Pentele és a Spárta-példa

2019. november 10. (vasárnap) 7:52 - Várkonyi Balázs

Az öreg tanár a karosszékében ült, közel a kisszoba ablakához. Ott kora délután még a fogyó novemberi fény elegendő az olvasáshoz. És onnét a könyvespolc is könnyen elérhető, legalábbis a szélső szektor, ahol a historikus művek lapulnak. Fölvette a keze ügyébe eső könyvet, amit már ebéd előtt kinézett magának, s odakészítette, célirányosan, a november 7-ei privát megemlékezéshez.

Hányan lehettek? – tért vissza a már kimondott szavakhoz, most csak a fejében forgatva meg a kérdést. Tudta, erre soha nem kap választ. Krisztus előtt 480-ban a Thermopülai-szorosnál elég volt egyetlen egy hitvány lelket találni, aki elárulja királyát, Leonidászt, és a perzsa hadsereget a titkos ösvényen a görögök hátába vezeti. Amúgy persze nem próbált semmiféle analógiát az ókori háború és az ’56-os magyar sorstragédia közé erőltetni, egyszerűen csak annyit vélt közösnek: ott is, itt is egy maroknyi ember állt szembe a félelmetes túlerővel.

A tanár belemélyedt az olvasmányába. Ismerte jól a tényeket. De szívesen olvasta újra és újra, mint afféle reményadó üzenetet. A perzsa hódító tervének hírét véve a két görög „védőbástya” egyike, Athén tengeri ütközetre készült. A másik, Spárta a szárazföldön akarta megállítani Xerxészt. Leonidász király terve kifogástalan volt: a szűk katlanban a sokszoros túlerőt is megállásra bírhatta volna, s tán sikerül is, ha… de közbeszólt az emberi gyengeség. Akadt egy arannyal megvehető áruló. A maroknyi védősereg két napig így is állta a rohamot – aztán Ephialtész az árulásával gondoskodott a tragikus végkifejletről. Amikor Leonidász tudomást szerzett a hátbatámadásról, hogy a serege zömét megmentsem, hazaparancsolta a többséget. Maradt háromszázad-magával a legjobbak közül, és még kétannyi thébaival meg theszpiaival. Tudták, mi vár rájuk; de csak így, a halálos áldozatuk árán nyerhettek egérutat a menekülők.

Fotó: Fortepan

A pentelei görögök aligha voltak Spárta szülöttei – gondolta az öreg. Bizonyosan nem. Menekültként érkeztek Magyarországra. A legtöbbük zsebében kommunista párttagkönyv lapult. Ötszázan munkát kaptak Újváros építésén. S mint a sokaság része, ők is szerephez jutottak ’56 forró őszén. És megtörtént az ő Ephialtész-mutatványuk: november hetedikén, a reménytelenül vállalt harc végkimenetelekor megtörtént a pálfordulás: az addigi bajtársaik ellen fordították fegyverüket.

A szabadságharc elbukhatott – töprengett az öreg –, elveszhettek az álmok. De Pentelén az igazi bukás a görögöké volt: hitszegésük miatt a bosszú elől ki kellett menekíteni őket Csehszlovákiába. A szégyenbélyeget már belül viselték…

 

A rovat további hírei: Napraszóló

A margón túl

A margón túl

2019. november 29. (péntek)

„Vénséges ház, a kertben hozzáillő vén fák. Az árnyas szegletben pad, kihozzák a papa gondolkodószékét is. Családi tanácsot ülnek.”

Oroszlán, jöttek érted!

Oroszlán, jöttek érted!

2019. november 24. (vasárnap)

Ment a már ismert úton. Igyekezett nem eltévedni, csak párszor járt apjával a városban, így a kitaposott „ösvényt” választotta most is. Legendabéli ismerősöket keresett. Persze sosem voltak ismerősei, hiszen rég elmentek már, amikor ő még nem is ismerte a várost, olyannyira, hogy még meg sem születhetett, a fölmenői is csak kisgyerekek voltak akkor.

Levélre várva

Levélre várva

2019. november 17. (vasárnap)

A férfi kezébe vette a könyvet. Belelapozott. Ahol kinyílt, olvasta. A véletlen ezt a mondatot lökte szeme elé: „Hegedűmet az oroszok ellopták, nem volt kedvem tovább folytatni a hegedülést, helyette zongorázni tanultam.”

Pentele példát ad…

Pentele példát ad…

2019. november 04. (hétfő)

Akkor még csak két napja volt, hogy emlékezők sokasága indult a temetőbe, az egykor volt szeretteihez. A halottak napja az egyik évben épp olyan, mint az előzőben, vagy akár a következőben, de 1956-ban minden másképp látszott.

A kegyelet napjai

A kegyelet napjai

2019. november 01. (péntek)

Anyám fogja a kezem, melengeti az októberi szélben, ballagunk a templomba, az övéihez, nem mondta, hogy tartsak vele, magam jelentkeztem, hogy szívesen elkísérem, ne egyedül menjen a fontos ünnepen, a reformáció emléknapján.

Eltaposás-sikermutató, ’56

Eltaposás-sikermutató, ’56

2019. október 27. (vasárnap)

Megkezdődik 1956 októberének utolsó hete. Pentele polgárainak többsége fölvillanyozva a fővárosból jövő hírek által. Népgyűlés – követelésekkel. Vissza a település ősi nevét! A vasműről levenni a Sztálinbélyeget!

A sztálintalanítás útja

A sztálintalanítás útja

2019. október 20. (vasárnap)

1950 tavaszának eufóriájától ’56 komor őszéig eljutni Újvárosban nem volt oly nehéz. Először is a „nép ellenségével” való leszámolást kellett tökéletesíteni. Megtörtént: a helybéli kisipar jószerével felszámolva, a kulákbélyegek a módosabbakra illően ráütve, földjeik, házaik, gazdaságaik hiánytalanul rekvirálva, a hangadók elűzve, a veszélyes egyedek internálva, a gyanús elemek kitelepítve, asszonyostól, gyerekestől, ahogy kell.