményei során láthattuk, hogy milyen fokozatai vannak a radikalizmusnak és a radikális iszlámnak. Az ominózus buszsofőr egész biztosan járt iskolába, ahol minimum hallania kellett volna a diszkriminációról, az emberi jogokról, a viselkedési kultúráról. A francia szabályok és szokásjog szerint a sofőrnek ki kellett volna nyitnia az ajtót a fiatal lánynak, de ehelyett elhajtott, és megindokolta azt is, hogy miért. Mert iszlamista. Vajon tisztában vannak a bevándorláspárti európai politikusok azzal, hogy ez hova vezethet?

Nem integráció, hanem szegregáció és gettósodás zajlik

A migránsok integrációja mindenhol megbukott Nyugat-Európában, erre az iskolák és az oktatási rendszer kudarcai a legszemléletesebb példák. Az iskolákban ugyanis nem integráció, hanem szegregáció és gettósodás zajlik, és ezt már a liberális elemzők is észlelik, és kongatják a vészharangokat. Ennek többek között az is az oka, hogy soha nem látott migránsmozgás, népvándorlás zajlik a világban. Erre hívja fel a figyelmet az egyébként bevándorlásellenesnek nehezen nevezhető UNESCO 2018-as jelentése is, amely szerint 2000 óta 26 százalékkal növekedett meg az iskoláskorú migráns gyerekek száma a világon, akik együtt mintegy félmilliónyi iskolatermet töltenének meg. Rövid összefoglalónkban néhány nyugat-európai ország példáján keresztül világítjuk meg a folyamatot.

A brüsszeli iskolák egyharmada mára szegregál

Nemrég egy, a flamand televízió által készített videót mutattunk be, amelyben migráns szülők támadtak meg egy iskolát, vélt és ráadásul hamis állítások miatt. A szülők azzal vádolták az iskolát, hogy megerőszakoltak egy négyéves kislányt, amit az ügyészségi vizsgálat minden kétséget kizárólag megcáfolt. Ez az iskola sem integrált, hanem egy szegregált, kizárólag migránsok, migráns hátterű családok gyerekei által látogatott intézmény. A brüsszeli iskolák több mint egyharmada ma ilyen. Helyszíni információk szerint alapvetően nem az egykori belga gyarmatról, Kongóból vagy más úgynevezett fekete-afrikai országból származó és többgenerációs migránsokkal vannak igazán a gondok, hanem az Észak-Afrikából érkezőkkel, akik szinte kivétel nélkül muzulmánok és frankofónok.

Utóbbinak az a következménye, hogy elsősorban Brüsszelben, amely döntően francia ajkú, és Belgium keleti felében, Wallóniában telepedtek le. Ma négy nagy brüsszeli kerületben számottevő és feltűnő a jelenlétük. A negatív világhírre szert tett Molenbeekben, amely a dzsihadisták búvóhelyeként is ismertté vált, és ahol, az évtizedek óta szocialista városvezetésnek köszönhetően, már döntő többségben vannak. Anderlechtben a lakosság egyharmadát jelentik, Scharbeekben, ahol a flamand televízió az iskolatámadást is forgatta, már többségben vannak, és Forest negyedében, amelynek déli fekvésű területeit az itt lakó brüsszeliek lakonikusan kis-Marokkónak nevezik.

Nincs már nagyon keveredés

Ezekben a negyedekben valódi párhuzamos társdalom alakult ki, vasárnap minden üzlet nyitva van, a fodrászok és a szolgáltató ipar is működik, legyen akár húsvéthétfő, január elseje vagy belga nemzeti ünnep. Ezekben a negyedekben egyre nehezebb vegyes, azaz olyan iskolát találni, ahol belga és migráns vagy migráns hátterű családok gyerekei keverednének. Ha van is ilyen, ott a migráns hátterűek vannak többségben.

