Dr. Senki újra támad: Út a múltba - 2001
A párosan épített panelháztömbök unatkozva támaszkodnak egymásnak, mint akik már semmi újat nem tudnak mondani a másiknak. A nyári délután napsütésében még szürkébbnek látszik hosszú, vaskos testük: olyanok, mint két őr a vártán...
"Egy kis játszóteret fog közre a dupla panel háztömb, a Petőfi iskola testnevelő irodájából nyíló udvar, és a Martinovics utca páratlan oldalának első néhány négyemeletese. A város építésekor minden kisebb térre csináltak egy pár elemből álló kis területet, ahol a gyerekek (mert akkor még voltak bőven) tölthették az időt. Ez az igyekezet látszik itt is: egy jó öreg öntöttvas hinta- hármas, egy mókuskerék, egy mérleghinta maradványa, és egy homokozó, a közepén mászókával; ez szolgálta a fölösleges energiák levezetését.
- Lent még senki? - kérdi a Mérnök.
- Miért, hallasz bármit? - kérdezek vissza.
Mintha megérezte volna, Laci közelít hosszú léptekkel, amikkel mintha nem is csak előre, de mindig felfele is lépne egyet. Ő is kosárlabdához öltözött: bő melegítő nadrágba, és egy két számmal nagyobb pólóba bújtatta hetven kilós testét."
A teljes poszt itt olvasható!
Dr. Senki személyes várostörténete - 2001 (katt) >>
(A kép illusztráció)
A rovat további hírei: Mesél a múlt
A margón túl
2019. november 29. (péntek)„Vénséges ház, a kertben hozzáillő vén fák. Az árnyas szegletben pad, kihozzák a papa gondolkodószékét is. Családi tanácsot ülnek.”
Oroszlán, jöttek érted!
2019. november 24. (vasárnap)Ment a már ismert úton. Igyekezett nem eltévedni, csak párszor járt apjával a városban, így a kitaposott „ösvényt” választotta most is. Legendabéli ismerősöket keresett. Persze sosem voltak ismerősei, hiszen rég elmentek már, amikor ő még nem is ismerte a várost, olyannyira, hogy még meg sem születhetett, a fölmenői is csak kisgyerekek voltak akkor.
Levélre várva
2019. november 17. (vasárnap)A férfi kezébe vette a könyvet. Belelapozott. Ahol kinyílt, olvasta. A véletlen ezt a mondatot lökte szeme elé: „Hegedűmet az oroszok ellopták, nem volt kedvem tovább folytatni a hegedülést, helyette zongorázni tanultam.”
Pentele és a Spárta-példa
2019. november 10. (vasárnap)Az öreg tanár a karosszékében ült, közel a kisszoba ablakához. Ott kora délután még a fogyó novemberi fény elegendő az olvasáshoz. És onnét a könyvespolc is könnyen elérhető, legalábbis a szélső szektor, ahol a historikus művek lapulnak. Fölvette a keze ügyébe eső könyvet, amit már ebéd előtt kinézett magának, s odakészítette, célirányosan, a november 7-ei privát megemlékezéshez.
Pentele példát ad…
2019. november 04. (hétfő)Akkor még csak két napja volt, hogy emlékezők sokasága indult a temetőbe, az egykor volt szeretteihez. A halottak napja az egyik évben épp olyan, mint az előzőben, vagy akár a következőben, de 1956-ban minden másképp látszott.
A kegyelet napjai
2019. november 01. (péntek)Anyám fogja a kezem, melengeti az októberi szélben, ballagunk a templomba, az övéihez, nem mondta, hogy tartsak vele, magam jelentkeztem, hogy szívesen elkísérem, ne egyedül menjen a fontos ünnepen, a reformáció emléknapján.
Eltaposás-sikermutató, ’56
2019. október 27. (vasárnap)Megkezdődik 1956 októberének utolsó hete. Pentele polgárainak többsége fölvillanyozva a fővárosból jövő hírek által. Népgyűlés – követelésekkel. Vissza a település ősi nevét! A vasműről levenni a Sztálinbélyeget!