"Hello Me": milyen az érzelmileg támogató szülő?

Elég egy pillantás, egy arckifejezés, vagy egy mozdulat, hogy felismerjük az alapérzelmeket; az öröm, a szomorúság, a düh, az undor, a meglepetés, és a félelem jelenlétét.

Mennyi minta!

Egy átfogó kutatás eredményeként elmondhatjuk, hogy a szülők érzelmekre adott reakciója alapján négy csoport különböztethető meg.
Az elutasító szülő semmibe veszi a gyermek érzelmeit, például a következőképp: „Ne sírj, ez katonadolog.” Ez a gyermekben azt az érzést kelti, hogy az érzései nem érvényesek, nincs joga hozzájuk. Később ezek a személyek nehezen fejezik ki kapcsolataikban személyes vágyaikat és igényeiket.
A szülők második csoportja szabadságot ad a gyerekek érzelmeinek. Ezek szabályozásában és kezelésében nem nyújtanak útmutatást, így később indulatkezelési problémák léphetnek fel. Ezt a csoportot laissez-faire-nek nevezzük.
A helytelenítő szülők csoportja bünteti a gyermek nem kívánt érzelmeit, például: „Ne nyafogj, mint egy kislány.” A felcseperedő gyerek egyik vagy másik érzelmét titkolni, tagadni fogja. Megtanulja, hogy nem szabad dühösnek vagy szomorúnak lenni, sőt, egyes családokban még az öröm érzése is tiltás alatt lehet! 

Segít, támogat

Ezzel szemben a szülők negyedik csoportja érzelmileg fejlesztő hozzáállással neveli gyerekeit. Ez a szemlélet bátorítja az érzelmek kimutatását, keretet és mintát biztosít azok kezeléséhez, és adekvát visszajelzést ad azokra. Ennek hatására a gyerek megtanulja, hogy az érzések természetesek, kibírhatók, joga van kimutatni őket, továbbá az intenzív érzések megértésében és kezelésében is fejlődik.
A hatékony érzelemfelismerés és kifejezés segít a kapcsolatok kialakításban és fenntartásában, a hatékony konfliktuskezelésben, hozzájárul az asszertív kommunikációhoz – és az egészséges önértékeléshez.

Harsányi Kata 
(A fotó illusztráció)

További érdekes, izgalmas posztok pszichológus szakértőnk blogján – itt!

Harsányi Kata blog (katt) >>