A belga szövetségi kormány már 1989-ben felhívta arra a figyelmet, hogy a migráns környezetből érkező gyerekek iskolai integrációjával súlyos gondok vannak, és nem feltétlenül a nyelvi akadályok miatt, hanem a diákok erőszakossága, a hiányzások és a nagyfokú iskolaelhagyások miatt. És leginkább a kulturális különbségek miatt. A súlyos tévedés az oktatásra vonatkozó akkori európai irányelvekből következett, amelyek kötelezően előírták a „kultúrák közötti oktatást” a francia nyelvű iskolákban, amely módszer, mára már világossá vált, kudarcot vallott.

A valóságban nem működött a jól kitalált modell

A módszer eredete a 70-es évek Franciaországába vezet bennünket vissza, ahol akkoriban érkeztek az iskolapadokba nagy számban az első generációs migránsok gyerekei. A megengedő családegyesítési politikának köszönhetően még több iskoláskorú fiatal jött az országba. A „kultúrák közötti oktatási modellnek” az a lényege, hogy a migráns miliőből érkező diákokat annak a kultúrának a szabályai szerint kell(ene) tanítani és nevelni, amelyben élnek majd, és, amelybe integrálni kell(ene) őket, azaz a francia, a belga társadalomnak megfelelően.

A modell két francia kutatója (De Smet és Rasson) szerint ebből a perspektívából nézve a kultúrák közötti oktatásnak a „mások iránti tiszteletet”, a „saját identitás megélésnek lehetőségét” és a diszkrimináció tilalmát kellene közvetítenie, ami valójában a keresztény-zsidó kultúra alapjaiból ered. A multikulturális társadalom szabályainak megfelelően a módszer alapján lehetséges lenne szerintük az egymástól eltérő kultúrák együttélése morális, filozófia és kulturális alapokon. Ez a papíralapú világ. A valóság azonban nagyon más.

Tilos a karácsonyt ünnepelni

Miközben például az ázsiai kisebbség szinte teljesen integrálódott, megnyitotta éttermét, boltját, helyi alkalmazottakat vett föl, megtanulta a nyelvet, a fogadó ország szabályainak megfelelő életet él, keresztnévadásban is követi a fogadó országot, ez egyáltalán nem igaz a muzulmánokra, az iszlámhoz tartozó migránsokra, ahol rendkívül erős mind az ideológia, mind a vallási identitás. Esetükben ez a módszer megbukott. És mivel ők jelentik a legnagyobb számú migráns közösséget ma egész Nyugat-Európában, a modell sehol sem tud érvényesülni.

Ők azok, akik nem veszik át a befogadó ország szabályait, szokásait nem követik, sőt, saját identitásukat próbálják meg a többségi társadalomra kényszeríteni. Egy átlag brüsszeli belga iskolában még a 90-es évek elején is megünnepelték a karácsonyt, a tanmenetben választani lehetett a vallás és az etikaoktatás között, mára tilos karácsonyi ünnepséget tartani, és nincs vallásoktatás sem, mert az sértené az iskolába járó muzulmánokat, az iskolai rendezvényeket a muzulmánok böjtidőszakához, a ramadánhoz igazítják, miközben a keresztény ünnepeket figyelembe se veszik.

Franciaországban is elindult az etnikai alapú szegregáció

A theconversation.com elemzése szerint Franciaországban már régóta nemcsak a szociális, hanem az etnikai alapú szegregáció is nagymértékben megfigyelhető. Azaz nemcsak a jövedelmi viszonyok, hanem az is meghatározza egy-egy iskola összetételét, hogy milyen számban vannak az adott helyen migránsok. Ráadásul a diákok etnikai alapú szegregációja sokkal karakterisztikusabb, mint a szociális vagy a gazdasági, mára ez lett a domináns faktor.

További sajátossága ennek a jelenségnek, hogy az oktatás egészének, ideértve a tananyagot és a tanárok felkészítését is, tekintettel kell lennie az etnikai viszonyokra, ami a tapasztalatok szerint óhatatlanul a színvonal visszaesését jelenti, már csak azért is, mert a migráns miliőből jövő gyerekek nyelvtudásával (a szülőkről nem is beszélve) súlyos gondok vannak.

