Mindenkiben hisznek a Danubius KSE-nél

Immáron tizenhárom éve működik Dunaújvárosban a Danubius KSE tollaslabda szakosztálya, mely számtalan fiatallal ismertette meg a sportágat, s az itt folyó szakmai munkának köszönhetően olyan neveltje is van, aki a felnőtt válogatottságig vitte. Ebben óriási szerepe van Varga Gabriellának és Jakab Jánosnak, akik hosszú évek óta dolgoznak azért, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki azokból, akik eljárnak edzéseikre.

"A kilencvenes években, itt a Gárdonyi iskolában, ahol most is működünk, Kovács Imre testnevelőtől tanultam meg a tollaslabdázás alapjait. Ő és a Lorántffyban tanító Dankó Gyula hozták be Dunaújvárosba a tollaslabda szeretetét, mindezt teljesen amatőr körülmények között" – emlékezett vissza a kezdetekre Varga Gabriella. "Férjem, Jakab János, tizenhat évvel ezelőtt döntött úgy, hogy sokkal komolyabb szinten szeretné oktatni ezt a sportágat a fiataloknak, így azóta már igazolt sportolókkal is dolgozunk. Több építkezésünk volt, voltak felfelé és lefelé ívelő periódusaink. Úgy tizenöt-húsz tanítvánnyal kezdtük el a közös munkát 2007-ben, János hozta Székesfehérvárról a saját igazolt sportolóit is, akik aztán komoly segítséget jelentettek a mi kis amatőr versenyzőinknek, míg, amikor a legtöbben voltunk, akkor 80-120 fővel dolgoztunk. Nagyon fontos, hogy az egyesületünk hitvallása mindig is az volt, hogy testileg és lelkileg is harmóniában legyünk, így nemcsak az igazolt sportolókban hiszünk, hanem nagyon fontosnak tartjuk azt a mindennapokban, hogy az egészséges életmódnak a része legyen a sport, tehát, aki a játék öröméért jön le hozzánk, azt ugyanolyan fontosnak tartjuk. Ami ennek a sportágnak az óriási előnye, hogy korhatárra való tekintet nélkül űzhető. Hét-nyolc éves korban ideális elkezdeni, de végső korhatár nincsen, meg lehet nézni a mi felnőttjeinket is, akik alig várják, hogy a munka után lejöjjenek hozzánk és edzhessenek, játszhassanak."

Az ember azt gondolná, hogy manapság nem egyszerű megnyerni a gyermeket a tollaslabda számára, ám Varga Gabriella szerint mozogni, sportolni nagyon szeretnek a fiatalok, más tényezők nehezítik elsősorban a toborzó munkát.

"Sportolni vágyó gyereket nagyon könnyű találni, a Gárdonyi iskola a bázisiskolánk, ezt elődeihez hasonlóan szerencsére a jelenlegi igazgató, Szóládi Zoltán is támogatja. A sportolni vágyó gyerekek száma rengeteg, viszont, ami nehézséget okoz, az a gazdasági helyzet, mint szinte mindenhol, illetve a terem. A tollaslabda teremsport, ehhez pályák szükségesek, itt a Gárdonyiban ideálisan húsz főt lehet foglalkoztatni, s már most is többen vagyunk, szóval igazából a teremlehetőség az egyetlen igazán nagy akadályunk. Persze vannak edzéseink a Dunaújvárosi Sportcsarnokban is, melynek előnye, hogy szép nagy teremben dolgozhatunk, de nincsenek vonalaink, edzéslehetőséget is csak este nyolc óra után kapunk, így a város más iskoláiból gyakorlatilag lehetetlen toborozni, mert általános iskolás gyerekeket egyszerűen nem hívhatok este nyolc órára a sportcsarnokba, ez is egy nehezítő tényező a tehetséggondozásban."

Az egyesület vezetése büszkén figyeli az utánpótlás fejlődését, több bajnoki helyezésük van a különböző korosztályukban, s a hazai férfi ranglista jelenlegi vezetője is Dunaújvárosban ismerkedett meg a sportággal.

"2006-ban a Gárdonyi iskola volt az országos diákolimpiai döntőn a legeredményesebb amatőr általános iskola, erre nagyon büszkék vagyunk. Az utánpótlásban vannak több korosztályban, U11-ben, U13-ban, U15-ben és U17-ben is magyar bajnoki helyezettjeink egyéniben és párosban is. Felnőtt csapatbajnokságban megnyertük a másodosztályt, s játszottunk az első osztályba kerülésért is. Egyesületünk legeredményesebb játékosa Piliszky András volt, aki saját nevelésű tollaslabdázónk, ő vezeti jelenleg a felnőtt férfi egyéni ranglistát, magyar bajnok, a magyar válogatott tagja, rá is nagyon büszkék vagyunk, s annak különösen örülünk, hogy amikor teheti, hazajön és segíti az utánpótlás munkáját."

A koronavírus-járvány természetesen nagyon érzékenyen érintette a tollaslabdázókat, edzeni, és értelemszerűen meccseket játszani sem tudtak, ám május 21-én újra munkába állhattak a Gárdonyi iskolában, ami óriási megkönnyebbülést jelentett mindenkinek.

"Az egész társadalmat megviselte ez a helyzet, leginkább a szociális kapcsolatok hiánya, mert az egy dolog, hogy próbáltunk online edzéseket tartani a sportolóinknak, de mind mentálisan, mind testileg nagyon hiányzott a gyerekeknek és a felnőtteknek is, hogy újra találkozzanak. Erre bizonyíték volt az első edzésünk is, melyen látni lehetett, hogy mennyire örültek egymásnak a játékosok. Van bennünk persze óvatosság, így hiába nem volt nyolc hete már edzésünk, igyekszünk maximálisan betartani a szabályozásokat, mert a legfontosabb az egészség. A Magyar Tollaslabda Szövetség leállt a versenyekkel, méghozzá az országos diákolimpiai döntő előtt két héttel, ami nagyon nagy csalódást jelentett számunkra, mert Dunaújvárosból tizenegy sportolónk vett volna részt a fináléban. Ezt rettentően sajnáltuk, de azt már nagy örömmel mondhatom, hogy júliusban Tatára szeretnénk menni edzőtáborozni, ez most úgy tűnik, hogy meg is valósul, így huszonnégy fővel vághatunk majd neki ott a közös munkának. Mivel úgy számolunk, hogy szeptemberben elkezdődik a 2020/2021-es versenyszezon, ezért az a célunk, hogy szeptemberben és decemberben is rendezünk egy-egy országos felnőtt ranglista versenyt. Szeptemberben a felnőtt "C" és "D" kategóriában tervezünk viadalt, míg decemberben hagyományosan egy "B" és "C" kategóriás ranglista versennyel zárjuk az évet, melyeken nyolcvan-száz versenyzőt látunk vendégül, férfi és női egyéniben, egynemű, valamint vegyespárosban is."