Fehér Zsolt: Maximálisan teljesítettek a fiúk

Véget ért futsal csapatunk számára az idei bajnokság, melyben voltak nagyszerű pillanatok és olyanok is, melyekre nem biztos, hogy pár év múlva emlékezni fogunk. A végelszámolásnál a Dunaferrt végül a bronzcsatában a Veszprém gyűrte le, így Fehér Zsolt tanítványai a negyedik helyen végeztek. A vezetőedzőt kértük, hogy értékelje a csapat teljesítményét.

- Három részre, az alapszakaszra, a középszakaszra és a helyosztókra bonthatjuk az idei bajnoki kiírást.

- Teljesen különbözött egymástól a három rész. Nagyon jól kezdtünk, mely időszakban megtaláltuk a csapat arculatát. Ennek köszönhetően több nagyarányú győzelmet arattunk, mely sorozatba egyszer-egyszer csúsztak be hibák. Az alapszakasz után vérmes reményeink lehettek arra, hogy amennyiben így folytatjuk a szezont, akkor a legfényesebb éremért játszhatunk majd. Ekkor teljes mértékben elégedett voltam a csapattal. A folytatásban azonban olyan sérüléshullám ért el bennünket, melyekre nem lehet felkészülni. Pont ezek azok, melyeket egy szakmai stáb mindig megpróbál elkerülni. Ez nekünk ráadásul a legrosszabbkor, a középszakaszban érkezett. Elsőként Fekete Róbert esett ki, aki akkor vezette a góllövő listát, és minden mérkőzésen válogatott formát mutatott.

Fekete Róbert kiválása óriási veszteség volt!

Az ő pozícióját nehéz volt pótolni, így ekkor azzal próbálkoztam, hogy Pál Patrikot tolom feljebb, vagy egy teljesen új, center nélküli játékot alakítsak ki. És amikor megtaláltuk ezt a játékrendszert, akkor sérült meg a másik vezéregyéniségünk, Hosszú Ádám. Ez teljesen felforgatta a csapat életét. Megint váltani kellett, és akkor már azt kellett nézni, hogy egyénileg mit tudnak hozzátenni a fiúk a csapatjátékhoz. Ezt tetőzték a kisebb sérülések, illetve Reveland Zoltán kiesése is. Ezt pedig egy csapatnak nehéz elviselnie. Ha összeadjuk azokat a gólokat, melyeket Robi és Ádám szereztek, akkor kiderül, hogy ők ketten többet szereztek, mint egyes csapatok összesen az alapszakasz folyamán. A keretet ennek hátterében meg kellett erősíteni, így érkezett hozzánk az átigazolási időszak végén Öreglaki Norbert és Horváth Norbert. Ők mindketten nagyszerű játékosok, de Öreglaki is megsérült, míg Horváth több hónapos kihagyás után lépett ismét pályára, így neki újra fel kellett vennie a ritmust.

- A sérüléshullám miatt mennyire kellett átírni a célokat?

- Teljes mértékben. Ekkor azt már látni lehetett, hogy négy csapat kiemelkedik a mezőnyből, akik közül bármelyik képes odaérni a csúcsra, vagy a dobogóra. Amikor mi elvesztettük játékosainkat, akkor láttuk, hogy a döntőbe jutni óriási bravúr lenne. Így új forgatókönyvet kellett írnunk. Miután a Berettyóújfalut már nem lehetett befogni a cél az volt, hogy a bronzcsatában alkossunk maradandót. De azért azt nem veheti el tőlünk senki, hogy mi voltunk az egyetlen csapat az alapszakaszban, akik döntetlent játszottak ellenük, illetve hazai pályán milyen szerencsétlen körülmények között szenvedtünk tőlük vereséget. Ha azt a meccset meg tudtuk volna nyerni, az akkora motivációt adott volna a csapatnak, hogy akár a döntőig tudtunk volna menetelni. Az azonban, hogy a csapatunk az idén a bronzéremért tudott játszani és három kiélezett, szenzációs mérkőzésen van túl annak ellenére, hogy végül kiénekelték a sajtot a szánkból, mindenki előtt le a kalappal, hiszen minden játékos a száz százalék fölött teljesített.

Pál Patrik idén is a csapat egyik erőssége volt! (Képek: DO-archív)

- Mennyire sikerült az idén a fiatalítás?

- Ebbe nagyon sok energiát fektettünk, hiszen a szakvezetésnek és nekem is ez az egyik legfőbb feladatom, célkitűzésem. Ez olyan szinten sikerült, hogy többen bekerültek az első csapat keretébe, akikkel együtt edzve fejlődtek. Bízom abban, hogy a jövő évben közülük többen ki tudják azt érdemelni, hogy az első csapatban bajnoki mérkőzéseken is pályára lépjenek. Ehhez természetesen alázatos munkára van szükség mind a felnőtt, mind az utánpótlás csapatokban.

- Meddig lehet azt tartani, hogy csak magyar játékosok szerepeljenek a Dunaferrben?

- Őszintén mondom, hogy volt olyan gondolatunk, hogy akár külföldi játékossal erősítsünk, ezt azonban gyorsan elvetettük. Nem titok, hiszen közel állok a megállapodáshoz, hogy a jövőben is a Dunaferr vezetőedzője maradok, hiszen itt szeretném folytatni pályafutásomat. És számomra elsődleges, hogy magyar játékosokkal dolgozzak. Azt azonban látni kell, hogy tisztán, légiósok nélküli együttessel a jövő szezonban is nehéz lesz olyan eredményt elérni, melyre felkaphatjuk a fejünket. Minőségi kvalitást ad a Berettyóújfalunak és a Haladásnak is az a négy külföldi, akik biztos pontjai csapatuknak. Mi ott loholunk a sarkukban, de ahhoz, hogy jelen pillanatban utolérjük őket nekünk is kellene legalább két külföldi játékos. De addig, amíg én leszek a vezetőedző, csak magyarok lesznek a csapatban. A vezetőséggel már a jövő csapatát építjük, így az a célunk, hogy a jelenlegi Dunaferr nagy részét együtt tartsuk. Szeretném, ha a top játékosok megmaradnának, akikhez felzárkóznának a fiataljaink.