A paraszti társadalom felszámolásáról nyílt kiállítás az Intercisa Múzeumban. A tárlat azt az időszakot mutatja be, amikor a második világháború után szinte teljesen felszámolták hazánk agrártársadalmát.
Újabb vándorkiállítás érkezett városunkban, méghozzá a Sorfordítás - A paraszti társadalom felszámolása, 1945-1962 címmel. A tárlat a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, és az Országgyűlés Hivatala Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága által jöhetett létre az Intercisa Múzeumban. Fodor Endre, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának sajtófőnöke a csütörtök délelőtti kiállítás megnyitón elmondta, Dunaújváros már a huszonegyedik település, ahol bemutatják a tárlatot. A házigazda múzeum igazgatója, Farkas Lajos a megnyitón résztvevő diákokhoz fordulva elmondta, a kiállítás azt az időszakot mutatja be, amikor a kommunista rendszer elvette a földművesektől földjeiket, önállóságukat és belekényszerítették őket az állami termelőszövetkezetekbe.
A kiállítás megnyitóján részt vett Cserna Gábor, városunk polgármestere is, aki elmondta, hogy bár másfél évtized röpke idő egy nép történelmében, a kádári diktatúrának mégis elegendő volt ahhoz, hogy erőszakkal, megfélemlítéssel felszámolja a paraszti gazdaságokat, feldúlja hagyományos közösségeiket, évszázados tapasztalataik során kialakult életmódjukat, kultúrájukat.
- Elegendő volt ahhoz, hogy megfossza őket jogos tulajdonuktól. Elegendő volt arra, hogy szovjet mintára termelőszövetkezetekbe kényszerítse az apáik földjéhez mindennél jobban ragaszkodó családok ezreit. Ez hazánk népességének közel felét érintette, eredményeként a magyar társadalom utolsó önálló egzisztenciával rendelkező társadalmi csoportja a kommunista diktatúra kiszolgáltatottjává lett. Éppen ezért ez a kiállítás nemcsak hiánypótló, hanem maga a felkiáltójel. Felkiáltójel, mert óriási hiányok vannak történelmi ismereteinkben. Tudásunk hézagai attól függően mutatkoznak, hogy mely korszakban végeztük tanulmányainkat. A rendszerváltozás utáni generációk, mintegy igazságtételként, egyre több és több elhallgatott tényt tudhattak meg. Mertek beszélni a megfélemlített nagyszülők és szülők, a tényeket egyre bátrabban kimondó történelemtanárok.
- Az 1945 után, lábát külső segítséggel megvetett diktatúra célja az volt, hogy külső segítséggel megváltoztassa a magyar társadalmat. Eltörölje hagyományainkat, és olyan útra kényszerítsen minket, amely tőlünk idegen. Ma is látunk hasonló szándékot az Európai Unióban! Átalakítani, gyengíteni bennünket, azután pedig uralkodni rajtunk. Okos ember, aki nemcsak ismeri, de okul is nemzete történelméből, idejekorán felismeri a veszélyt, és megadja a megfelelő választ.
Az ünnepélyes megnyitón köszöntőt mondott Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja is. Mint mondta, a bizottságnak az egyik első megemlékezése ez a vándorkiállítás, ami a magyarok jövőjéért dolgozó társadalmi csoport ellen elkövetett legsúlyosabb merényletet mutatja meg az érdeklődőknek, köztük azt is, ami Fejér megyében zajlott le 1945-1962 között. A diákok figyelmét felhívta arra is, hogy aki teheti, fordítson időt a nyári szünetben arra, hogy elmélyedjen a témában és ebben a viszontagságos korszakban, mivel fontos megemlékezni ezekről a tragédiákról, ezeket az emlékeket pedig tovább kell adnunk.
A kiállítás megnyitója után egy dokumentumfilmet is megtekinthettek a diákok és kísérőtanáraik, valamint Horváth Gergely Krisztián vezetésével egy rendhagyó történelemórán is részt vehettek.
A hagyományos paraszti társadalom felszámolásának emléket állító, a kényszerkollektivizálások történetéről szóló vándor tablókiállítás megtekinthető június 6. és június 30. között, keddtől péntekig 10 és 16 óra között az Intercisa Múzeumban.
