A kínai alapanyaggyártástól az online kereskedelemig érezteti a hatását a koronavírus a ruhaiparban is. A visszaesés ráadásul több hullámban jön, és a legsérülékenyebbeket sújtja majd a leginkább.
Európa-szerte sorra zárnak be a ruházati üzletek a koronavírus-járvány és a kormányok által elrendelt intézkedések miatt. A divatmárkák az adományoktól elkezdve erejükhöz, kapacitásukhoz mérten felajánlásokat tesznek: sokan álltak át például kézfertőtlenítők, maszkok és más egészségügyi védőfelszerelések gyártására.
Mindez persze az egyik oldalon jól mutat a sajtóban, viszont ha megnézzük a másik oldalt, a cégek nagy része a fejlődő országok varrodáinak már a teljesített megrendeléseket sem fizette ki. Emiatt milliók kerülnek utcára olyan országokban, ahol az egészségügy romokban hever, és se fizetett szabadság, se szociális háló nem védi a divatipar gyártási oldalán dolgozó munkavállalókat.
Iparági szakemberek szerint a H&M évente több mint 4 milliárd dollár értékben gyártat több mint 200 bangladesi varrodában. Miközben a svéd fast fashion óriás 500 ezer dollárt, a közösségi média felületeiket és védőfelszerelést, maszkokat is felajánlott, a megrendeléseiket visszamondták és csak a bangladesi üzemek a nemzetközi sajtót is elérő segítségkérése után jelentették be, hogy „a beszállítók segítségére sietnek”. Magyarul mégis kiegyenlítik a számlát, amire egyébként szerződés kötelezi őket.
Házi karanténba nem kell új ruha
A koronavírus-járvány kegyetlenül rámutatott a globális ellátási láncok sérülékenységére és több kutató a divatipart mind közül az egyik legglobálisabb iparágnak tartja: nem ritka, hogy akár több kontinensen és számos országban megy át a kezek között egy-egy ruhadarab, mire a polcokra (vagy a webshopok kínálatába kerül).
