Pintér Tamás aggódik

Azzal most nem foglalkozom, hogy a választóival nem foglalkozott, mert ők már le vannak ejtve. Neki csak Dunaújváros a fontos. Csak most aggódik. A térségért már nem annyira, de az ember nem hullathatja el egyszerre az összes könnyét a bangladesi és a nicaraguai árvákért is.

Valószínűleg  unja, hogy képviselőként nem csinál semmit, most már polgármesterként akarja mindezt folytatni. Így teljességgel érthető, hogy le kellett szűkítenie a párás tekintetét, az elfúló hangját és az örök szeretetét  csupán csak Dunaújvárosra.

A legszebb ígéret mégiscsak az, hogy majd ő világosságot hoz, fényt az éjszakába –  elnézést, megoldja a közvilágítással kapcsolatos problémákat, amik szerinte élhetetlenné teszik Dunaújvárost. Most nem azért, de úgy egyébként, ha országgyűlési képviselőként nem sikerült neki, akkor most polgármesterként mégiscsak menni fog? Ha ekkora aduász a srác, akkor eddig miért nem tette meg?!

Az is izgalmas, hogy ezzel gyakorlatilag simán megvezethető népségnek gondolja a dunaújvárosiakat. Mert lássuk be, azért ehhez mínuszos IQ-val kell rendelkeznie az embernek, hogy ne lásson át azon a bizonyos sokat emlegetett szitán.

De hát ez van. Cserna Gábor kérdésünkre azt válaszolta, hogy ő tudja, mire fordítja a  város hitelt, s  azt is, hogy mi épül belőle, s azt is hogyan és miként és miből lesz visszafizetve. Azt üzente, ha Pintér Tamás ezzel  nincs tisztában,  ha nem tudja, hogy mit fog csinálni, ha nem tudja, hogy miért… akkor Dunaújváros érdekében nem nagyon kellene neki erőltetnie a  polgármesteri dolgot.

Van ebben azért valami megfontolandó. Mert azért valljuk be, egy város vezetése nem olyan, mint a mellékhelyiség, ahol próbálkozni szokás. Ide szakértelem kell, tapasztalat, s olyan kormányzati támogatás, ami soha, de soha nem lesz Pintér Tamás háta mögött, mert a Jobbik belátható időn belül soha nem alakíthat kormányt.

Éppen ezért fogta menekülőre a dolgot a süllyedő hajóról.

Az embereknek azonban nem epedő kebel kell, hanem  tervezhető jövő és biztonság. Hogy a lakásuk ne érjen kevesebbet holnap, mint ma, hogy legyen munkahelyük, hogy fizetésük egyre több lehessen, hogy a gyerekeik jól érezzék magukat, mert  befejeződnek a megkezdett beruházások. Erre ő soha, de soha nem lesz, lehet képes. Ha aggódik, ha fenyegetődzik, akkor sem. Egyet azonban jól mondott: a dunaújvárosiak nem hülyék. Pontosan tudják, hogy mire van szükségük.

Egyébként mókás és megható volt a fellépése.  Még a zakója is cuki volt, bár lehetne egy számmal nagyobb. Ez sokat rontott a megtervezett összhatásán. Úgy vélem, ezen tényleg komolyan kellene aggódnia.

Főoldali kép: Horváth Péter Gyula

(Újvárosi Valóság)