Szavazással döntött Dunaújváros önkormányzata, milyen fafaj kerüljön a Vasmű úti platánsor helyére. Miközben a Vasmű úton folytatódott a kivágott platánok gyökereinek eltávolítása – az évtizedes példányok eltávolítását egy korábbi baleset nyomán indított szakértői vizsgálat eredménye indokolta –, emellett megkezdik a földmunkákat az új fák elültetéséhez, az önkormányzat a dunaújvárosiak elé terjesztette azt a két fafajt, amelyet a szakértők a kivágott állomány pótlására javasoltak. A témáról Mezei Zsolt általános alpolgármester tartott tájékoztatót a napokban, és mint elmondta, a kiválasztás során több szempontot mérlegeltek – a megbízható forrás és a beszerezhetőség mellett az új fajnak illeszkednie kell a város klimatikus adottságaihoz, ellenállónak, „várostűrőnek” kell bizonyulnia. Az alpolgármester kiemelte: az is fontos tényező volt, hogy választandó fafaj gyors növekedésű legyen és habitusával illeszkedjen a Vasmű út utcaképébe.
A szakértől végül két fajt javasoltak – a Sisi ezüst hárs (Tilia tomentosa ’Sisi’) és az oszlopos gyertyán (Carpinus betulus ’Fastigiata’) között dönthettek a városlakók. A szavazás lezárult, a voksok összeszámlálása után kiderült, hogy toronymagasan a Sisi ezüst hárs lett a befutó!

Némi netes barangolás kontúros kép rajzolható a városkép majdani/reménybeli büszkeségéről.   Az ezüst hárs a mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó hárs nemzetség egyik faja. Eredetileg Délkelet-Európában és Kis-Ázsiában őshonos, a Balkán jellegzetes növénye, olyannyira, hogy a Kárpát-medencében éri el elterjedési területének északi határát. Hazánkban főleg a városokban láthatjuk, mert jól tűri a szárazságot, ezért szívesen telepítik díszfának.
A viszonylag magas termetű, 25–30 méteresre is megnövő, szabályos alakú fa koronája fiatalon kúp alakú, törzse egyenes, a kérge sima, zöldesszürke, idősebb korában finom repedések tarkítják. Váltakozó, szórt állású levelei kerekdedek vagy széles tojásdadok, a levél válla szíves vagy ferde (aszimmetrikus), a csúcsa hegyes, a széle egyenletesen fűrészes. A levél színe fakó zöld; fonákját ezüstfehér vagy szürkés csillagszőrök borítják – ez egyébként a faj névadója is.
A leírások szerint az üde, félszáraz, tápanyagdús talajt kedveli. Az ezüst hárs júliusban virágzik; a makkok szeptemberben érnek be, ősszel lombkoronája szép aranysárga. Virágzatát tea készítésére nem ajánlják, mert a leváló apró szőrök allergiát okozhatnak, méze azonban rendkívül ízletes.
Az ezüst hárs 2010-ben az év fája lett, jelenleg hat kertészeti változata ismert. A városlakók által megszavazott változat már a születési helyét illetően is kapcsolódik térségünkhöz: a Sisi ezüst hárs fajtát Barabits Elemér, az Enyinghez tartozó Alsótekeresen működő faiskola vezetője – nem mellékesen a város- és klímatűrő fák Európa-szerte elismert szakembere – nemesítette. 

(Képeink természetesen illusztrációk)