Eltaposás-sikermutató, ’56

2019. október 27. (vasárnap) 9:40 - Várkonyi Balázs

Megkezdődik 1956 októberének utolsó hete. Pentele polgárainak többsége fölvillanyozva a fővárosból jövő hírek által. Népgyűlés – követelésekkel. Vissza a település ősi nevét! A vasműről levenni a Sztálinbélyeget!

Jámbor óhajok ezek. De a helyi pártvezetés már az első szellőre is összecsinálja magát. A gyávaság a legrosszabb tanácsadó! Kiötlik: írjanak petíciót a vasmunkások. Kerítenek egy-két embert. Tollba mondják nekik: „ellenforradalmi hordák” szövetkeznek a „békés szocialista fejlődés” felszámolására – ám ezzel ők, „a munkástöbbség felveszi a harcot”. Mármost se többség, se harc, csak hazug propaganda; megspékelve avval, hogy beolvastatják a Kossuth rádióban. Olaj a tűzre! A munkások zöme az első pillanattól a felkelők pártján áll – de eztán még többen…

Különös közjáték: kenyérszállítmány indul a pesti felkelők megsegítésére, a teherautót önkéntes katonák biztosítják; a helyi légvédelmi tüzérezred útzárján azonban nem jutnak át, a szállítmányt lefoglalják, a kísérő katonákat letartóztatják. Másnap ezerötszáz ember vonul a tüzérlaktanyához az elfogott katonák kiszabadítására, egyszersmind követelve katonaküldöttek delegálását a népgyűlésbe, s a vörös csillag eltávolítását a katonasipkákról. Mindez meglepő módon azonnal teljesül. Később újabb felkelők érkeznek, már háromezren lehetnek, és immár fegyvereket is követelnek. A riasztólövések sem állítják meg őket. Ekkor felharsan a parancs: sortűz. Sebesültek sokasága a földön. Három testben már nincs élet.

Ennek láttán a többség végleg a forradalom mellé áll. A pártbizottság propagandaszócsöve, az igénytelen szellemiségű Szavunk szerint ők az „ellenforradalmi horda”, ők az „alávaló gyújtogatók”, a „fosztogatók”, mindenestől: élők, sebesültek, halottak együtt. Ez ismét olaj a tűzre. Fiatal építőmunkások harci csoportot szerveznek. A pártbizottság ellenakcióként kommunistákból, „megbízható” munkásokból próbál fegyveres alakulatot kiállítani – teljes kudarc… nem találnak elegendő jelentkezőt, nincs elég „hithű”, bátor káder. A felkelők viszont nem adják fel: támadást intéznek a lőszerraktár, majd a tüzérlaktanya ellen. Tűzharc – ismét három halálos lövés, hat súlyos sebesült. 28-án a kiegészítő parancsnokság épülete előtt is tűzpárbaj; három halott és kilenc vérző sebesült a kövezeten…

Öngerjesztő mechanizmus: provokáció, aztán újabb provokáció, sosincs vége, és minden vérre megy. A helyi párt propagandalapja az önáltatás hamis optimizmusával írja: „Lassan kihamvadnak a tűzvész utolsó szikrái is. Tapossuk el, nehogy még egyszer fellobbanjon, és emeljük fel a fáklyát. Az igazság fáklyáját, mely az utat mutatja nekünk világosodó jövőnk felé.”

A „tapossuk el” kis helyi „sikermutatója”: három nap, hét halott. És hol van még a vége! A felkelők, ha kevés is a remény, kitartanak. Nem kérnek a bolsevikek „világosodó jövőjéből”. Velük szemben, a túloldalon nincs semmiféle „igazság fáklyája”, még az eltaposás se sikerül nekik, ha nem kérnek ruszki segéderőket, akik igen jók az eltaposásban…

A rovat további hírei: Mesél a múlt

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

2020. január 20. (hétfő)

A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

2020. január 17. (péntek)

Várostörténeti kalandozás htomi blogján - a poszt az Igaz Szó című lap 1965-ös írását eleveníti fel. Nagyra törő tervek és persze pártállami frázisok - ezzel együtt is kötelező! Dunaújváros mesél!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

2020. január 15. (szerda)

Hallottak, hallottatok már arról, hogy a Vasgyár legendás vezére, Borovszky Ambrus hintón járta be a gyárat, és alkalmanként  a városba is kihajtatott? Itt a bizonyíték! És itt az idő, hogy közös várostörténeti kalandra csalogassunk minden lokálpatriótát! 

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

2020. január 09. (csütörtök)

"Mintha tegnap lett volna... mármint nem 2019, ahogy január elsején szokták mondani, hanem 1999, amikor a VIVÁ-n Jennifer Lopez- Waiting for tonight c. dala szólt a tévében Kareszék nappalijában a Váci (sugár)úton szilveszterkor, mi meg egyszer csak - óriási petárdazaj közepette - átzúgtunk a 2000-es évbe, és azt hittük, minden más lesz." Nagy visszatérés dr. Senki blogján!