Mint a mókus…

2019. július 7. (vasárnap) 9:16 - Várkonyi Balázs

Az úttörő vidám. Volt, valamikor. Épp annyira volt vidám, mint aki odafönt tanyázik, a fán: a mókus. Csak hát a nevelő szándékkal megírt szöveg – Mint a mókus fenn a fán, / Az úttörő oly vidám – csapdát is rejt, s a cinikus közbeszédben rögtön megjelent a gúnyszó, a buzgómócsing szinonimája: mintamókus…

De akárhogy is, ez a mozgalmi dal igencsak hosszú életű lett: a mai napig előkerül bárhol, bármikor, nemcsak az öregek nosztalgiaestjein, hanem egyetemisták táborában, vagy akár fesztiválozó tiniktől is hallani: apáik-anyáik világát idézi. A dal önmegtartó erején alig ront valamit a giccsbe hajló szövege. Vagy a benne lakozó egy-egy kínrím. A negédesség. A szótagszám-botlás. A logikai bakugrás: a dallam önt valamit dalba… De mit tehetett volna szegény szövegíró, ha épp ez jutott eszébe, valamivel csak föl kellett vezetnie a kor alaptételét, a „csuda jó, gyönyörű az élet” axiómát.

1955-öt írtak: július ötödikén a Szalki-szigeten megnyitja kapuit az úttörőtábor. Ötszáz pajtás boldog napja – írta a korabeli újság. Hogy korántsem az összes gyerek volt mintaúttörő, meggyőződéses gyerekmozgalmár, szívvel-lélekkel „pajtás”, azt tudjuk; de nyaranta a táborvarázs mindenkit egy csapatba sorolt. A „Szalki” aztán nemsokára a nagyobbakat, a középiskolásokat is magához vonzotta. 

1957. július 1. Megnyílik a Vidám Parkban kialakított úttörőtábor. Nem is igen titkolt ideológiai-szervezeti célja is volt ennek: a lankadó érdeklődés övezte úttörőmozgalom fellendítését remélték Újváros ifjúságpolitikusai. A vonzerő megadatott, s a következő évben pályára állt úttörővasút még inkább lendített ezen. A táborhely később korszerű kemping küllemét kapta, a gyerekek négyágyas bungalókban laktak s hangulatos kerthelyiségben érkeztek – egyetlen turnus sem lett foghíjas, sőt, rendre túljelentkezéssel pörgött az „üzem”.

1972 nyara: kaput nyit a tábor, ami a gyerekek számára a csúcs. Mert Balaton-közeli. A Vasmű alapította Alsóörsön, Újváros és Várpalota segítségével. Az üdülőközpont kezdetben a legfiatalabbakat szolgálta, majd idővel nyitott a felsőbb korosztály felé. Noha nem a tópart mellett épült, hanem attól kilométerekre, a „vadonban”, mégis, hatalmas népszerűségre tett szert. Ma már csak emlék; a Vasmű sok éve a megszüntetéséről döntött. Ennek ellenére máig megidézik világhálós fórumokon: „Hosszú séta a strandra, végig a butik/trafiksoron – mentolos szipka megvan? :) – Szöszi cukrászda. A temető feletti kilátó. A kőszínház. Aztán az éjszakai bátorságtúra a régi temető környékére… tábortűz… ehhh, be szép is volt. Ott láttam először a Pogány Madonnát 81-ben…”

Az idézett úttörőinduló, a Mint a mókus… nem remekmű, a legkevésbé sem. De hatása van. A refrén négy sorából három – a vidám énektől a csudajóig meg a gyönyörű életig – szimpla propagandaszöveg. Ám az első sor, na, abban van a hatóanyag: „Évek szállanak a nyári fák alatt” – ez valóságos nosztalgiabomba. Az ifjúságot idézi. Az egykori táborozások romantikáját. Netán az első szerelmet. Az emlék pedig nem ereszt.

A rovat további hírei: Napraszóló

Nagyné kapavágása

Nagyné kapavágása

2019. szeptember 22. (vasárnap)

A nevezetes eseményre, az ünnepélyes kapavágásra 1956 kora őszén került sor. Egészen pontosan szeptember 19-én. Várostörténeti jelentősége volt! Valóban az, hiszen egy új ipari létesítmény, a szalmacellulózgyár építésének előhírnöke volt. Az pedig munkahelyeket teremtett, s nem mellékesen Újváros presztízsét erősítette.

A nullává nem lett ember

A nullává nem lett ember

2019. szeptember 15. (vasárnap)

Mi a csuda lehet egy ajtón a házmester-luk? Aztán miféle a bagolyműszak? Emlékszem, először csak a türelmetlen kíváncsiság vezetett, hogy végére járjak, mit rejtenek e szavak. Aztán rájöttem: a könyv, amelyet olvasok, sokkal több nyelvi fordulatot kínál föl, mintsem hogy leragadhatnék egyes szavakon.

Szembejött a véletlen

Szembejött a véletlen

2019. szeptember 08. (vasárnap)

Már a jövő sem a régi. Ezt a bizarr mondatot Géza préselte ki magából, miután szerelmi bánatának borús részleteit megosztotta ismerősével a sarki presszóban. Az ismerős csak bólogatott. Közben azon eszelt, vajon a nem túl olvasott Géza hogyan talált ki ilyen különös bölcsességet.

Szomjoltó közkutak

Szomjoltó közkutak

2019. szeptember 01. (vasárnap)

Az újságoshoz tartottam. Kerülővel, ahogy máskor is. Mehettem volna rövidebb úton, de akadt egy különös, parancsoló szempont: csak azért választottam azt az irányt, hogy útba ejtsem az iskolát, ahol a gyerekeim töltik napjaikat.

1526, úton a végzet felé

1526, úton a végzet felé

2019. augusztus 25. (vasárnap)

Laji, a kanászlegény megállt. Erősen fülelt. Mintha morajlana valami a távolban. De hogy mi, abban dűlőre nem jutott, így aztán ostorával csapott egyet, és a kesedisznóival indult a kövérebb fű irányába.

Ünnepidőben

Ünnepidőben

2019. augusztus 19. (hétfő)

Jól van, fiam, nem haragszunk, nem haragszunk. – Mi sem, felség, mi sem, felség. Egy fordulat a király és a furfangos juhász párbeszédéből. Az eltüsszentett birodalom című mesejátékban figyelt föl rá a keresztfiam. Nem hagyta nyugodni a dolog: ilyen pimaszul lehetett beszélni egy királlyal?

Délidő, éjsötét

Délidő, éjsötét

2019. augusztus 11. (vasárnap)

Akkor is nyár volt, augusztus. Ifjúkora élményeinek színhelyén csatangoltak a barátokkal. A Lápastói-dűlőben leültek az évszázados csőszharang tövébe. Hallgattak. Fullasztó meleg volt.