Az utolsó előtti nap is véget ért a Rockmaratonon, vagyis már csak egy utolsó nagy bulira kell összpontosítaniuk az erejüket a fesztiválozóknak, és utána egy éve van mindenkinek kipihenni ezt az őrült bulit.
Vagyis ezt az egyre őrültebb bulit, ami mintha napról napra egyre nagyobb lenne. Már a nulladik nap se volt piskóta, de azóta folyamatosan egyre nő a létszám, a jó koncertek száma és a hangulat is csak fokozódik. Ennek a betetőzése a mai teltházas szombat estére várható, de a péntek is bevonulhat a fesztivál történetének legjobbjai közé. A tömeg végképp megérkezett, és a rockereken igazán nem múlt semmi, ők hozták a hangulatot magukkal, bárhonnan is érkeztek a dunaújvárosi Szalki-szigetre. Mivel a munka dandárját elvégezték, a többit a zenekarok adták hozzá, és egyikük sem okozott csalódást a hálás közönségnek. Kora este a Bloody Roots, a Moby Dick, az Aurora és az Omen is hozta a kötelezőt, de a fellépésüket nem lehet bemelegítésnek nevezni, mert ez már kapásból a mély víz volt, ez nem az a fesztivál, ahol hatkor a laza akusztikus koncertek hozzák hangulatba a látogatókat, hanem az, amelyiken kapásból a húrok közé csapnak.
A lendület pedig hajnalig kitart, erről a Jinjer, a Soulfly, a Gutalax és a Napalm Death is gondoskodott. A legnagyobb buli azonban kétségkívül a Rómeó vérzik, az Akela, a Pokolgép és a Rózsaszín pitbull koncertjén volt, és mindegyikük előadását rockmaratonos mércével mérve közel rekordszámú tömeg kísérte végig. Ez a tömeg ma estére pedig csak nőni fog, hiszen már napokkal ezelőtt elfogyott az összes jegy, vagyis nagyjából hétezren buliznak majd a szigeten. Ez szólhatna külön külön az Apey and the Pea-nek, Rudán Joe-nak, a Mobilmániának, a Lordnak, a Paddy and the Rats-nek, vagy a Watch my Dying-nak is, de leginkább talán Phil Anselmonak szól, aki hosszú évtizedek után tér vissza Magyarországra a Pantera dalaival.
