Pentele és a Spárta-példa

2019. november 10. (vasárnap) 7:52 - Várkonyi Balázs

Az öreg tanár a karosszékében ült, közel a kisszoba ablakához. Ott kora délután még a fogyó novemberi fény elegendő az olvasáshoz. És onnét a könyvespolc is könnyen elérhető, legalábbis a szélső szektor, ahol a historikus művek lapulnak. Fölvette a keze ügyébe eső könyvet, amit már ebéd előtt kinézett magának, s odakészítette, célirányosan, a november 7-ei privát megemlékezéshez.

Hányan lehettek? – tért vissza a már kimondott szavakhoz, most csak a fejében forgatva meg a kérdést. Tudta, erre soha nem kap választ. Krisztus előtt 480-ban a Thermopülai-szorosnál elég volt egyetlen egy hitvány lelket találni, aki elárulja királyát, Leonidászt, és a perzsa hadsereget a titkos ösvényen a görögök hátába vezeti. Amúgy persze nem próbált semmiféle analógiát az ókori háború és az ’56-os magyar sorstragédia közé erőltetni, egyszerűen csak annyit vélt közösnek: ott is, itt is egy maroknyi ember állt szembe a félelmetes túlerővel.

A tanár belemélyedt az olvasmányába. Ismerte jól a tényeket. De szívesen olvasta újra és újra, mint afféle reményadó üzenetet. A perzsa hódító tervének hírét véve a két görög „védőbástya” egyike, Athén tengeri ütközetre készült. A másik, Spárta a szárazföldön akarta megállítani Xerxészt. Leonidász király terve kifogástalan volt: a szűk katlanban a sokszoros túlerőt is megállásra bírhatta volna, s tán sikerül is, ha… de közbeszólt az emberi gyengeség. Akadt egy arannyal megvehető áruló. A maroknyi védősereg két napig így is állta a rohamot – aztán Ephialtész az árulásával gondoskodott a tragikus végkifejletről. Amikor Leonidász tudomást szerzett a hátbatámadásról, hogy a serege zömét megmentsem, hazaparancsolta a többséget. Maradt háromszázad-magával a legjobbak közül, és még kétannyi thébaival meg theszpiaival. Tudták, mi vár rájuk; de csak így, a halálos áldozatuk árán nyerhettek egérutat a menekülők.

Fotó: Fortepan

A pentelei görögök aligha voltak Spárta szülöttei – gondolta az öreg. Bizonyosan nem. Menekültként érkeztek Magyarországra. A legtöbbük zsebében kommunista párttagkönyv lapult. Ötszázan munkát kaptak Újváros építésén. S mint a sokaság része, ők is szerephez jutottak ’56 forró őszén. És megtörtént az ő Ephialtész-mutatványuk: november hetedikén, a reménytelenül vállalt harc végkimenetelekor megtörtént a pálfordulás: az addigi bajtársaik ellen fordították fegyverüket.

A szabadságharc elbukhatott – töprengett az öreg –, elveszhettek az álmok. De Pentelén az igazi bukás a görögöké volt: hitszegésük miatt a bosszú elől ki kellett menekíteni őket Csehszlovákiába. A szégyenbélyeget már belül viselték…

 

A rovat további hírei: Mesél a múlt

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

Dunaújváros mesél: Az ember és a gyár

2020. február 14. (péntek)

Csodálatos kincset talált a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blog: a Jelenkor című  irodalmi és művészeti folyóirat 1986-os számában Bertha Bulcsu író életútinterjúja olvasható Borovszky Ambrussal, a Dunai Vasmű legendás vezérigazgatójával. Az alábbiakban az interjú bevezetőjét idézzük – kedvcsináló céllal; egy valódi főszereplő szemüvegén át elevenedik meg a városépítés hőskora!

Az acél és a szén városa - angol szemmel

Az acél és a szén városa - angol szemmel

2020. február 05. (szerda)

Szaszkó Istvánnak a Mozgó Világ hasábjain megjelent, Sztálinváros és Komló párhuzamos történetét feldolgozó írt tanulmányát teljes terjedelmében a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon találják az olvasók – az alábbiakban néhány szemelvényt közlünk az összegzésből, bevallottan kedvcsináló céllal!

A közétkeztetés dolgozói nevében…

A közétkeztetés dolgozói nevében…

2020. január 21. (kedd)

Vastag-e a sör “gallérja”, mennyi hús van a főzelék mellett, tiszta-e a kanál, kés, elég erős-e a fekete kávé; elég gyors-e a kiszolgálás az üzemi étkezdékben, – az emberek ezen keresztül mérik le a közétkez­tetés és a vendéglátóipar dolgozói­nak munkáját. Nincs új a nap alatt: a Sztálinváros című lap 1955-ös cikke a DunaújvárosMesélPontHu várostörténeti blogon.

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001

2020. január 20. (hétfő)

A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

DunaújvárosMesélPontHu: A 15 éves város

2020. január 17. (péntek)

Várostörténeti kalandozás htomi blogján - a poszt az Igaz Szó című lap 1965-ös írását eleveníti fel. Nagyra törő tervek és persze pártállami frázisok - ezzel együtt is kötelező! Dunaújváros mesél!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

Mesél a múlt – a cél a közös várostörténeti kalandozás!

2020. január 15. (szerda)

Hallottak, hallottatok már arról, hogy a Vasgyár legendás vezére, Borovszky Ambrus hintón járta be a gyárat, és alkalmanként  a városba is kihajtatott? Itt a bizonyíték! És itt az idő, hogy közös várostörténeti kalandra csalogassunk minden lokálpatriótát! 

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

Dr. Senki újra támad: Az ifjú vándor nem pihen (1.)

2020. január 09. (csütörtök)

"Mintha tegnap lett volna... mármint nem 2019, ahogy január elsején szokták mondani, hanem 1999, amikor a VIVÁ-n Jennifer Lopez- Waiting for tonight c. dala szólt a tévében Kareszék nappalijában a Váci (sugár)úton szilveszterkor, mi meg egyszer csak - óriási petárdazaj közepette - átzúgtunk a 2000-es évbe, és azt hittük, minden más lesz." Nagy visszatérés dr. Senki blogján!