Két tornászunk összesen kilenc éremmel, közte hét arannyal térhetett haza Abu Dhabiból még tavaly tavasszal: a Speciális Olimpián Latinovics Lívia és Juhász Szebasztián a 14 sportágban összesen 62 versenyzőt felvonultató magyar válogatott tagjaként – egyúttal a torna sportág két magyar indulójaként – vehetett részt.  
A „Mozdulj, Diák” DSE két tornásza kirobbanó formában, végig igen összeszedetten és koncentráltan versenyzett, és összességében minden képzeletet felülmúló sikerrel szerepelt a világeseményen. Lívia négy aranyérmet szerzett – az egyéni összetettet is megnyerte a saját divíziójában, ráadásul mellé három szeren (korláton, talajon és gerendán) sem talált legyőzőre. Még egy tétel a dicsőséglistán: a teljes női verseny legmagasabb pontszámával is a magyar induló büszkélkedhet – gerendán elért 19,55-ös eredményét senki sem tudta túlszárnyalni a világjátékok során!
Szintén gigászi teljesítménnyel rukkolt ki Juhász Sebasztián a férfi versenyzők mezőnyében: a dunaújvárosi versenyző divíziójában az első helyet szerezte meg egyéni összetettben, ráadásul  talajon és nyújtón is diadalmaskodott, éremtábláját lólengésben egy ezüst-, korláton egy bronzmedál  tette teljessé. Aligha véletlen, hogy mindkét dunaújvárosi fiatal bekerült az Év Sportolója Díj nomináltjai közé – Lívia az év fogyatékos női, míg Szebasztián az év fogyatékos férfi sportolója kategóriában (ebbe beletartoznak a parasportolók, a szervátültetettek és a Magyar Speciális Olimpia Szövetség sportolói).

A jelölés már önmagában is a tavalyi esztendő megkoronázásának számít, de mint edzőjük, Salamonné Szabó Éva érdeklődésünkre felidézte, csodás pillanatokkal ajándékozta meg a két fiatal sportembert és felkészítőjüket is a Nemzeti Színházban rendezett múlt csütörtöki gála:
– Egyszerre volt szívmelengető, ünnepélyes, megható és felemelő számunkra az ünnepség – örök emlék marad az Év Sportolója Gála. Gyönyörű helyszínen, testközelből látni, hallani a díjazottakat, elérzékenyülve, szűnni nem akaró vastapssal köszönteni az Életműdíjas "kenukirály" Wichmann Tamást, egy fotó és egy kis beszélgetés erejéig kéz a kézben állni a világ legidősebb olimpiai bajnokával, Keleti Ágnessel, átölelni fiatalkorom egyik legnagyobb példaképét, Balczó Andrást és csodálatos feleségét, Császár Mónikát – úgy érzem, a fiatalok nevében is mondhatom, hogy hálásak vagyunk ezért az álomszerű estéért! Szeretettel gratulálok tanítványaimnak, megérdemelték a tapsot az ünnepségen, és megérdemlik, hogy büszkék legyünk rájuk!

(Fotók: Salamonné Szabó Éva - facebook)