Mint a mókus…

2019. július 7. (vasárnap) 9:16 - Várkonyi Balázs

Az úttörő vidám. Volt, valamikor. Épp annyira volt vidám, mint aki odafönt tanyázik, a fán: a mókus. Csak hát a nevelő szándékkal megírt szöveg – Mint a mókus fenn a fán, / Az úttörő oly vidám – csapdát is rejt, s a cinikus közbeszédben rögtön megjelent a gúnyszó, a buzgómócsing szinonimája: mintamókus…

De akárhogy is, ez a mozgalmi dal igencsak hosszú életű lett: a mai napig előkerül bárhol, bármikor, nemcsak az öregek nosztalgiaestjein, hanem egyetemisták táborában, vagy akár fesztiválozó tiniktől is hallani: apáik-anyáik világát idézi. A dal önmegtartó erején alig ront valamit a giccsbe hajló szövege. Vagy a benne lakozó egy-egy kínrím. A negédesség. A szótagszám-botlás. A logikai bakugrás: a dallam önt valamit dalba… De mit tehetett volna szegény szövegíró, ha épp ez jutott eszébe, valamivel csak föl kellett vezetnie a kor alaptételét, a „csuda jó, gyönyörű az élet” axiómát.

1955-öt írtak: július ötödikén a Szalki-szigeten megnyitja kapuit az úttörőtábor. Ötszáz pajtás boldog napja – írta a korabeli újság. Hogy korántsem az összes gyerek volt mintaúttörő, meggyőződéses gyerekmozgalmár, szívvel-lélekkel „pajtás”, azt tudjuk; de nyaranta a táborvarázs mindenkit egy csapatba sorolt. A „Szalki” aztán nemsokára a nagyobbakat, a középiskolásokat is magához vonzotta. 

1957. július 1. Megnyílik a Vidám Parkban kialakított úttörőtábor. Nem is igen titkolt ideológiai-szervezeti célja is volt ennek: a lankadó érdeklődés övezte úttörőmozgalom fellendítését remélték Újváros ifjúságpolitikusai. A vonzerő megadatott, s a következő évben pályára állt úttörővasút még inkább lendített ezen. A táborhely később korszerű kemping küllemét kapta, a gyerekek négyágyas bungalókban laktak s hangulatos kerthelyiségben érkeztek – egyetlen turnus sem lett foghíjas, sőt, rendre túljelentkezéssel pörgött az „üzem”.

1972 nyara: kaput nyit a tábor, ami a gyerekek számára a csúcs. Mert Balaton-közeli. A Vasmű alapította Alsóörsön, Újváros és Várpalota segítségével. Az üdülőközpont kezdetben a legfiatalabbakat szolgálta, majd idővel nyitott a felsőbb korosztály felé. Noha nem a tópart mellett épült, hanem attól kilométerekre, a „vadonban”, mégis, hatalmas népszerűségre tett szert. Ma már csak emlék; a Vasmű sok éve a megszüntetéséről döntött. Ennek ellenére máig megidézik világhálós fórumokon: „Hosszú séta a strandra, végig a butik/trafiksoron – mentolos szipka megvan? :) – Szöszi cukrászda. A temető feletti kilátó. A kőszínház. Aztán az éjszakai bátorságtúra a régi temető környékére… tábortűz… ehhh, be szép is volt. Ott láttam először a Pogány Madonnát 81-ben…”

Az idézett úttörőinduló, a Mint a mókus… nem remekmű, a legkevésbé sem. De hatása van. A refrén négy sorából három – a vidám énektől a csudajóig meg a gyönyörű életig – szimpla propagandaszöveg. Ám az első sor, na, abban van a hatóanyag: „Évek szállanak a nyári fák alatt” – ez valóságos nosztalgiabomba. Az ifjúságot idézi. Az egykori táborozások romantikáját. Netán az első szerelmet. Az emlék pedig nem ereszt.

A rovat további hírei: Napraszóló

Mi már ettünk…

Mi már ettünk…

2019. július 14. (vasárnap)

Anyja szavait sosem felejti: a szegénységet nem kell szégyellni; csak viselni nehéz. Szegények voltak. És ő ezt nehezen viselte.

A „Jézuskéve” emléke

A „Jézuskéve” emléke

2019. június 30. (vasárnap)

Széles búzatábla aranylik. Idős gazda szemléli. Közelebb lép, kezébe vesz egy kalászt, kiperget pár szemet. Körmével kettéroppant néhányat. Ha látja, hogy kellően lisztes, adja a parancsot: aratáskezdet ekkor.

Viharűzők napja

Viharűzők napja

2019. június 26. (szerda)

Ma végre nem a szél meg a zivatar keseríti az emberek életét, „csak” a hőség: a Közép-Dunántúl, a főváros körzete és az Alföld egy része lakói részesednek az extra melegből, de tulajdonképpen az egész országra érvényes a hőségriasztás.

A ferde tengely

A ferde tengely

2019. június 23. (vasárnap)

Szeles napok jártak mostanában mifelénk is; mint szinte mindenfelé az országban. De a heves zivatar elkerült bennünket, így persze a jég is, ami kevésbé szerencsés helyeken néhol akár dió nagyságú volt, s pusztított.

Váratlan jelenés

Váratlan jelenés

2019. június 16. (vasárnap)

Mint egy szertelen tigriskölyök, négykézláb vágtat a kórház folyosóján egy lány. Gyorsasága valószerűtlen, nyomában két ápolónő, iparkodniuk kell, hogy utolérjék. Megtörténik. Nincs harag, inkább mosoly jár a meghökkentő produkcióért. A lányt az ágyába fektetik, megnyugtatják. Aztán mennek más teendőik után.

Az ipar arisztokratái

Az ipar arisztokratái

2019. március 31. (vasárnap)

Öreg ház szülővárosomban, a Vörösház sarkával átellenben: itt, a Kossuth utca legelején élt valaha egy kivételes tudású mesterember, Forgó Mihály. Megbecsült polgár volt. Misztikus esztendőben, éppen két évszázad fordulópontján született, 1900-ban. Nyolcvanöt év adatott neki.

Hucek megjavult!

Hucek megjavult!

2019. március 24. (vasárnap)

Két vödör és egy lapát találkozása a 9061. sz. raktárkezelővel – nagy gondolatok ihletője lehet! És a rejtélyes „9061. sz.” azonosítót viselő férfi nem okoz csalódást. A Dunai Vasmű Építője újság 1951. február 13-ai számában olvasom: „Két vödröt és egy lapátot találtam. Ezekkel a szavakkal állított be egy elvtárs a minap hozzám”. Így indítja Uj István raktárkezelő hosszú fejtegetését, amit a vödör- és lapátlelet érlelt meg benne.