Bözsi néni a Delikáteszben

2019. szeptember 29. (vasárnap) 8:19 - Várkonyi Balázs

A raktáros asszony, Börzseyné határozott léptekkel tartott a „Rómaiban” az egyik kövérház felé. Ott nyílott meg a Delikátesz bolt. Először nem tudta azonosítani a delikátesz-miféleséget, de az igen olvasott Dani kolléga fölvilágosította: finomságok üzlete, különlegességek boltja. Bár ő a szokásos kenyér-vaj-tej-párizsi beszerzőútjaira volt hitelesítve – semmi luxus, csak ami az egyszerű munkásasszonynak kell –, most mégis úgy gondolta, neki is kijár valami finomság.

Amúgy nem volt éppen „egyszerű” munkásasszony, mondogatta, hogy neki ott az ipszilon a neve végén, igaz, nem tudta, miért van az ott, mert megboldogult férjura a legkevésbé sem tűnt nemesi származéknak. Módos ember se volt, nem is hagyott rá mást, csak a nevét. Börzseyné – szigorúan ipszilonnal! – ment tehát a boltcsodát megszemlélni. Nem csalódott. Akaratlanul is a kis rozzant sarki boltot hozta ellenpéldaként, annak közelében telt az ifjúkora Solton, de nosztalgia ide vagy oda, a Delikátesz rögtön rommá verte az emlékeiben élő kis sarki rozzantat…

Jó napot, Manci néni! – A köszöntés kizökkentette az emlékidézésből. Meg az árulkodó szájtátásból is, amit próbált volna eltüntetni, mert semmiképp sem akarta, hogy az látsszék rajta, mintha el lenne ájulva a sok különlegességtől, amit ő addig együtt sosem látott. Csak nem fog ezeknek az urizálóknak behódolni, ő marad a maga kis egyszerű világában, neki elég a kenyér-vaj-tej-párizsi, a főzésre is ritkán beszéli rá magát, egymaga van, nincs, akire főznie kellene, meleg ételt az üzemi konyhán kap, hétvégére is onnét visz haza. – Köszönöm, kedveském, csak körülnézek – válaszolta a „mit tetszik parancsolni” kérdésre a pult túloldalán mosolygó eladónak, akit ismert, a szomszédasszony keresztlánya, Vica. Kedves teremtés – gondolta. Visszamosolygott.

A pult túloldalán a leány már a másik vevőhöz fordult, avval is kedves volt, Tiringer néni, az üzletvezető sokszor elmondta, ez egy különleges bolt, a vevőt is különleges udvariassággal kell fogadni. Ha nem mondja, a lány akkor is kedves lett volna, nem azért, mert tanulta, hanem az udvariasság lett beléoltva. A Munkásszövetkezet volt a bolt gazdája, s annak főnöke, Gyula bácsi nagy gondot fordított az ifjú eladócsapat kiválasztására. Nemhiába. A fiatalok boltja – mondogatták a vevők egy idő után, és Vica büszke volt erre.

Amikor készült a nagy feladatra, az éjjeliőr, Kalácska doktor segített neki, hogy megismerje a kávé- meg teakülönlegességeket, Darjeelinget, Liptont. A ritka fűszerek, pezsgőfajták dolgában is sokat ért a doktor segítsége. Jó ember volt, a lány úgy gondolta, hogy valami professzor lehetett, mielőtt a városba vetődött, de erről nem beszélt az öreg, annyit mondott egyszer: Recskről csak ide vezetett út…

Vica, a kétgyermekes asszony mosolyogva emlékszik a régvolt időkre. Hát persze, a nosztalgia nagy úr. A fiatalságélmény meg emlékek szépítője. Az egykori kis eladólány épp negyvenöt éve, 1974. szeptember 27-én kezdte meg szolgálatát az akkor nyílott Delikáteszben.

A rovat további hírei: Napraszóló

A sztálintalanítás útja

A sztálintalanítás útja

2019. október 20. (vasárnap)

1950 tavaszának eufóriájától ’56 komor őszéig eljutni Újvárosban nem volt oly nehéz. Először is a „nép ellenségével” való leszámolást kellett tökéletesíteni. Megtörtént: a helybéli kisipar jószerével felszámolva, a kulákbélyegek a módosabbakra illően ráütve, földjeik, házaik, gazdaságaik hiánytalanul rekvirálva, a hangadók elűzve, a veszélyes egyedek internálva, a gyanús elemek kitelepítve, asszonyostól, gyerekestől, ahogy kell.

Sarkamban öt év

Sarkamban öt év

2019. október 06. (vasárnap)

Emlékszem, akkor is szép őszi nap volt. Megérkeztem Dunaújvárosba. Új feladatra szegődtem. Ez avval is járt, hogy emléktáram porosodó darabjait ki kellett tisztogatnom. Mert sok idő telt el azóta, hogy a városhoz valami módon közöm volt: barátok, meghívások, hétvégi szeánsz egy szamizdatindítás okán – alkalom a kapcsolatépítésre. Aztán az idő másfelé sodorja a szereplőket.

Nagyné kapavágása

Nagyné kapavágása

2019. szeptember 22. (vasárnap)

A nevezetes eseményre, az ünnepélyes kapavágásra 1956 kora őszén került sor. Egészen pontosan szeptember 19-én. Várostörténeti jelentősége volt! Valóban az, hiszen egy új ipari létesítmény, a szalmacellulózgyár építésének előhírnöke volt. Az pedig munkahelyeket teremtett, s nem mellékesen Újváros presztízsét erősítette.

A nullává nem lett ember

A nullává nem lett ember

2019. szeptember 15. (vasárnap)

Mi a csuda lehet egy ajtón a házmester-luk? Aztán miféle a bagolyműszak? Emlékszem, először csak a türelmetlen kíváncsiság vezetett, hogy végére járjak, mit rejtenek e szavak. Aztán rájöttem: a könyv, amelyet olvasok, sokkal több nyelvi fordulatot kínál föl, mintsem hogy leragadhatnék egyes szavakon.

Szembejött a véletlen

Szembejött a véletlen

2019. szeptember 08. (vasárnap)

Már a jövő sem a régi. Ezt a bizarr mondatot Géza préselte ki magából, miután szerelmi bánatának borús részleteit megosztotta ismerősével a sarki presszóban. Az ismerős csak bólogatott. Közben azon eszelt, vajon a nem túl olvasott Géza hogyan talált ki ilyen különös bölcsességet.

Szomjoltó közkutak

Szomjoltó közkutak

2019. szeptember 01. (vasárnap)

Az újságoshoz tartottam. Kerülővel, ahogy máskor is. Mehettem volna rövidebb úton, de akadt egy különös, parancsoló szempont: csak azért választottam azt az irányt, hogy útba ejtsem az iskolát, ahol a gyerekeim töltik napjaikat.

1526, úton a végzet felé

1526, úton a végzet felé

2019. augusztus 25. (vasárnap)

Laji, a kanászlegény megállt. Erősen fülelt. Mintha morajlana valami a távolban. De hogy mi, abban dűlőre nem jutott, így aztán ostorával csapott egyet, és a kesedisznóival indult a kövérebb fű irányába.