Bözsi néni a Delikáteszben

2019. szeptember 29. (vasárnap) 8:19 - Várkonyi Balázs

A raktáros asszony, Börzseyné határozott léptekkel tartott a „Rómaiban” az egyik kövérház felé. Ott nyílott meg a Delikátesz bolt. Először nem tudta azonosítani a delikátesz-miféleséget, de az igen olvasott Dani kolléga fölvilágosította: finomságok üzlete, különlegességek boltja. Bár ő a szokásos kenyér-vaj-tej-párizsi beszerzőútjaira volt hitelesítve – semmi luxus, csak ami az egyszerű munkásasszonynak kell –, most mégis úgy gondolta, neki is kijár valami finomság.

Amúgy nem volt éppen „egyszerű” munkásasszony, mondogatta, hogy neki ott az ipszilon a neve végén, igaz, nem tudta, miért van az ott, mert megboldogult férjura a legkevésbé sem tűnt nemesi származéknak. Módos ember se volt, nem is hagyott rá mást, csak a nevét. Börzseyné – szigorúan ipszilonnal! – ment tehát a boltcsodát megszemlélni. Nem csalódott. Akaratlanul is a kis rozzant sarki boltot hozta ellenpéldaként, annak közelében telt az ifjúkora Solton, de nosztalgia ide vagy oda, a Delikátesz rögtön rommá verte az emlékeiben élő kis sarki rozzantat…

Jó napot, Manci néni! – A köszöntés kizökkentette az emlékidézésből. Meg az árulkodó szájtátásból is, amit próbált volna eltüntetni, mert semmiképp sem akarta, hogy az látsszék rajta, mintha el lenne ájulva a sok különlegességtől, amit ő addig együtt sosem látott. Csak nem fog ezeknek az urizálóknak behódolni, ő marad a maga kis egyszerű világában, neki elég a kenyér-vaj-tej-párizsi, a főzésre is ritkán beszéli rá magát, egymaga van, nincs, akire főznie kellene, meleg ételt az üzemi konyhán kap, hétvégére is onnét visz haza. – Köszönöm, kedveském, csak körülnézek – válaszolta a „mit tetszik parancsolni” kérdésre a pult túloldalán mosolygó eladónak, akit ismert, a szomszédasszony keresztlánya, Vica. Kedves teremtés – gondolta. Visszamosolygott.

A pult túloldalán a leány már a másik vevőhöz fordult, avval is kedves volt, Tiringer néni, az üzletvezető sokszor elmondta, ez egy különleges bolt, a vevőt is különleges udvariassággal kell fogadni. Ha nem mondja, a lány akkor is kedves lett volna, nem azért, mert tanulta, hanem az udvariasság lett beléoltva. A Munkásszövetkezet volt a bolt gazdája, s annak főnöke, Gyula bácsi nagy gondot fordított az ifjú eladócsapat kiválasztására. Nemhiába. A fiatalok boltja – mondogatták a vevők egy idő után, és Vica büszke volt erre.

Amikor készült a nagy feladatra, az éjjeliőr, Kalácska doktor segített neki, hogy megismerje a kávé- meg teakülönlegességeket, Darjeelinget, Liptont. A ritka fűszerek, pezsgőfajták dolgában is sokat ért a doktor segítsége. Jó ember volt, a lány úgy gondolta, hogy valami professzor lehetett, mielőtt a városba vetődött, de erről nem beszélt az öreg, annyit mondott egyszer: Recskről csak ide vezetett út…

Vica, a kétgyermekes asszony mosolyogva emlékszik a régvolt időkre. Hát persze, a nosztalgia nagy úr. A fiatalságélmény meg emlékek szépítője. Az egykori kis eladólány épp negyvenöt éve, 1974. szeptember 27-én kezdte meg szolgálatát az akkor nyílott Delikáteszben.

A rovat további hírei: Napraszóló

A margón túl

A margón túl

2019. november 29. (péntek)

„Vénséges ház, a kertben hozzáillő vén fák. Az árnyas szegletben pad, kihozzák a papa gondolkodószékét is. Családi tanácsot ülnek.”

Oroszlán, jöttek érted!

Oroszlán, jöttek érted!

2019. november 24. (vasárnap)

Ment a már ismert úton. Igyekezett nem eltévedni, csak párszor járt apjával a városban, így a kitaposott „ösvényt” választotta most is. Legendabéli ismerősöket keresett. Persze sosem voltak ismerősei, hiszen rég elmentek már, amikor ő még nem is ismerte a várost, olyannyira, hogy még meg sem születhetett, a fölmenői is csak kisgyerekek voltak akkor.

Levélre várva

Levélre várva

2019. november 17. (vasárnap)

A férfi kezébe vette a könyvet. Belelapozott. Ahol kinyílt, olvasta. A véletlen ezt a mondatot lökte szeme elé: „Hegedűmet az oroszok ellopták, nem volt kedvem tovább folytatni a hegedülést, helyette zongorázni tanultam.”

Pentele és a Spárta-példa

Pentele és a Spárta-példa

2019. november 10. (vasárnap)

Az öreg tanár a karosszékében ült, közel a kisszoba ablakához. Ott kora délután még a fogyó novemberi fény elegendő az olvasáshoz. És onnét a könyvespolc is könnyen elérhető, legalábbis a szélső szektor, ahol a historikus művek lapulnak. Fölvette a keze ügyébe eső könyvet, amit már ebéd előtt kinézett magának, s odakészítette, célirányosan, a november 7-ei privát megemlékezéshez.

Pentele példát ad…

Pentele példát ad…

2019. november 04. (hétfő)

Akkor még csak két napja volt, hogy emlékezők sokasága indult a temetőbe, az egykor volt szeretteihez. A halottak napja az egyik évben épp olyan, mint az előzőben, vagy akár a következőben, de 1956-ban minden másképp látszott.

A kegyelet napjai

A kegyelet napjai

2019. november 01. (péntek)

Anyám fogja a kezem, melengeti az októberi szélben, ballagunk a templomba, az övéihez, nem mondta, hogy tartsak vele, magam jelentkeztem, hogy szívesen elkísérem, ne egyedül menjen a fontos ünnepen, a reformáció emléknapján.

Eltaposás-sikermutató, ’56

Eltaposás-sikermutató, ’56

2019. október 27. (vasárnap)

Megkezdődik 1956 októberének utolsó hete. Pentele polgárainak többsége fölvillanyozva a fővárosból jövő hírek által. Népgyűlés – követelésekkel. Vissza a település ősi nevét! A vasműről levenni a Sztálinbélyeget!