Bözsi néni a Delikáteszben

2019. szeptember 29. (vasárnap) 8:19 - Várkonyi Balázs

A raktáros asszony, Börzseyné határozott léptekkel tartott a „Rómaiban” az egyik kövérház felé. Ott nyílott meg a Delikátesz bolt. Először nem tudta azonosítani a delikátesz-miféleséget, de az igen olvasott Dani kolléga fölvilágosította: finomságok üzlete, különlegességek boltja. Bár ő a szokásos kenyér-vaj-tej-párizsi beszerzőútjaira volt hitelesítve – semmi luxus, csak ami az egyszerű munkásasszonynak kell –, most mégis úgy gondolta, neki is kijár valami finomság.

Amúgy nem volt éppen „egyszerű” munkásasszony, mondogatta, hogy neki ott az ipszilon a neve végén, igaz, nem tudta, miért van az ott, mert megboldogult férjura a legkevésbé sem tűnt nemesi származéknak. Módos ember se volt, nem is hagyott rá mást, csak a nevét. Börzseyné – szigorúan ipszilonnal! – ment tehát a boltcsodát megszemlélni. Nem csalódott. Akaratlanul is a kis rozzant sarki boltot hozta ellenpéldaként, annak közelében telt az ifjúkora Solton, de nosztalgia ide vagy oda, a Delikátesz rögtön rommá verte az emlékeiben élő kis sarki rozzantat…

Jó napot, Manci néni! – A köszöntés kizökkentette az emlékidézésből. Meg az árulkodó szájtátásból is, amit próbált volna eltüntetni, mert semmiképp sem akarta, hogy az látsszék rajta, mintha el lenne ájulva a sok különlegességtől, amit ő addig együtt sosem látott. Csak nem fog ezeknek az urizálóknak behódolni, ő marad a maga kis egyszerű világában, neki elég a kenyér-vaj-tej-párizsi, a főzésre is ritkán beszéli rá magát, egymaga van, nincs, akire főznie kellene, meleg ételt az üzemi konyhán kap, hétvégére is onnét visz haza. – Köszönöm, kedveském, csak körülnézek – válaszolta a „mit tetszik parancsolni” kérdésre a pult túloldalán mosolygó eladónak, akit ismert, a szomszédasszony keresztlánya, Vica. Kedves teremtés – gondolta. Visszamosolygott.

A pult túloldalán a leány már a másik vevőhöz fordult, avval is kedves volt, Tiringer néni, az üzletvezető sokszor elmondta, ez egy különleges bolt, a vevőt is különleges udvariassággal kell fogadni. Ha nem mondja, a lány akkor is kedves lett volna, nem azért, mert tanulta, hanem az udvariasság lett beléoltva. A Munkásszövetkezet volt a bolt gazdája, s annak főnöke, Gyula bácsi nagy gondot fordított az ifjú eladócsapat kiválasztására. Nemhiába. A fiatalok boltja – mondogatták a vevők egy idő után, és Vica büszke volt erre.

Amikor készült a nagy feladatra, az éjjeliőr, Kalácska doktor segített neki, hogy megismerje a kávé- meg teakülönlegességeket, Darjeelinget, Liptont. A ritka fűszerek, pezsgőfajták dolgában is sokat ért a doktor segítsége. Jó ember volt, a lány úgy gondolta, hogy valami professzor lehetett, mielőtt a városba vetődött, de erről nem beszélt az öreg, annyit mondott egyszer: Recskről csak ide vezetett út…

Vica, a kétgyermekes asszony mosolyogva emlékszik a régvolt időkre. Hát persze, a nosztalgia nagy úr. A fiatalságélmény meg emlékek szépítője. Az egykori kis eladólány épp negyvenöt éve, 1974. szeptember 27-én kezdte meg szolgálatát az akkor nyílott Delikáteszben.

A rovat további hírei: Mesél a múlt

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

Dunaújváros mesél: Út a vasmű freskójáig

2020. június 24. (szerda)

Szépséges találattal folytatódott a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog sorozata: a Népszabadság 1970-es lapszámában Domanovszky Endre festőművész elevenítette fel a Dunai Vasmű főbejáratát ékítő freskó születésének körülményeit. Szemelvények kedvcsinálókét – de ajánljuk a teljes összegzést!

Dunaújváros mesél: Új kikötő

Dunaújváros mesél: Új kikötő

2020. június 17. (szerda)

Remek korabeli riportot "talált" a DunaújvárosMesélPontHu – a Béke és Szabadság című képes hetilap hasábjain 1954-ben napvilágot összegzés az új kikötő életébe nyújt bepillantást – szokás szerint néhány kedvcsináló részlet következik, de jó szívvel ajánljuk az egész elolvasását is!

 Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

Dunaújváros 70: remek online összeállítással jelentkezett a József Attila Könyvtár

2020. május 05. (kedd)

Visszaemlékezések, remek képek és fontos dokumentumok, hangképes összeállítással koronázva – pazar kollekcióval ünnepelte a városépítés kezdetének 70. évfordulóját az intézmény. A végén a film kötelező darab minden lokálpatriótának!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

Boldog születésnapot, Dunaújváros!

2020. május 02. (szombat)

Foltos, alig kivehető kép az első dokumentált felvételek egyike a városépítés kezdeteiről – a Duna-parti sikló építését örökíti meg. Itt és így kezdődött az új város építése 1950. május 2-án – összeállításunk Garancz István korabeli naplójának részleteivel eleveníti fel a 70 éve történteket. Boldog születésnapot, Dunaújváros! 

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.