Az újság arra is felhívja a figyelmet, hogy Franciaországban tilos etnikai alapú statisztikai elemzéseket végezni, így nagyon nehéz pontos adatokat adni, ennek ellenére ténykérdésről van szó, amellyel minden francia tisztában van, legfeljebb a hétköznapi politikai korrektség jegyében zajló terror miatt nyíltan nem mernek beszélni róla. Georges Félouzis, a genfi tudományegyetem szociológusa szerint az iskolai szegregáció még mindig tabutéma Franciaországban, pedig attól függetlenül, hogy nem beszélnek róla, a jelenség egyre súlyosabb társadalmi feszültségekhez vezet.

Németországban is egyre több a gond

Számos Németországról készített elemzésben áll, az egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy a migránsok nem beszélik a befogadó ország nyelvét. A Századvég legutóbbi elemzésében az integrációért felelős török származású német miniszterre, Aydan Özoguzra hivatkozik, aki szerint „sok szíriai orvos, mérnök és más magasan képzett bevándorló jött Németországba, akiket nagyon hamar integrált a munkaerőpiac. Ezeket az embereket azonban sok százezer képzetlen, németül és angolul sem beszélő menedékkérő követte, akik célja sokkal inkább az volt, hogy egyoldalúan részesedjenek a német gazdaság biztosította jóléti rendszer egyes szociális vívmányaiból.”

A németül nem beszélő családok gyerekeit sokkal nehezebb a német társadalomba integrálni, de önmagában a nyelvismeret hiánya még nem lenne abszolút kizáró ok. Sokkal többet számít az általános emberi kultúrák közötti különbségek megélése (viselkedés, étkezési szokások, öltözködés, konfliktuskezelés). Elemzők szerint kezd általánossá válni, hogy a migráns gyerekek saját szokásaikat vagy öltözködésüket próbálják meg a nem migráns gyerekekre kényszeríteni. Erre jó példa az a német kislány, akit azért bántottak, mert nem akart muszlim kendőt felvenni és ahelyett, hogy az iskola igazgatója megvédte volna, azt tanácsolta szüleinek, hogy „adjanak rá egy muszlim kendőt, és akkor nem lesz baj”. A szülők persze kivették gyereküket az iskolából, és elvitték máshova.

Így zajlik az iszlamizáció

Maga a rendszer jelöli ki az utat a szegregáció irányába, mert ahelyett, hogy a német szokásokat és viselkedésjogot követelné meg a migránsoktól, a migránsok szokásait, viselkedésjogát erőlteti rá a nem migránsokra. A V4NA hírügynökség nemrég számolt be a németországi iskolákban uralkodó súlyos állapotokról. Nagy lehet a baj, ha már a Washington Post is arról ír, hogy Németországban már vannak olyan iskolák, ahol muszlim tanárok a Korán tanai alapján iszlám osztályokat indítanak, integrációs céllal. A 2000-es évek elején ez még csak alig néhány helyen volt lehetséges, mára ez a szám exponenciálisan megnőtt, és 16 német tartományból 9-ben, összesen több mint 800 állami általános és középiskolában van lehetőség iszlám osztályba járni.

Nem nehéz kiszámítani, hogy ez mit jelent mondjuk 10 éves távlatban. A baloldali politikusok erre a folyamatra örömmel reagálnak, további iskolákat akarnak bevonni az iszlám tanítási opcióba, mondván, hogy ez egy kiváló lehetőség az integrációra (de leginkább arra, hogy a migránsok a baloldal egyébként már alig létező szavazóbázisát gyarapítsák). A valóság ezzel szemben az, hogy ezek az intézkedések pontosan a szegregáció irányába hatnak.

Ugyanis mihelyt egy adott iskolában többségbe kerülnek a migránsok, a nem migráns szülők azonnal elviszik gyerekeiket onnan, miközben helyükre további migránsok érkeznek. Ugyanez igaz a lakóhelyekre, településekre is. Amint egy utcában többségbe kerülnek a bevándorlók, abban a pillanatban költöznek el az ott élő nem bevándorlók. Zajlik a hétköznapi lakosságcsere.

