Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap) 13:17 - Várkonyi Balázs

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

A jelenetet tátott szájjal bámulja az új beteg, vagyis jómagam, mire egy beavatott „régi” elmondja: roppant terhet hordoz a fiatal nő, betegsége nagy fájdalommal jár, de hősiesen tűri. Amikor épp jobb napja van, akkor a játékos arcát mutatja. Leggyakrabban viszont, akár egy kisgyerek, sírós hangon hosszan szólítgatja mamát, papát. Amikor már a fájdalomcsillapító is alig segít, a nővérek türelme és nyugtató szava a gyógyszer. Az osztályon közügy ez, a betegek többségének együttérzése is segítség a szenvedőnek.

A bent fekvők kisebb része – ahogy odakint, itt is – jobbára közönyös. Ámde rögtön aktivizálja magát, ha valamit szóvá kell tenni. A térség szociológiai mintáját is kiadhatja egy kórterem öt-hatfős közössége – ahányan vannak, annyi felől jöttek, s annyiféle a társadalmi pozíciójuk is. Az a férfi például, akinél valamilyen fertőzés gyanúja vetődött föl, egy faluban focioktató lehetett, legalábbis erre utaltak telefonon zajlott feszült beszélgetései. Hallom, amint kezelőorvosa figyelmezteti: ahányszor használja a mellékhelyiséget, mindent fertőtlenítsen maga körül, a kezét különös gonddal. Aztán látom: a fickó e műveletek előtt mindig körülnéz, s csak akkor követi az utasítást, ha valaki épp láthatja. Ha senki sem figyel, elmarad a fertőtlenítés. Nem különítik el végül, mert hamar kiderül, betegsége nem jelent másokra komoly veszélyt. Megnyugszik, s fel is bátorodik egyúttal: mindenben hibát keres, és bírál. Persze orvossal, nővérrel egyaránt alázatos – csak a hátuk mögött lesz rém bátor.

A kórház, amelyből a tapasztalataim származnak, az újvárosihoz hasonló méretű. Nem tudom, az általam megismert intézmény mennyire reprezentálja az országos mintát, így véleményem aligha lehet mérvadó. Ám a bent töltött majdnem két hónap alatt századrésze sem jött elő mindannak, ami negatívum a neten ránk köszön. Hordozok tapasztalatot emberségről, orvosi profizmusról, nővérek tudásáról, rutinjáról, figyelmességéről. Őrzöm a pillanatot, amikor a törékeny asszisztens lány a helyi érzéstelenítés ellenére is fájdalmas akció előtt a karomat megsimítva bátorít. A markomba illeszti a saját ujjait, szorítsa! – mondja parancsolóan, szorítsa! Én szorítom, ahogy csak tudom, és a fájdalmam így tényleg enyhül, de észbe kapok: neki annál inkább fáj. Bocsánatot kérek, mire azt mondja, most csak önmagammal kell törődnöm. Előttem van az is, ahogy széles mosollyal köszön be reggelente a fiatal, őszintén kedves nővér, és egy szempillantás alatt derűssé teszi a kórtermet. Emlékszem, ahogy az éjszaka közepén az idősebb nővér is próbál mosolyogni, bár halálosan fáradt. Rájuk, az évtizedek deficitjét hordozó struktúra leginkább alulfizetettjeire hálával gondolok.

A rovat további hírei: Napraszóló

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

2020. január 20. (hétfő)

A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

2020. január 17. (péntek)

Várostörténeti kalandozás htomi blogján - a poszt az Igaz Szó című lap 1965-ös írását eleveníti fel. Nagyra törő tervek és persze pártállami frázisok - ezzel együtt is kötelező! Dunaújváros mesél!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

2020. január 15. (szerda)

Hallottak, hallottatok már arról, hogy a Vasgyár legendás vezére, Borovszky Ambrus hintón járta be a gyárat, és alkalmanként  a városba is kihajtatott? Itt a bizonyíték! És itt az idő, hogy közös várostörténeti kalandra csalogassunk minden lokálpatriótát! 

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

2020. január 09. (csütörtök)

"Mintha tegnap lett volna... mármint nem 2019, ahogy január elsején szokták mondani, hanem 1999, amikor a VIVÁ-n Jennifer Lopez- Waiting for tonight c. dala szólt a tévében Kareszék nappalijában a Váci (sugár)úton szilveszterkor, mi meg egyszer csak - óriási petárdazaj közepette - átzúgtunk a 2000-es évbe, és azt hittük, minden más lesz." Nagy visszatérés dr. Senki blogján!

Dunaújváros kedvence 2019: az MMK a befutó!

Dunaújváros kedvence 2019: az MMK a befutó!

2020. január 03. (péntek)

A Munkásművelődési Központ intézménye (és csapata) lett a befutó a DunaújvárosMesélPontHu blog immár hagyományos évzáró online szavazásán – és lett így a Dunaújváros Kedvence 2019 cím büszke birtokosa. Meggyőző fölény a hajtás után!

A margón túl

A margón túl

2019. november 29. (péntek)

„Vénséges ház, a kertben hozzáillő vén fák. Az árnyas szegletben pad, kihozzák a papa gondolkodószékét is. Családi tanácsot ülnek.”