Acélművészeti misszió

Az egyik kiállítás az idei Acélszobrász Alkotótelep munkáit vonultatja fel a nagyteremben, a másik pedig egy német installátort mutat be a közönségnek a kisteremben és a pincegalériában. Deák Nóra, a Kortárs Művészeti Intézet vezetője elmondta, az alkotótelep kezdete még a rendszerváltás előtti időre nyúlik vissza, akkor kezdődött egy együttműködés a Dunai Vasművel. Pályázhattak képzőművészek, a nyertesek pedig köztéri szobrokat és kisplasztikákat készíthettek az acélgyárban. Ezen alkotások díszítik például a Duna-partot, míg a kisebb szobrokat az akkori Uitz teremben állították ki. Évtizedekig működött ez az alkotótelep, aztán abba maradt. Két évvel ezelőtt indították újra, akkor három, idén viszont négy művész dolgozhatott a vasműben a sikeres pályázat révén.

A másik tárlat a Goethe Intézet kezdeményezésével valósult meg. Markus Heinsdorff egy nemzetközileg is elismert installátor, aki mindig a helyi sajátos anyagokból alkot. Így került összefüggésbe a szintén acélipari anyagokat felhasználó alkotótelepi művekbe. Heinsdorff a kohó-salakot választotta, ebből épített fel egy házat a kisteremben.

 - Fontos, hogy a nem dunaújvárosiak, a vendégek mit látnak a városról. Itt dolgoznak, megismerik a várost, az itt élő embereket, jó kapcsolatok alakulnak ki, jó hírét viszik a Dunaújvárosnak. Gróf Ferenc például az acélszobrász szimpóziumon vett részt, ő Párizsból érkezett. Marcus Heinsdorff Münchenből jött, az alkotótelep több művésze budapesti, illetve, van egy dunaújvárosi alkotó is, Melkovics Tamás. A művészetnek, a kultúrának ez egy olyan szerepe lehet, amit mi mindig is a missziónknak tekintettünk- mondta Deák Nóra.

Salakház

A Goethe Intézet 1988-ban nyitotta meg kapuit Magyarországon. Három fő területen tevékenykedik. Az egyik a nyelvi képzés, nyelvvizsgák, német nyelvoktatás támogatása. A programosztály a magyar partnerekkel való együttműködésen alapul. A harmadik pedig a könyvtári rész. Utóbbi osztályvezetője dr. Klein Judit, aki részt vett a múlt pénteki kiállítás megnyitóján. Mint mondta, van egy úgynevezett Helyi párbeszéd elnevezésű projektjük, ehhez kerestek fővároson kívüli partnereket. Nyíregyháza után Dunaújvárosba érkeztek, és felvették a kapcsolatot az egyetemmel. Márciusban egy közös diskurzust tartottak a helyi kulturális intézményekkel, amelyen a város művészeti színtereiről beszélgettek. Így került szóba a KMI, ahol egy német művész állít most ki. Markus Heinsdorff már régóta partnere a Goethe Intézetnek. Nemrég jött Magyarországra, megnézte egyszer a galériát, tanulmányozta a város múltját, és ez alapján tervezte meg az installációját.

A Helyi párbeszéd projektben egyébként mindössze három magyarországi város szerepel. Klein Judit elmondta, mind a három település más, a maga nemében különleges: Nyíregyháza a hármas határvidéken van, Németországnak is komoly nehézipari hagyománya van, akárcsak Dunaújvárosnak, Pécsre pedig azért esett a választásuk, mert 2010-ben kulturális főváros volt.

Ferrum

Az ISD Dunaferr Zrt., a Magyar Vas-és Acélipari Egyesülés, a Nemzeti Kulturális Alap, a Modern Művészetért Közalapítvány, valamint városunk önkormányzatának támogatásával jött létre a Dunaferr-Art Alapítvány által koordinált idei Acélszobrászati Alkotótelep. A projektben Cseh Lili, Erős Ágost Koppány, Gróf Ferenc és Melkovics Tamás kapott lehetőséget a munkára. A pályázati kiírásban nem volt megkötve a téma, szabad kezet kaptak ily módon a művészek, csupán arra kellett figyelniük, azt kellett előre látniuk, hogy a vasmű műhelyeiben (öntöde, lakatos- és kovácsüzem) rendelkezésre álló technológiákkal hogyan tudják megvalósítani alkotásaikat. Erről beszélt nekünk a dunaújvárosi Melkovics Tamás, aki mintegy 47 oldalas pályázati dokumentumot nyújtott be a felhívásra.

- Lévén hogy dunaújvárosi vagyok, nagyon izgatott a téma, ami itt az 1970-es évektől alakult ki a szobrászat területén. Nagyon sokat mutat, az elkészült alkotásokkal szerintem nemzetközi szinten is említésre méltó a Duna-part- mondta Tamás.

Elmesélte azt is, hogy összességében kilenc hetet töltött ezzel a projekttel. Nagyrészt műtermi tervezéssel telt az idő, hosszabb folyamat volt, míg kidolgozta a megvalósíthatóság opcióit, ehhez kellett tudni, hogy milyen lehetőségek vannak a műhelyben, mit és hogyan lehet összeegyeztetni. Elkészült kompozíciója huszonöt elemből áll, ehhez öt darab mesterformát készített saját műtermében, így a vasműben már csak a gyártási folyamatokra fókuszálhatott.

- A karbantartóknál, azon belül is az öntödében dolgoztam. Szuper jó a hely, az egész légkört megszerettem, egy nyitott, segítőkész társasággal találkoztam. Az anyagfelhasználást tekintve a vas mellett döntöttem. Számomra izgalmas, hogy nem az ipar által legyártott modulokból építkezünk, hanem lényegében valami nulláról felépített dolog kerül át öntészeti technikával anyagba, így sokkal szabadabb a formaképzés. Ehhez nyilván a technológiára kell kidolgozni a prototípust. Végigjártam a különféle szekciókat, amelyben a dolgozók sokat segítettek, végig asszisztáltak idézte fel Tamás.

Mind a két tárlat július 10-ig látogatható a Kortárs Művészeti Intézetben. Utána pedig az 1999-es nagyfogyatkozás témájával foglalkozó kiállítást rendezik be a július 19-i megnyitóra.