Fekete és fehér iskolák jönnek létre Hollandiában

A helyzet hasonló Hollandiában is, de ez egyáltalán nem zavarja a holland (antiszemita) baloldal két leghírhedtebb, minimum kettős mércével gondolkodó és beszélő arcát, a kommunista Judith Sargentinit vagy a szocialista csúcsjelöltet, a bevándorláspárti Timmermanst sem. Ahelyett, hogy a súlyos holland szegregációs problémákkal foglalkoznának, más országok általuk kitalált, nem létező „jogsértéseivel” vannak elfoglalva. Látszik, hogy sem ők, sem a hagyományosan toleráns hollandok még mindig nem érzékelik a realitásokat, saját hazájukban sem.

A holland köznyelvben és mostanra már a médiafelületeken is, egyre gyakoribb ugyanis a „fekete” vagy „fehér” iskolaterminológia használata. „Fekete” iskola az, amelyben többségben járnak migránsok, „fehér iskola” az, amelybe többségben hollandok járnak. Ez azt bizonyítja, hogy a szegregáció a holland hétköznapok része lett, akár így akarták, akár nem a bevándorláspárti holland baloldali politikusok és irracionális brüsszeli képviselőik.

Amszterdamban például már régóta próbálják ezt a folyamatot megfordítani, de hiába, azokat az iskolákat, amelyekben 60 százaléknál több a migráns miliőből kikerülő gyerek, a hollandok automatikusan „fekete” iskolának hívják, és elviszik onnan a gyerekeiket. Ezekben a családokban egyébként szintén gond, hogy a szülők nem beszélnek hollandul. Diane Middelkoop, két „fekete” iskolának nevezett intézmény szóvivője szerint „amikor, különböző okok miatt, de egy iskola »feketébb lesz«, azt már nagyon nehéz visszafordítani”. „A fehér gyerekek szülei nem akarják többet ide járatni a gyerekeiket, és ez érthető is. Mindannyian szeretünk otthon, olyanok között lenni, akik a saját kultúránkat és hagyományainkat osztják”– tette hozzá a pedagógus az AFP hírügynökségnek adott interjújában.

Dániában elismerték a párhuzamos társadalom létét

A dániai iskolai koncepció, hasonlóan a németországihoz, multikulturális osztályok létrehozására, vegyes osztályokra és integrációra épült. Néhány éve azonban egy aarhusi iskolában ennek az ellenkezőjét vezették be, látva a korábbi liberális integrációs törekvések totális kudarcát. Az iskolában úgy döntöttek, hogy különválasztják a migráns és nem migráns diákokat. Természetesen a Soros-féle kifizetőügynökség, az SOS Racisme azonnal diszkriminációt kiáltott, holott ezt a döntést azért hozták meg az iskola vezetői, mert a vegyes összetételű, integrált osztályok nem működtek.

A megengedő, integrációt hirdető dán politika mára megváltozott, folyamatosan szigorodnak a dán bevándorlási jogszabályok,integráció helyett az asszimilációt hirdették meg, ami a még mindig a politikailag korrekt mellébeszélés világában élő dán politikai elit egy része számára kimondatlanul annyit jelent, hogy a migránsoknak kell átvenni a dán szokásjogokat, és nem fordítva. Ez persze keményebb intézkedések bevezetésével is jár. Szakértők szerint annyi történt, hogy a dán politikusok egy része felmérte a realitásokat, és levonták a következtetéseket. (A politikai program elnevezése önmagáért beszél: „Párhuzamos társadalmak nélküli Dánia, a gettók felszámolása 2030-ig.”)

Azaz a mai Dániában vannak gettók és párhuzamos társadalmak is. Nemrégiben az Origo arról írt, hogy egy főiskolán be kellett tiltani egy tradicionális dán népdalt, mert az sértette a migráns hátterű oktatót. A dalban egyébként egy szőke dán kislányról énekeltek. Az iskolai integráció teljes kudarca mellett Dániában szakértői vélemények szerint, ha nem történik komoly változás az ország migrációs politikájában, társadalmi katasztrófa és gazdasági összeomlás következhet be.

-Origo-