Három év után távozik a magyar jégkorong válogatott szövetségi kapitányi posztjáról Jarmo Tolvanen.
Kép forrása: MJSZ
A Magyar Jégkorong Szövetség (MJSZ) honlapján megjelent kedd délelőtti közlemény szerint a 64 éves finn szakember szerződését nem hosszabbítja meg a szövetség elnöksége.
„Megbeszéltük vele, hogy nem újítjuk meg a szerződését. Eredményes lehetett volna az együttműködésünk, de sok szerencsétlen körülmény befolyásolta ezt, hiszen a három világbajnokságból csak egyen tudott ott lenni. Az olimpia selejtezős továbbjutás siker, és 2018-ban is mindössze néhány másodpercen múlott a feljutás, még ha nem is a legjobb játékot nyújtotta akkor a válogatott” – mondta Vas Márton általános igazgató.
Jarmo Tolvanen 2017 nyarán vette át a férfiválogatott irányítását. Első szezonjában hazai rendezésű Divízió I/A világbajnokságon vezethette a csapatot, amely a feljutásról drámai körülmények között maradt le a britek ellen. 2019 tavaszán a finn szakvezető egészségi okok miatt nem tudott részt venni a kazahsztáni vb-n, míg az idei torna a koronavírus-járvány miatt elmaradt. Az együttes februárban sikerrel vívta meg az olimpiai selejtezőt Nottinghamben, így még versenyben van a pekingi olimpiai szereplésért, az utolsó kört a tervek szerint augusztusban rendezik. Tolvanen első szezonjában az U20-as válogatottat is vezette, amely akkor kiesett a Divízió I/A-ból.
Vas Márton keresi a 64 éves finn szakember utódját, de a folyamatot befolyásolja a koronavírus-járvány, valamint az annak nyomán előállt gazdasági helyzet is.
„Beszélgetéseket folytattam már az ügyben. Energiadús, sikerre éhes kapitányt keresek, aki ezt a hozzáállását át tudja ragasztani a válogatottra is” – közölte az ideális jelöltről.
MTI-fotó
Jarmo Tolvanen búcsúüzenetében azt mondta, élvezte a magyarországi munka minden egyes percét.
„Lehetőségem volt együtt dolgozni nagyszerű, a hokit szerető emberekkel, találkozni lelkes és szenvedélyes edzőkkel, és több kiváló játékost irányíthattam. Egy válogatottnál végzett munkának három fontos területe van: meccseket nyerni, megtalálni a megfelelő játékosokat, javítani a csapat teljesítményét. Mi mindhárom területen jól teljesítettünk az évek alatt. A győzelmi mutatónk pozitív. Nagyjából 60-70 játékost szerepeltettünk, közülük 15-20 újonc volt. A fejlesztés a klubcsapatokra tartozik, de mi is hasznos tapasztalattal szolgáltunk a játékosoknak. A nemzetközi rutin mindig nagy segítség a fejlődés útján. Nagy hangsúlyt helyeztünk arra, hogy a hokink aktívabbá váljon, különösen a támadójátékon változtattunk. Úgy vélem, előreléptünk a modern nemzetközi hoki felé. Az utolsó szezonra megtaláltuk az egyensúlyt ahhoz, hogy még sikeresebbek legyünk, ezt jól jelzi, hogy háromból két tornát is megnyertünk – és nemcsak az eredményekre, hanem a teljesítményre is gondolok. A legnagyobb frusztrációt a legutóbbi két vb kihagyása jelenti számomra. Néha az élet nem igazságos.”
A finn szakvezető számára a legemlékezetesebb a budapesti világbajnokság volt a hangulat miatt, amelyen 15 másodperc választotta el a csapatot a feljutástól. Emellett szívesen emlékszik vissza a nottinghami olimpiai selejtezőre is, és arra, hogy sikerrel zárhatta le a munkát a magyar válogatott élén.
„Köszönöm a stábnak, Mogyinak, Focinak, Zolinak, Dudunak és Tominak a közös munkát. Köszönöm valamennyi játékosnak, jó móka volt. Úgy érzem, a magyar hoki megfelelő úton jár, a topszinthez szükséges utolsó lépés megtétele egyre közelebb van. Ahogy mondani szoktam, bármit is teszünk, csináljuk bátorsággal és szenvedéllyel. A magyar szurkolók a legnagyszerűbbek! Köszönöm a támogatásukat, hiányozni fog az éneklésük. Negyven éve kezdtem dolgozni edzőként, ez talán már elég, talán még nem, meglátjuk, hogy alakul a jövőm. De az biztos, hogy óriási szurkolója maradok a magyar válogatottnak.”
