A Dunaújvárosi Acélbikák jégkorong csapatának kapitánya, Azari Zsolt kapta meg idén az Erste Liga Mr. Spirit díját.
Az Erste Liga főszponzora, az Erste Bank a korábbi évekhez hasonlóan ezúttal is különdíjakkal jutalmazta az idény játékosait. A szezon végén három "Higgy Magadban" elismerést adtak át, ezek közül a Mr. Spirit díj annak a játékosnak jár, aki példamutató magatartásával, hozzáállásával, munkavégzésével emelkedik ki társai közül. A Higgy Magadban díjakra az Erste Liga csapatai jelölték a játékosokat, s így történt ez a Mr. Spirit díjnál is, melyre három jelölt volt: a DEAC kapusa, Hetényi Zoltán, az FTC csatára, Roczanov Dezső, valamint a Dunaújvárosi Acélbikák csapatkapitánya, Azari Zsolt. A győztes kilétéről az Erste Liga vezetői döntöttek, akik idén a DAB játékosának ítélték a megtisztelő elismerést.
Mint az az Erste Liga közösségi oldalán megjelent közleményből kiderült, "Azari Zsolt, a Dunaújvárosi Acélbikák csatára, aki a 2002/2003-as szezonban történt debütálása óta az Erste Ligában és jogelődjében együttesen több mint 600 meccset játszott, ami abszolút rekord és mindezalatt közel pont/meccses átlagon teljesített!"
Kép forrása: DAB
Acélbikáink csapatkapitánya érthetően boldogan fogadta a díjat, de közben tanáccsal is ellátta a fiatalabb generáció tagjait.
"Természetesen nagy megtiszteltetés számomra ez az elismerés. Köszönöm a klubomnak hogy van csapat, ahol játszhatok és köszönöm a ligának, hogy van bajnokság, ami van olyan színvonalú, hogy motivál engem abban, hogy minden nap elmenjek edzésre. Köszönöm a családomnak, hogy mindvégig támogattak és a mai napig támogatnak, hogy semmi máson, csak rajtam múljon, hogy mire viszem. Megmondom őszintén, meghatódom, amikor arra gondolok, hogy mennyi mindent éltünk meg együtt az elmúlt években a szurkolókkal, a csapattal, az ellenfelekkel. Micsoda örömök, bajnoki címek, sikerek, győzelmek, de természetesen bőven jutott csalódásból is, bukott bajnoki döntőkből, vereségekből, bánatból, rengeteg érzelemből, ami ezt a játékot széppé teszi számomra. Igyekszem a díjhoz méltóan a jövőben is jó példával járni a fiatalok előtt! Nekem mindig a játék volt az első, semmi nem kerülhetett előtérbe a jégkorongtól. Igyekeztem ott lenni minden edzésen és naphosszat azon lenni, hogyan lehetek még jobb jégkorong játékos. Kívánom a következő generációknak, hogy a profi jégkorongozóvá válás rögös útját járva legyenek kitartóak, semmi ne szegje a kedvüket és éljenek át legalább annyi örömöt (persze a vereség, a bánat is része a játéknak), amennyit nekem volt szerencsém átélni! Hálás köszönet még egyszer, és hajrá Dunaújvárosi Acélbikák, hajrá Magyar Hoki!"
